Mit vizsgálunk?
A széklettenyésztés lehetővé teszi kórokozó baktériumok székletből történő kimutatását és azonosítását. A laboratóriumban, a friss székletminta kis részét különböző táptalajokra (steril, fedett műanyag csészékbe kiöntött, zselatinszerű anyagból álló vékony táptalajrétegekre) szélesztik. Ezek a táptalajok szelektívek, mindegyik bizonyos baktériumok növekedésének kedvez, és mások szaporodását gátolja. Miután a táptalajokat beoltották, azokat inkubálják, és baktériumok növekedésére naponta ellenőrzik. A székletben jelen lévő baktériumok a táptalaj felszínén kis pöttyökhöz hasonló telepekként növekednek. A telepek fizikai tulajdonságai – azok alakja, színe – és egyes kémiai tulajdonságai az egyes baktériumfajokra egyedileg jellemzők, lehetővé téve azok megkülönböztetését.
A széklet igen távol áll attól, hogy steril legyen, baktériumai a bélrendszerben jelen lévő baktériumok képviselői. A béltraktust „normál flórának” nevezett baktériumok és gombák lakják. Ezek fontos szerepet játszanak a táplálék emésztésében, és egyfajta védőgátat képeznek más, kórokozó baktériumok ellen. A normál flóra rendszerint egyensúlyban van, néha azonban egyik tagja, például a Clostridium difficile, túlnövekedés révén patogénné válhat. Ez felborítja a normál flóra egyensúlyát, és olyan toxinok keletkezéséhez vezethet, amelyek a béltraktust irritálhatják és károsíthatják. A baktériumok túlnövekedése rendszerint széles spektrumú antibiotikumok adagolásának mellékhatása (amelyek elnyomják a normál flóra egyéb tagjainak szaporodását), de immunszuppresszált betegeknél is előfordulhat.
Más kórokozó baktériumok általában akkor kerülnek a szervezetbe, amikor valaki szennyezett ételt vagy vizet fogyaszt. Ilyen lehet a nyers vagy rosszul átsütött tojás, baromfi- és marhahús, valamint tavakból, folyóból, esetenként a városi ivóvízhálózatbólszármazó szennyezett víz. Azoknál, akik külföldre, különösen, ha a fejlődő országok valamelyikébe utaznak, kórokozó baktériumokkal történő fertőződésnek nagyobb a veszélye. Ezen baktériumok némelyike ún. „valódi kórokozó”, míg más törzsek a helyi lakosság béltraktusának normál flórájában is előfordulnak, de a turistáknál gasztrointesztinális panaszokat okozhatnak. A látogatók az ezekkel a baktériumokkal szennyezett étellel vagy itallal fertőződhetnek (olyan egyszerű dolgok is okozhatnak fertőzést, mint a csapvíz, a jégkocka az italokban, friss saláta, vagy utcai árustól vásárolt élelmiszerek).
A patogén baktériumokkal történt fertőződés legjellemzőbb tünetei a tartósabb hasmenés, véres hasmenés, nyálkás széklet, hasi fájdalom és hányinger. Ha a hasmenés néhány napnál tovább tart, ez kiszáradáshoz és az elektrolit-háztartás felborulásához vezethet – ami kisgyermekek és idősek esetében különösen veszélyes. A kiszáradás a következő tünetekkel járhat: szomjúság, száraz bőr, fáradtság, zavartság és láz. A súlyosan érintett beteg esetében kórházi ápolás válhat szükségessé, hogy az elvesztett folyadékot és elektrolitokat pótolják. Súlyos szövődményként esetenként akár haemolitikus urémiás szindróma (HUS) is felléphet. Ez leggyakrabban olyan gyermekeknél fordul elő, akik Escherichia coli O157:H7-el fertőződtek meg; a kórkép a vörösvértestek széteséséhez, valamint vesekárosodáshoz vezethet.
A legáltalánosabb kórokozó baktériumok, és a leggyakoribb előfordulási helyeik:
· Salmonella, gyakran fordul elő nyers tojásban (még az ép, fertőtlenített tojás belsejében is ott lehet), nyers baromfiban és hüllőkben. A díszállatok, mint például a gyíkok vagy a teknősök is hordozhatják a salmonellát bélrendszerükben anélkül, hogy önmaguk megbetegednének. Az ember is válhat tünetmentes salmonella-hordozóvá.
- Shigella, széklettel fertőzött étel vagy víz útján terjed, vagy a fertőzött emberről más emberekre közvetlenül is átjuthat ott, ahol a higiéniai viszonyok nem megfelelőek. Komoly kihívást jelenthet például a shigella-fertőzés terjedésének megelőzése családon belül, a bölcsődékben vagy otthonokban.
- Campylobacter , nyers és nem kellően átsütött baromfihúsban fordulhat elő. Az USA-ban a bakteriális eredetű hasmenés leggyakoribb oka. Különösen veszélyessé válhat a fertőzés, ha a kórokozó betör a véráramba; ritkán, késői szövődményként ízületi gyulladás és Guillain–Barré-szindróma (az idegrendszert érintő autoimmun betegség) is kialakulhat.
- Escherichia coli O157:H7 (a legtöbb más szerocsoportba tartozó E. coli a normál flóra tagja). Megtalálható nyers és nem megfelelőn átsütött hamburgerben/marhahúsban vagy pasztörizálatlan almaborban. Okozhat véres hasmenést, és szövődményként haemolitikus urémiás szindróma kialakulásához vezethet.
További kórokozók lehenek: Staphylococcus aureus, Clostridium difficile, valamint Yersinia és Vibrio törzsek.
Hogyan történik a mintavétel?
A friss székletmintát egy steril gyűjtőtartályba tesszük. Ügyeljen rá, hogy a minta ne szennyeződjön vizelettel vagy vízzel. A mintát a mintavételt követően néhány órán belül a laboratóriumba kell vinni, vagy tápfolyadékot tartalmazó edénybe kell tenni, de ebben az esetben is a lehető leghamarabb a laboratóriumba kell juttatni. A tartályon fel kell tüntetni a beteg nevét, a dátumot és a mintavétel idejét.
Pelenkás kisgyermekeknél különleges mintavételi technikát kell alkalmazni, egyrészt, hogy a székletet a vizelettel való érintkezéstől megóvjuk, másrészt, hogy a minta érintkezését az eldobható pelenka belső felszínével megakadályozzuk. A pelenka ugyanis gyakran tartalmaz bakteriosztatikus anyagot, amely gátolja a baktériumok növekedését a mintában (is), és befolyásolhatja a széklettenyésztés eredményét.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)