Mit vizsgálunk?
A féregpete- és protozoonvizsgálat a székletminta mikroszkópos értékelése. Arra szolgál, hogy a gyomor-bél traktusban esetleg jelen levő fertőző parazitákat megtaláljuk. Ezek a paraziták és petéik (lárváik, cisztaformák) a széklettel ürülnek – kerülnek ki a szervezetből. Ha a székletből üveg tárgylemezen vékony kenetet készítünk, azt megfestjük, a paraziták mikroszkóppal felismerhetők. A különböző féregpeték és protozoonok alakja, mérete és belső struktúrája más és más, és az adott fajra jellemző.
Sokféle parazita képes megfertőzni az embert. Mindegyiknek meghatározott életciklusa (érési ciklusa) van, és megfelelő élőhelye, amelyhez adaptálódott. Egyesek köztigazdában (például birkában, tehénben vagy kígyóban) töltik életük egy részét, mielőtt az emberbe kerülnének; mások „véletlenszerűen” fertőzik meg az embert, megint mások nem válogatósak abban, hogy kit vagy mit fertőznek meg. A paraziták többségének van kifejlett alakja és ciszta/pete formája. Egyesek közülük lárvaállapoton át válnak éretté. A gyomor-bél traktust fertőző paraziták a széklettel kerülnek a külvilágba. A paraziták petéi igen ellenállóak, sokáig életben maradnak a környezetben gazda nélkül.
Az ember a legtöbbször úgy fertőződik parazitákkal, hogy petékkel szennyezett vizet iszik vagy ilyen ételt eszik. Ez a szennyeződés nem látható – az étel vagy víz látványa, illata és íze teljesen normális. Mivel a fertőzött személy széklete is fertőz, higiénés rendszabályok (kézmosás és gondosság az ételkészítésnél) betartása nélkül a fertőzést másoknak átadhatják. Ez különösen aggályos napközis gyermekeknél és otthonban élő időseknél. A parazitás fertőzések nemcsak azért fordulnak elő ezekben a csoportokban, mert könnyen terjednek, de azért is, mert a fertőzöttek immunrendszere kevésbé képes a fertőzés leküzdésére.
A leggyakoribb parazitákat az Egyesült Államokban három egysejtű képviseli: Giardia lamblia, Entamoeba histolytica és Cryptosporidium parvum. Az egész világon megtalálhatók hegyi forrásokban és tavakban, de bekerülhetnek uszodák vizébe, meleg fürdőkbe vagy esetenként a kommunális vízhálózatba. A Cryptosporidium (crypto) ellenáll a klórnak, és úszómedencék vizében több napig képes életben maradni. Megfelelő szűréssel azonban eltávolíthatók a vízből. A legtöbb parazitás fertőzést ezek okozzák, de néha féregszerű paraziták, például hengeres férgek vagy szalagférgek is okozhatnak fertőzést.
Azok, akik külföldre utaztak, különösen fejlődő országokba, sokféle egyéb parazitával történő fertőződés veszélyének vannak kitéve. Meleg éghajlatú vidékeken és olyan helyeken, ahol a víz- és szennyvízkezelés kevésbé hatékony, parazitákkal sokkal gyakrabban találkozhatunk. Ezeken a helyeken a Giardia, Cryptococcus és E. histolytica mellett laposférgek, hengeres férgek, horgasférgek és mételyek széles skálája fordulhat elő. A látogatók rendszerint akkor fertőződnek, amikor valamilyen petékkel szennyezett ételt vagy italt fogyasztanak (olyan egyszerű dolgok is okozhatnak fertőzést, mint a jégkocka az italban vagy a friss saláta), de egyes paraziták a bőrön is képesek áthatolni.
A parazitafertőzés leggyakoribb tünetei a hosszabb ideig tartó hasmenés, véres hasmenés, nyálkás széklet, hasi fájdalom és émelygés. A pácienseknél fejfájás és láz is jelentkezhet, néha pedig alig vannak vagy egyáltalán nincsenek észrevehető tüneteik.
Hogyan történik a mintavétel?
A friss székletmintát egy steril gyűjtőtartályba (vagy tiszta felszínre) gyűjtjük. Ügyeljünk rá, hogy a minta vizelettel vagy vízzel ne szennyeződjön. A mintát, a mintavételt követően általában egy órán belül a laboratóriumba juttatják, vagy olyan edénybe teszik, amely különböző tartósító oldatokat tartalmaz.
A tartósított székletmintát körülbelül egy napon belül a laboratóriumba kell szállítani. Amennyiben orvosa több minta vizsgálatát tartja szükségesnek, mindegyik mintát tartósítóoldatos tartályba gyűjtheti, mielőtt azokat a laboratóriumba egyszerre visszajuttatná. Ha több minta vizsgálatát kérik, azokat különböző időben, gyakran különböző napokon kell gyűjteni. Az edényen fel kell tüntetni a beteg nevét, a dátumot és a mintavétel idejét.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)