Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A perifériás vérkenet kiértékelését régebben a rutin általános egészségügyi vizsgálat során a minőségi vérkép részeként majdnem mindenkinél elvégezték. Egy időben ez volt az általánosan elfogadott módszer a VVT-k alaktanának (méret, alak, egységesség) és a FVS-ek típusainak illetve egymáshoz viszonyított százalékos arányának vizsgálatára, valalmint annak megállapítására, hogy megfelelő vérlemezke készlet áll-e rendelkezésre a véráramban. Napjainkban azonban ezt a rutin sejtvizsgálatot, már majdnem teljesen automatákkal végzik.
Egy vérsejtszámláló automata több ezer sejt megszámlálására és kiértékelésére képes kevesebb mint egy perc alatt, - legalábbis a szokásos sejtalakok esetében. Azonban, amikor rendellenességek mutakoznak az automata sejtszámláláskor, és/vagy kóros FVS-ek, VVT-ek, vérlemezkék jelenléte gyanítható, még mindig a gyakorlott vizsgáló által kiértékelt vérkenet a legjobb módja a kóros és éretlen sejtek azonosításának és megítélésének.
Sok betegség, rendellensség és hiányállapot befolyásolhatja a képződő vérsejtek számát, típusát, működését és élettartamát. Annak ellenére, hogy általában csak érett sejtek kerülnek ki a véráramba, egyes körülmények arra kényszeríthetik a csontvelőt, hogy éretlen és/vagy hibás sejteket eresszen ki a keringésbe. Jelentős mennyiségű kóros sejt háttérben zajló betegséget sejtethet, és további vizsgálatok elvégzését indokolhatja.
A vérkenet segítségével megállapítható, hogy mennyire "normálisak" és érettek a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. Használatával elkülöníthetőek a fehérvérsejtek típusai és megbecsülhető az egymáshoz viszonyított százalékos arányuk a vérben. Ha éretlen FVS-ek vannak jelen, akkor a vérkenet vizsgálatával megállapítható, hogy mennyi FVS érintett, és mennyire éretlenek. Egy példa erre az akut limfocitás leukémiában szenvedő beteg vékenetében látható változatos és nagyszámú éretlen limfocita (az FVS-nek az egyik fajtája).
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A vérkenetet a sejtpopulációk kiértékelésére kérik elsősorban abban az esetben, ha az automata vérsejtszámláló által mért kvalitatív vérkép kóros vagy éretlen sejtek jelenlétét jelzi. Elvégezhetik akkor is, ha a vérsejtképzést érintő betegség vagy zavar gyanúja vetődik fel, mint például vérszegénység, csökkent vagy kóros csontvelői vérsejtképződés, vagy gyorsult sejtpusztulás. Vérkenet vizsgálatot kérhetnek vérsejtekkel kapcsolatos betegség kezelése vagy nyomonkövetése kapcsán is.
Mit jelent az eredmény?
A vérkenet vizsgálatának eredményei önmagukban nem diagnosztikusak. Jelezhetik bizonyos betegség(ek) fenállását, szolgálhatnak némi információval annak lehetséges súlyoságáról, és felvethetik további vizsgálatok szükségességét. A rendellenesség típusától és aktivitásától függően egy vagy több sejtpopuláció is érintett lehet.
A vérkenet-leletek az alábbi sejttípusok vizsgálatát foglalhatják magukban:
VVT (vörösvértest)
A normális VVT-ek egyforma méretűek, formájuk fánkhoz hasonlít (bikonkáv); kerek és ellapult, középen mindkét oldalon bemélyedéssel (de nem lyukkal). A bennük található hemoglobin miatt, a VVT-ek eléggé egységesen vörösesbarna árnyalatúak, a közepüknél, ahol a sejt kevésbé vastag, kissé halványabbak. Nem minden VVT tökéletes, azonban jelentős számú kóros sejt rendellenességet jelez. A legtöbb VVT-eltérést egy kereszttől (+, néhány kóros sejt) négy keresztig (++++, főként kóros sejtek) osztályozzák, így fejezik ki az érintett sejtek arányát. Ugyanabban az időben egy vagy több rendellenesség is jelen lehet.
FVS (fehérvérsejt)
A fehérvérsejtek - sok más sejthez hasonlóan - sejtmembránnal körülvett citoplazmából és sejtmagból állnak. A fehérvérsejtek a csontvelői őssejtek leszármazottjai. A csontvelőben két fő irányba fejlődhetnek a sejtek: mieloid és limfoid sejtvonal. Később ezekből öt féle érett fehérvérsejttípus alakulhat ki. Az öt sejttípus a sejtmag alakja alapján két fő típusba sorolható: polimorfonukleáris sejtek (PMN, több lebenyből álló maggal), és mononukleáris sejtek (kerek vagy lekerekített, nem lebenyezett maggal).
