Más néven
EBV ellenanyagok
EBV VCA-IgM AT
EBV VCA-IgG AT
EBNA-IgG AT
EA-D IgG AT
Hivatalos név
Epstein-Barr Vírus ellenanyag a vírus kapszid IgM antigénre; Epstein-Barr Vírus ellenanyag a vírus kapszid IgG antigénre
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 22.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Segít diagnosztizálni a mononukleózist, értékelni az EBV (Epstein-Barr vírus) fertőzésekre való fogékonyságot, segít megkülönböztetni az EBV fertőzést egyéb hasonló tünetekkel járó betegségektől.

 

 

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha egy serdülőnek mononukleózisra utaló tünetei vannak, de negatív a mononukleózis heterofil antitest vizsgálat (köznapi, a régi eljárásra utaló elnevezéssel a Paul-Bunnel reakció) eredménye; ha egy terhes nőnek influenzaszerű tünetei vannak; néha olyankor, ha egy tünetmentes személy mononukleózisnak van kitéve.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?

Az Epstein-Barr Vírus (EBV) ellen a szervezet által termelt ellenanyag(ok) meghatározása az éppen folyamatban lévő, új keletű, vagy már lezajlott EBV fertőzés diagnosztizálását segíti elő. Az EBV a herpes vírus család tagja. Leginkább nyállal terjed ("csók-betegség"). A "National Center for Infectious Diseases" (NCID) szerint, az Egyesült Államokban 40 éves korára az emberek 95%-a  megfertőződik az EBV-vel. A vírussal való érintkezést követően néhány hetes inkubációs időszak van. Ezután az EBV akut fertőzést okoz, amelyet stabilizáció és nyugalmi időszak követ. A látens EBV megmarad a beteg testében élete végéig,  időnként újraaktiválódik, de kevés problémát okoz, hacsak a páciens immunrendszere jelentősen le nem gyengül. A legtöbb ember gyermekkorában ferőződik meg az EBV-vel. A fertőzés rendszerint csak enyhe, vagy egyáltalán semmilyen tünetet nem okoz, még a fertőzés akut fázisában sem. Ha azonban a kezdeti fertőzés a felnőttéválásig késik, akkor az EBV mononukleózist okoz a fertőzöttek 35-50%-ában. A mononukleózisos állapotot fáradtság, láz, torokgyulladás, duzzadt nyirokmirigyek, esetenként megnagyobbodott lép jellemzi. A vérképben megnő az egymagvú leukocyták száma, (innen a betegség neve: mononucleosis infectiosa), és reaktív sejtek jelennek meg. A fertőzötteknek  rendszerint egy-két hónapig vannak  tünetei, majd az állapotuk stabilizálódik.
A mononukleózisos pácienseket a tüneteik, a vérkép, és a heterofil ellenanyagok vizsgálata alapján dignosztizálják. A mononukleózisosok  bizonyos százalékánál a mononukleózis heterofil ellenanyag vizsgálata negatív eredményt adhat, - különösen igaz ez a gyermekekre. Ilyenkor az EBV specifikus ellenanyagok vizsgálatával következtetni lehet arra, hogy vajon a páciensnél tapasztalt tünetek az EBV friss fertőzésétől erednek-e vagy sem.
A szövődmények elkerülése érdekében is fontos lehet az EBV fertőzés megkülönböztetése más betegségektől. Például, a mononukleosis infectiosaban a megnagyobbodott lép könnyebben  megrepedhet. (Ezért mononukleózisban szenvedő pácienseknek nem szabad a fertőzést követő néhány héttől akár hónapokig terjedően megeröltető, fizikai sportot űzniük, mivel a megrepedt lép életveszélyes állapotot idézhet elő.) A vírusos betegséget mutató terhes nőknél szintén szükséges a - magzat fejlődését egyébként nem befolyásoló - primer EBV fertőzés megkülönböztetése a citomegalovírus (CMV),  a herpes simplex vírus vagy a toxoplasma okozta fertőzéstől, mivel ezek az utóbbi betegségek terhességi komplikációkat idézhetnek elő, és károsíthatják a magzatot is. Fontos az EBV fertőzés kizárása baktérium okozta fertőzések esetén is. Például a torokgyulladásos betegeknél az "A" csoportba tartozó Streptococcus fertőzéseket kezelni kell antibiotikummal, míg az EBV okozta megbetegedést nem. Előfordulhat azonban az is, hogy a betegnél a mononucleosis infectiosa együtt jelentkezik valamilyen bakteriális fertőzéssel. Ilyenkor a tünetek elfedhetik egymást, és a betegség pontos diagnózisának elkészítése nehéz.

