08.03.2018
A myeloma multiplex egy olyan kórkép, mely a plazmasejtek csontvelőben való rosszindulatú felszaporodásával, ún. monoklonális fehérje termelésével és következményes szövetkárosodással jellemezhető.A myeloma multiplex egy viszonylag ritka betegség, az összes daganatos megbetegedés kb. 1%-át teszi ki. Az esetek túlnyomó többsége 65 éves kor felett van, férfiakban gyakrabban fordul elő.
A plazmasejtek a B-lymphocytákból(a fehérvérsejtek egyik típusa) alakulnak ki a csontvelőben.Normális körülmények között a többi érőfélben lévő vérsejtek mellett vannak jelen a csontvelőben és legfőbb feladatuk az immunglobulinok (ellenanyagok vagy antitestek) termelése. Az immunglobulinok legfontosabb funkciója a szervezet védelme a kórokozók elleni harcban.A plazmasejtek bizonyos esetekben rosszindulatúan elfajulhatnak. Ilyenkor ellenőrizetlen szaporodásba kezdenek, kóros sejtklón alakul ki, mely a csontvelőben daganatot hoz létre, háttérbe szorítva a többi vérsejt normális képződését.
Normális körülmények között a szérumban található immunglobulinok ún. poliklonálisak, vagyis különböző plazmasejtek millióinak egyesített immunglobulin termelését fejezik ki. Amikor egyetlen (kóros) plazmasejt klón által termelt immunglobulin felszaporodása észlelhető, ún. monoklonális immunglobulin termelés történik. Ezt a monoklonális immunglobulint paraproteinnek nevezzük.
A normális immunglobulin négy részből áll: két egyforma nehézláncból és két egyforma könnyűláncból. A nehézláncoknak öt típusa létezik, a könnyűláncok kétfélék lehetnek. Myeloma multiplexben a kóros sejtek mindegyike ugyanazt a könnyűláncot és ugyanazt a nehézláncot termeli, de az is előfordulhat, hogy vagy csak nehézlánc, vagy csak könnyűlánc termelődik.Csak könnyűlánc termelése ritka esetekben fordul elő, ilyenkor a kóros proteint Bence-Jones fehérjének vagy szabad könnyűláncnak nevezik. A Bence-Jones fehérje a vérben kis mennyiségben, míg a vizeletben nagy mennyiségben fordul elő.
A myeloma multiplex az esetek többségében évekig nem okoz tüneteket. A tüneteket a csontvelőben felszaporodó plazmasejtek és az általuk termelt nagy mennyiségű immunglobulin, valamint a szervezetnek ezekre adott reakciója hozza létre.
Jellemző tünetek lehetnek:
Jellemző tünetek lehetnek:
1. vérszegénység (anémia) és tünetei: letargia, gyengeség, nehézlégzés, sápadtság
2. ismétlődő fertőzések
3. csontfájdalom (különösen hátfájdalom)
4. patológiás csonttörések
5. a vér kalciumszintje megemelkedik (hypercalcaemia): étvágytalanság, hányinger, szomjúságérzés, fáradékonyság, fokozott éjszakai izzadás, székrekedés és mentális zavartság
5. veseelégtelenség
6. véralvadási zavarok
7. a vér viszkozitásának fokozódása: látászavarok, idegrendszeri tünetek, vérzések
Diagnosztikai vizsgálatok:
A vizsgálatok célja a betegség felismerése, súlyosságának, kiterjedtségének megítélése, előrehaladásának nyomon követése, a szövődmények felismerése és a kezelés hatásának ellenőrzése.
A myeloma multiplex felismerése gyakran rutin laboratóriumi vizsgálatok során történik, pl. az emelkedett szérum összfehérje- és kalciumszint, emelkedett vörösvérsejt-süllyedés, a csökkent fehérvérsejt- és vörösvérsejtszám, paraprotein jelenléte a szérumban, esetleg a vizeletben talált kisebb vagy nagyobb mennyiségű fehérje alapján. A laboratóriumi eltérések együttesen felvethetik myeloma gyanúját, de a valódi diagnózis felállításához kiegészítő vizsgálatok elvégzése szükséges (csontvelő vizsgálat, csontrendszer röntgen vizsgálata).
Laboratóriumi eltérések lehetnek:
- emelkedett szérum összfehérje szint
- emelkedett szérum húgysav szint
- emelkedett szérum kalcium szint
- emelkedett (gyorsult) vörösvérsejt-süllyedés
- emelkedett CRP szint
- csökkent fehérvérsejt – és vörösvérsejt szám
- csökkent vérlemezke szám
- csökkent hemoglobin koncentráció
- emelkedett szérum kreatinin szint és csökkent eGFR érték
- valamely immunglobulin jelentősen emelkedett értéke
®szérum fehérje elektroforézis vizsgálattal az emelkedett immunglobulin kimutatható
®immunfixáció/immuntipizálás: lehetővé teszi az emelkedett immunglobulin
típusának meghatározását
®amyeloma multiplex esetek kb. 60%-ában IgGtípusú immunglobulin mutatható ki
®az esetek kb. 20%-ában IgA típusú immunglobulin található
®monoklonálisIgM-szaporulatWaldenström-makroglobulinémiában fordul elő, mely a myeloma multiplexhezhasonló megbetegedés.
- emelkedett szérum b2-mikroglobulin szint
- szabad könnyűlánc (Bence-Jones fehérje) megjelenése a vizeletben(24 órás gyűjtött vizeletből történik a kimutatás)
Egyéb diagnosztikus eltérések lehetnek:
- csontrendszer röntgen vizsgálata során csontlebontás jelei (lyukak a csontokon), oszteoporózis, csigolya összeesések, patológiás törések
- csontvelő mintavétel elemzése (biopszia) során kórosan emelkedett plazmasejt szám a csontvelőben, gyakran kóros megjelenésű sejtek
- MRI (mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat): a csontkárosodás mértékének megítélése
Kezelés:
A páciens életkorától és a tünetektől függően más-más kezelési folyamat indítható. Intenzív terápiák alkalmazásával javulás érhető el, ha a páciens életkora < 70 év. Ezenbelül, ha a páciens 50 évesnél fiatalabb, ún. allogénőssejt-transzplantáció végezhető. Az allogén csontvelő-átültetés során a betegek saját, elégtelen működésű csontvelői sejtjeit más embertől kapott csontvelői őssejtekkel helyettesítik. 50-70 év közötti páciensek esetén több kemoterápiás (daganat ellenes) kezelési ciklust követően ún. autológ őssejt-transzplantáció elvégzése jöhet szóba. Ekkor, a páciens korábban - a kezelés kezdetén - levett és tárolt saját csontvelői őssejtjeit adják vissza. 70 éves életkor felett elsősorban ún. nem intenzív terápiák alkalmazása segíthet a tumortömeg csökkentésében, mely elsősorban egy vagy több kemoterápiás szer alkalmazását jelenti. A kezelésekre adott sikeres válaszreakció, ha a paraprotein szint csökken, a csonteltérések javulnak, a vérsejtszámok emelkednek.
Irodalom
https://www.themmrf.org/multiple-myeloma/
http://www.onkohemat.hu/images/mieloma_nyomda.pdf
Gadó Klára: Bővülő ismereteink egy rosszindulatú vérképzőszervi betegség, a myeloma multiplex genetikai hátteréről, MATUD 2010, 5.szám
HoffbrandA.V., Moss P.A.H., Pettit J.E.: A hematológia alapjai. Medicina 2011
Készítette:
Dr. László Kinga ph.D.