* A polimorfonukleáris sejtek közé a neutrofilek, eozinofilek valamint a bazofilek tartoznak. Ezek a sejttípusok granulumokat (szemcséket, ezek petty- vagy pontszerűnek látszanak mikroszkópban) tartalmaznak a citoplazmájukban (ezért granulocitáknak is nevezik őket), és lebenyezett (cérnára felfűzött szabálytalan gyöngyökhöz hasonlatos) maggal rendelkeznek.
*A mononukleáris sejtek közé a limfociták és monociták tartoznak, ezek egynemű, egyenletes citoplazmával és kerek vagy lekerekített sejtmaggal rendelkeznek.
A FVS-ek esetében a vérkenetet elsősorban a vérsejtszámláló automata által kórosnak talált minták kiértékelésére használják. A mikroszkóp segítségével a szakember a következőket vizsgálja:
*Mennyire látszanak normálisnak a fehérvérsejtek. (Megfigyeli általános méretüket, alakjukat és megjelenésüket, valamint, azt hogy tartalmaznak-e jellegzetes zárványtesteket.)
*Az FVS-ek érettsége. A FVS-ek éretlensége a sejtek termelésével vagy pusztulásával kapcsolatos problémát jelez. Ha a szervezet gyorsabban használja fel a FVS-eket, mintahogy azok termelődni és érni képesek, akkor a csontvelő éretlen sejteket kezd el a véráramba bocsájtani. A termeléssel kapcsolatos problémák egy részében, például leukémiában, egy sejttípusból tekintélyes mennyiség termelődik, és ebből a típusból változatos érettségi fokú alakok kerülnek a keringésbe. Ha nagyszámú éretlen sejt látható a kenetben, vagy nagyon kevés sejt látszik, és felvetődik egy háttérben meghúzódó csontvelői rendellenesség gyanúja, akkor a csontvelői sejttermelés vizsgálatára is sor kerülhet.
*A FVS-ek épsége. (Épek-e vagy vannak elkenődött - szétesett - sejtek. Ezt a sejtek törékenysége, vagy az elhúzódó mintafeldolgozás okozhatja.)
A vérkenet-lelet rendszerint tartalmazza a fehérvérsejttípusok egymáshoz viszonyított százalékos arányát is.
Vérlemezkék (thrombocyták)
Ezek sejttöredékek, amelyek a szervezetben az erek folytonossági hiányainak betömítésére szolgálnak; tapadóssá válnak és összecsapzódnak a sérülés helyén. A vérzések megfékezéséhez elegendő mennyiségű vérlemezkére van szükség. Előfordul, hogy egyesekben túl sok vérlemezke képződik. Ez szélsőséges esetben zavarhatja a vér áramlását, és megnövelheti vérrög kialakulásának a kockázatát. Ezek az emberek ugyanakkor vérezhetnek is; a fölös vérlemezkék normálisnak tűnnek ugyan, de soknak közülük zavart a működése.
A vérlemezke számot általában vérsejtszámláló automatával határozzák meg, de néha, óriás (nagy) és/vagy összecsapódott vérlemezkék jelenlétében az automata tévesen mér. Az emberek egy bizonyos hányadában például in vitro ("üvegben" - a testen kívül, vérvétel után) a vérlemezkék összecsapzódása tapasztalható, anélkül, hogy ez a szervezeten belül problémát okozna. Ekkor a haematológiai automata a sok, de összacsapzódott thrombocytát egy nagy sejtnek számolja (pseudo-thrombocytopenia). Ha a vérlemezkeszám gyanúsan alacsony, és/vagy a vérsejtszámláló automata valamilyen rendellenességre figyelmeztet, akkor a vérkenet segítségével határozzák meg, hogy megfelelő mennyiségű vérlemezke áll-e rendelkezésre, illetve ellenőrzik, hogy óriás és/vagy összecsapódott vérlemezkék vannak-e jelen.
Mit kell még tudnom?
Mivel a vérátömlesztés egy másik személy VVT-inek, FVS-einek (mégha ezek nem is működnek normálisan a fogadó szervezetben), és néha vérlemezkéinek beadásával jár, egy közelmúltbeli vérátömlesztés mind az automatával meghatározott sejtszámot, mind a vérkenetet eredményét befolyásolja!
.png)