Számos EBV ellenanyag létezik.  Az immunválasz részeként az Epstein-Barr Vírus különböző antigénjeire (fehérje részek) való válaszként a szervezet ellenfehérjéket, antitesteket (AT) termel.  Ezek közé tartoznak az IgM és IgG ellenanyagok a virális kapszid antigénekre (VCA), az IgG ellenanyagok a korai D antigénekre (EA-D), és az ellenanyagok a sejtmagi/nukleáris (EBNA) antigénekre. A primer EBV fertőzés ideje alatt ezen EBV ellenanyagok mindegyike egymástól függetlenül jelenik meg, a saját időrendjüknek megfelelően. Legelőször a VCA-IgM ellenanyag jelenik meg, és 4-6 héttel később kezd eltűnni. Ezt követően jelenik meg a VCA-IgG ellenanyag, amely a 2-4. héten éri el a maximumát, ezután kissé csökken a mennyisége, de a csökkenés egy adott szinten megáll, és ez az ellenanyag az egész életen keresztül  jelen van. Az  EA-D ellenanyag az akut fertőzéses fázisban jelenik meg, és ezután 3-6 hónapon belül kezd eltűnni, de a fertőzöttek kb. 20%-ában az EBV fertőzés elmúlását követő néhány évben továbbra is kimutatható. Az EBNA ellenanyag rendszerint nem jelenik meg addig, amíg az akut ferőzés le nem cseng. Általában a kezdeti fertőzést követő kb. 2-4 hónappal alakulnak ki, és egész életen át jelen vannak. Az EBV ellenanyagok kimutatásainak kombinációit alkalmazva diagnosztizálható az EBV fertőzés, és még arra is lehet következtetni, hogy folyamatban lévő, új  keletű, vagy már lezajlott fertőzésről van-e szó.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?

    Az EBV ellenanyagok segítenek diagnosztizálni a mononukleózist olyan betegeknél, akiknek jellegzetes tünetei vannak, de negatív a mononukleózis heterophil antitest vizsgálati eredménye. A differenciál diagnosztikához a VCA-IgM, VCA-IgG, EA-D, és az EBNA meghatározását ajánlják: A VCA-IgM-t, a VCA-IgG-t és az EA-D-t a folyamatban lévő, illetve újabb keletű fertőzésekre, a VCA-IgG-t és az EBNA-t a korábbi fertőzések kimutatására. Vírusos betegség tünetével rendelkező terhes nőknél ezen EBV ellenanyagok közül többet is vizsgálhatnak, hogy segítsenek elkülöníteni az EBV-t, a CMV, a toxoplasmózis vagy az egyéb vírus fertőzésektől, amelyek hasonló tüneteket okoznak. Esetenként a VCA-IgG vagy más EBV ellenanyag megismételhető 2-4 héttel az első meghatározást követően, hogy mérjék az ellenanyag koncentráció változását, (emelkedik, csökken vagy stagnál-e).

    A VCA-IgG (és néha az EBNA) meghatározását néha elvégzik tünetmentes személyeknél is, hogy lássák, a páciens fogékony-e EBV fertőzésre, vagy korábban átesett-e már fertőzésen.
    A meghatározásokat nem végzik rutinszerűen, de kérhetik serdülő korúaknál, vagy olyan immunhiányos pácienseknél, akik mononukleózisos személlyel vannak közeli kapcsolatban.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Az EBV ellenanyag meghatározását akkor kéri az orvos, ha a valakinek mononukleózisra utaló tünetei vannak, de a mononukleózis heterophil antitest vizsgálati eredménye negatív. Akkor is kérhetik, ha egy terhes nőnek influenzaszerű tünetei vannak, és az orvos meg akarja állapítani, hogy a tünetek EBV-nak vagy más mikroorganizmusnak tudhatók-e be. VCA-IgG és EBNA meghatározások eredményei a korábban lezajlott EBV fertőzés kimutatásakor hasznosak. Esetenként a vizsgálatot bizonyos idő elteltével megismételhetik, ha az orvos nyomon akarja követni az ellenanyag koncentrációjának alakulását, és/vagy ha az első kimutatás eredménye negatív, de az orvos a beteg tünetei alapján mégis EBV fertőzésre gyanakszik.

  • Mit jelent az eredmény?

    A vírus-szerológiai eredmények értékelése gyakran nem egyszerű, a következőkben csak néhány támpontot említünk meg.
    Ha egy betegnek pozitív a VCA-IgM ellenanyag meghatározásának az eredménye, akkor valószínűleg folyamatban lévő, vagy éppen nagyon új keletű EBV fertőzése van. Ha egy páciensnél tipikusan mononukleózisra jellemző tünetek jelentkeznek, akkor is valószínűleg mononukleózist diagnosztizálnak, ha a heterofil ellenanyag kimutatásának eredménye negatív volt. Ha a VCA-IgG és az EA-D IgG koncentráció szintén pozitív volt, akkor igen valószínű , hogy EBV fertőzés nem régi eredetű.
    Ha a VCA-IgM negatív, de a többi és az EBNA ellenanyag pozitív, akkor valószínű, hogy a személynek régebben volt EBV fertőzése. Ha egy tünetmentes személynek negatív a VCA-IgG-je, akkor nem volt előzőleg EBV-nek kitéve, és jelenleg is fogékony a fertőzésre. Általánosan: az emelkedő VCA-IgG aktív, míg a csökkenő koncentrációk múló EBV fertőzésre utalnak. Tudni kell azonban, hogy a jelenlévő ellenanyag-mennyiség nem korrelál a betegség súlyosságával vagy időtartamával. Magas VCA-IgG szint magas maradhat akár a páciens egész életében.

    Az eredmények táblázat formájában:

     

    A teszt eredmény alapján valószínű:

     

    EBV ellenanyag teszt

    Fogékony

    EBV fertőzésre

    Aktuális EBV

    fertőzés

    Lezajlott

    EBV

    f ertőzés

    Megjegyzés

    VCA-IgM

     

    +

    +

    Először jelenik meg, 4-6 hét után eltűnik

    VCA-IgG

    +

    +

    Ha negatív -fogékony, megjelenik a fertőzés első hetében , azután jelen van az egész élet során

    EBNA-IgG

     

     

    +

    Pozitív lesz 2 – 4 hónap alatt, azután jelen van az egész élet során

    EA-D IgG

     

    +

    +

    egy héten belül pozitív lesz, rendszerint eltűnik 2 héten belül, de az emberek 20%-ában megmarad

    Heterofil IgM (mononukleózis

    teszt)

     

    +

     

    mononukleózishoz társul, álpozitív más állapotokban, általában álnegatív a gyermekekben

    Az EBV fertőzés alatt az említett ellenanyagokon kívül legalább két másik ellenanyagféleség is megemelkedik: egy IgA típusú ellenanyag az EBV kapszid antigénjére (EBV VCA-IgA), és egy IgG típusú ellenanyag az EBV korai antigénjére (EA-R IgG). Technikailag lehetséges ezeket az ellenanyagokat is mérni, a gyakorlatban azonban ritkán van szükség ezek meghatározására.
    A mononukleózis leggyakoribb komplikációja a léprepedés. Ezen kívül az EBV ferőzésnek a leggyakoribb szövődményei: egyidejű torokgyulladás, légzési nehézség, amelyet leggyakrabban Streptococcus okoz, ritkán sárgaság (a májfunkció romlása miatti bőr besárgulás), bőrkiütések, pancreatitis (hasnyálmirigy gyulladás), görcsök és/vagy encephalitis (az agyvelő gyulladása).
    Az EBV társulhat (vagy talán szerepet is játszik) egyes rákféleségek kialakulásában, ideértve a Burkitt limfómát és a nasopharingealis carcinomát.

  • Mit kell még tudnom?

    A vírus újraktiválódása ritkán okoz egészségi problémát, kivéve, ha a páciens immunstátusza jelentősen és tartósan legyengül. (Ez történhet azokkal, akiknek HIV/AIDS-e van, vagy akik szervátültetésben részesültek). Ezeknél a betegeknél az elsődleges fertőzés lefolyása sokkal hevesebb lehet.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • 1. Hogyan kezelik az EBV fertőzést / mononukleózist?

    A kezelés főleg támogató jellegű, a tünetek kezelésére korlátozódik. (Ide tartozik pl. a megterhelő fizikai sportok végzésének, vagy  nehezebb súlyok emelésének elkerülése, - a léprepedés megelőzése érdekében). Nincs rendelkezésre álló anti-virális gyógykezelés vagy vakcina a gyógyulás felgyorsítására vagy a fertőzés megelőzésére.

  • 2. Kaphatnak-e a felnőttek mononukleózist?

    Igen, de viszonylag ritkán, mivel a legtöbben már a fiatalabb életkorban megfertőződnek. A felnőttkori fertőzésre jellemző, hogy a tünetek között nem a nyirokcsomó-duzzanat és torokgyulladás dominál, hanem a májnagyobbodás és sárgaság.

     

  • 3. A világon hol fordul elő EBV fertőzés és mononukleózis?

    Az EBV az egész világon elterjedt. Ugyanakkor a fejletlen országokban a mononukleózis mint betegség nem annyira általános, mivel a népesség legnagyobb része korai életkorban fertőződik meg az EBV-vel, amikor a tünetek minimálisak.

  • 4. Megelőzhető-e az EBV fertőzés? ​​​​​​​

    Jelenleg nem. Az EBV túlságosan elterjedt a népességben, és mivel az előzőleg megfertőződött személyben  a vírus időszakonként reaktiválódik, (rendszerint anélkül, hogy bármilyen tünetet okozna), majdnem mindenki fertőzővé válik időről időre.

  • 5. Ha volt már EBV fertőzésem, akkor kaphatok-e mégis mononukleózist?

    Nem. Ha egyszer valaki átesett EBV fertőzésen, és nem alakult ki mononukleózis betegség, akkor a későbbiekben sem fog mononukleózist kapni. Ugyanakkor, hasonló tüneteket tapasztalhat egyéb vírusos megbetegedéseknél.

  • 6. Miért hívják a mononukleózist “csók-betegségnek”?

    Az EBV fertőzés nem a levegővel terjed. A vírus a nyálban van jelen, és száj-száj kontaktussal, vagy gyermekek  esetében a nyállal kézről és/vagy játékkal, stb. adható tovább.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe