Más néven
Vazopresszin
AVP
Hivatalos név
Antidiuretikus hormon; arginin vazopresszin
A cikk utoljára módosult: 01.12.2017.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Az antidiuretikus hormon (ADH) hiányának vagy fokozott termelésének a kimutatása, diagnosztizálása vagy a kiváltó ok meghatározása érdekében; az alacsony vér nátriumszint (hiponatrémia) kivizsgálása során; a diabetes insipidus két fő típusának az elkülönítése kapcsán.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Amikor alacsony a vér nátriumszintje, vagy ha folyamatosan szomjas, gyakran ürít vizeletet és kiszárad.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

Az ADH vizsgálat végzése előtt általában nem kell speciális előkészületeket tenni. Az Önt gondozó szakemberrel azonban mégis beszéljen, nem kell-e az adott esetben valamit tennie, például akkor, ha az ADH vizsgálatra a vízmegvonásos ADH stimulációs próba vagy vízterheléses ADH gátlási próba kapcsán kerül sor.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?

Az antidiuretikus hormon (ADH), amit arginin vazopresszinnek (AVP) is neveznek, egy olyan hormon, ami segít a szervezetben a vízháztartás szabályozásában. Hatását a vesében fejti ki, ahol befolyásolja annak a víznek a mennyiségét, ami az anyagcseretermékek vérből való kiválasztása során keletkező szűrletből visszaszívódik. A vizsgálat a vérben az ADH mennyiségét méri.

Az ADH az agyban a hipotalamuszban termelődik, majd a koponyaalapon elhelyezkedő agyalapi mirigy hátsó részében tárolódik. Az ADH az agyalapi mirigyből szabadul fel. A felszabadulást azok a szenzorok váltják ki, melyek a vér ozmolalitás (a vérben oldott részecskék száma) emelkedését, vagy a vértérfogat csökkenését észlelik. A vese az ADH hatására vizet tart vissza és töményebb vizeletet állít elő. A visszatartott víz hatására a vér hígul, ozmolalitása csökken; nő a vértérfogat és a vérnyomás. Ha ez nem elég a vízháztartás egyensúlyának a visszaállításához, az ember szomjas lesz, így több folyadékot fog fogyasztani.

Számos betegség, állapot és gyógyszer befolyásolhatja a felszabaduló ADH mennyiségét vagy a vese ADH-ra adott válaszát. Az ADH-hiány és a túl sok ADH egyaránt okozhat heveny és idült tüneteket, amelyek, ritka esetekben, életveszélyesekké válhatnak.

Ha túl kevés az ADH, vagy a vese nem reagál az ADH-ra, a vesén keresztül az ember túl sok vizet veszít, az ürített vizelet a szokásosnál hígabb és a vér töményebb lesz. Ez fokozott szomjúsággal, gyakori vizeléssel, kiszáradással, és – ha az elveszett vizet nem pótolják megfelelő mennyiséggel –  magas vér nátriumszinttel (hipernatrémia) jár.


Ha túl sok az ADH, a szervezet vizet tart vissza. A vértérfogat nő, az illetőnél hányinger, fejfájás, zavartság, levertség jelentkezik, a vér nátriumszint pedig alacsony lesz (hiponatrémia).

Az ADH tesztet nem használják széles körben ezen tünetek kivizsgálására. A diagnózis inkább a kórtörténeten és egyéb laboratóriumi tesztek eredményén, például a vér és vizelet ozmolalitáson és elektrolitszinteken alapul.

Az ADH-hiányt diabetes insipidusnak nevezik. Ennek a betegségnek két fő típusa van: a centrális és a vese eredetű (nefrogén).

Centrális diabetes insipidus esetén a hipotalamusz nem termel ADH-t, vagy az ADH nem szabadul fel az agyalapi mirigyből. Ez különböző okok, így öröklött genetikai hiba, fejet ért trauma, agydaganat, vagy fertőzés (encephalitis vagy meningitis) miatt következhet be.

A nefrogén diabetes insipidus oka a vese betegsége. Ez az ADH hatásának az elmaradásával jár, ami miatt a beteg nem tud tömény vizeletet üríteni. Öröklött lehet, vagy különböző vesebetegségek okozhatják.

A diabetes insipidus mindkét típusa nagy mennyiségű híg vizelet ürítéséhez vezet.

Magas ADH szinteket gyakran lehet észlelni olyan állapotokban, melyek ’nem megfelelő ADH-elválasztással’ (SIADH = syndromes of inappropriate antidiuretic hormone) járnak. A SIADH-ra jellemző, hogy a szervezet nem megfelelő mértékben (azaz, nem a magas vér ozmolalitás vagy alacsony vértérfogat hatására) túlságosan sok ADH-t termel. Ez vízvisszatartást, alacsony vér nátriumszintet és csökkent vér ozmolalitást fog okozni. A SIADH számos betegségben előfordulhat; olyanokban, amelyek vagy elősegítik a fokozott ADH termelést és felszabadulást, vagy megakadályozzák annak gátlását. SIADH a hipotalamusztól független ADH-t vagy ADH-szerű vegyületeket termelő daganatok esetén is kialakulhat. A kiváltó októl vagy forrástól függetlenül a magas ADH miatt alacsony a vér nátriumszintje és ozmolalitása, mivel a szervezet vizet tart vissza és a vértérfogat nő.

MEGJEGYZÉS: Ha az orvosi vizsgálatok során Ön vagy bárki szorong, aggódik vagy fél a vizsgálattól, akkor célszerű elolvasnia alábbi cikkeket: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdéseVérvétellel kapcsolatos tanácsokHogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Egy másik cikk: Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban

Hogyan történik a mintavétel?

A vérmintát a kar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

Az ADH vizsgálat végzése előtt általában nem kell speciális intézkedéseket tenni. Az Önt gondozó szakemberrel azonban beszélje meg, nem kell-e az adott esetben valamit tennie, például akkor, ha az ADH vizsgálatra a vízmegvonásos ADH stimulációs próba vagy vízterheléses ADH gátlási próba kapcsán kerül sor.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Mire való a vizsgálat?

    Az antidiuretikus hormon (ADH) hiányának vagy fokozott termelésének a kimutatására, diagnosztizálására vagy a kiváltó ok meghatározására. A vizsgálatot nem használják széles körben; ezeket a betegségeket gyakran a kórtörténet és egyéb laboratóriumi eredmények, például a vér és a vizelet ozmolalitás és elektrolitszintek alapján diagnosztizálják.

    Az antidiuretikus hormon (más néven arginin vazopresszin (AVP) az agyban a hipotalamuszban termelődő, majd a koponyaalapon elhelyezkedő agyalapi mirigy hátsó részében tárolódó hormon. Az ADH segít a szervezetben a vízháztartást szabályozni. Számos betegség, állapot és gyógyszer befolyásolhatja a felszabaduló ADH mennyiségét vagy a vese ADH-ra adott válaszát.

    ADH hiányt a diabetes insipidus két fő típusában gyakran lehet észlelni. Centrális diabetes insipidus esetén a hipotalamusz nem termel ADH-t, vagy az ADH nem szabadul fel az agyalapi mirigyből. Nefrogén diabetes insipidusra jellemző, hogy a vese csökkent mértékben reagál az ADH-ra. A diabetes insipidus mindkét típusában nagy mennyiségben híg vizelet ürül.

    Néha vízmegvonásos ADH stimulációs próbát végeznek a két típus elkülönítésére. Ennek során a folyadékbevitel korlátozására, ADH szint mérésére, majd ADH (vazopresszin) adására kerül sor. Adott időközönként, a vazopresszin beadása előtt és után több alkalommal kerül sor vér- és vizelet ozmolalitás mérésére annak érdekében, hogy figyelemmel kövessék, hogyan reagál a szervezet a folyadékbevitel korlátozására, majd a gyógyszer adására. Az eljárást szoros orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, mivel az néha súlyos kiszáradáshoz vezet, illetve veszélyt jelenthet azoknak, akiknek valamilyen alapbetegsége van.

    Magas ADH szinteket gyakran lehet észlelni olyan állapotokban, melyek ’nem megfelelő ADH-elválasztással’ (SIADH = syndromes of inappropriate antidiuretic hormone) járnak. A SIADH vizsgálata kapcsán sor kerülhet a vér és a vizelet ozmolalitás, nátrium, kálium, és klorid tesztekre, valamint néha ADH mérésére is. Esetenként vízterheléses ADH gátlási próbát végeznek. Ennél a tesztnél az éhgyomorra érkező betegnek meghatározott mennyiségű vizet adnak, majd a keletkező vizelet mennyiségét, illetve a vizelet és vér ozmolalitás változását követik figyelemmel. ADH vizsgálatra is sor kerül. Az eljárást orvosi felügyelet mellett kell végezni, mivel veszélyes lehet azok számára, akik vesebetegségben szenvednek, illetve nagyon alacsony vér nátriumszint (hiponatrémia) kialakulását okozhatja.

    A SIADH és egyéb,  ödémával, alacsony vér nátriumszinttel és/vagy csökkent vizelettermeléssel járó betegségek, például pangásos szívelégtelenség, májbetegség, vesebetegség, és pajzsmirigybetegség elkülönítésére más vizsgálatokat is végezhetnek.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

     

    Az ADH vizsgálatot kérhetik önmagában, egyéb vizsgálatokkal együtt, vagy a vízmegvonásos vagy vízterheléses próbák részeként azokban az esetekben, amikor feltételezetten fokozott vagy csökkent az ADH termelés és kiválasztás. Kérhetik, amikor valakinek nyilvánvaló ok nélkül alacsony a vér nátriumszintje és/vagy SIADH-hoz társuló tünetei vannak. Ha a SIADH fokozatosan alakul ki, lehet, hogy nem jár tünetekkel; ha viszont az állapot heveny, a panaszok és tünetek általában vízmérgezésnek felelnek meg. Ide tartoznak:

    • fejfájás
    • émelygés, hányás
    • zavartság
    • súlyos esetekben kóma és görcsrohamok

    ADH tesztet akkor lehet kérni, ha a beteg rendkívül szomjas, gyakran kell vizeletet ürítenie és a kezelőorvos diabetes insipidusra gyanakszik.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Az ADH szint önmagában nem alkalmas egy adott betegség diagnosztizálására. Az eredményeket általában a beteg kórtörténetével, a fizikális vizsgálat eredményeivel, illetve egyéb vizsgálatok eredményeivel összhangban kell értelmezni. Az ADH hiány vagy túl magas szint lehet átmeneti vagy tartós, heveny vagy  idült, és bekövetkezhet valamilyen alapbetegség, fertőzés, öröklött állapot, agyműtét vagy fejet ért trauma hatására is.

    A SIADH-hoz gyakran társul magas ADH szint. Ez az állapot különböző rosszindulatú betegségek, így leukémia, limfóma, és tüdő-, hasnyálmirigy-, hólyagrák, valamint agydaganat esetén is felléphet. Ilyen betegségekben nagymértékben nőhet az ADH-szint. Az ADH mérsékelt emelkedése észlelhető központi idegrendszeri betegségekben, például Guillain-Barré szindróma, sclerosis multiplex, epilepszia, és akut intermittáló porfíria; tüdőbetegségek, például cisztás fibrózis, emfizéma, és tuberkulózis esetén, valamint HIV/AIDS betegekben. Az ADH vizsgálatra akkor kerül sor, amikor ki kell vizsgálni az alacsony vér nátriumszintet és a vele járó tüneteket, illetve SIADH-ot kell kimutatni. A vizsgálatot azonban általában nem szokták kérni a betegségek diagnosztizálására vagy nyomon követésére.

    Alacsony az ADH centrális diabetes insipidus, túlzott vízfogyasztás és alacsony szérum ozmolalitás esetén. Emelkedett lehet az ADH szint nefrogén diabetes insipidus, kiszáradás, trauma, és műtéti beavatkozás esetén.

    Az ADH gátlási vagy stimulációs próba során a  kezelőorvos azt vizsgálja, hogy az ADH szintje megfelel-e az ozmolalitásban és a vízvisszatartásban bekövetkező változásoknak.

     

    • A vízterheléssel járó ADH gátlási próba a SIADH diagnosztizálását segíti. A próba során a SIADH-ban szenvedőknek jellegzetesen csökken a vér nátriumszintje és ozmolalitása. A vártnál kevesebb vizelet termelődik; a vizelet ozmolalitása magas a szérum ozmolalitáshoz képest, illetve az ADH koncentráció a megfelelőnél nagyobb és nem csökken eléggé a vízterhelés során.
    • A vízmegvonásos ADH stimulációs próbát a diabetes insipidus kétféle típusának az elkülönítésére használják. 
      • Nefrogén diabetes insipidus esetén a vese nem tud reagálni az ADH-ra. Ezt jelzi, hogy az ADH beadása előttihez képest nem változik a vizelet ozmolalitása, illetve, hogy magas a vér ADH szintje.
      • A centrális diabetes insipidusra az ADH kórosan alacsony termelése a jellemző és az, hogy a beteg nem képes koncentrálni a vizeletet. Erre az állapotra utal a vizelet ozmolalitás ADH beadását követő emelkedése, illetve az, hogy önmagában a vízmegvonásra ez nem lép fel.
  • Mit kell még tudnom?

    Általában a vizeletkoncentráló képesség az életkorral csökken.

    Az ADH kiválasztás nő, ha az ember áll; éjszaka; valamint ha fájdalom, stressz éri vagy ha mozog. A kiválasztás csökken magas vérnyomás betegségben, vagy ha az illető lefekszik.

    Sok gyógyszer befolyásolhatja az ADH szinteket. Ide tartoznak:

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • 1.  Mindenkinél el kell végezni az ADH vizsgálatot?

    Nem: a legtöbb embernél az ADH termelése megfelelő és erre a szervezet megfelelően reagálva tudja a vízháztartás egyensúlyát fenntartani. Az ADH meghatározást általános szűrővizsgálatként nem használják. A legtöbb embernél soha nem kerül sor az elvégzésére.

  • 2.  A rendelőben is el lehet végezni az ADH vizsgálatot?

    A vért levehetik a rendelőben, azonban az ADH mérésére speciális eszközökre van szükség. A vizsgálatot nem végzi az összes laboratórium; lehet, hogy a mintát referencia laboratóriumba kell küldeni. Ha vízmegvonásos vagy vízterheléses vizsgálatra van szükség, akkor azt orvosi felügyelet mellett fogják végezni.

  • 3.  A diabetes insipidus miben különbözik a diabetes mellitustól?

    Diabetes mellitus, amit általánosan diabetesként (cukorbetegségként) említenek, vagy a csökkent inzulin termelés, vagy inzulin rezisztencia következménye és a vér glükózszint emelkedésével jár. A diabetes insipidus független az inzulin- vagy a glükóz szinttől. A régi görögök a betegségek elnevezésekor úgy vélték, hogy a két betegség hasonló, mivel mind a két betegség szomjúsággal és gyakori vizeléssel jár. Abban azonban különböznek, hogy az egyikben (diabetes mellitus) a vizelet édes (cukrot tartalmaz), míg a másikban (diabetes insipidus) nem.

  • 4.  A diabetes insipidus kezelhető?

    Igen; pótlásként mesterségesen előállított ADH adható azoknak, akiknek centrális diabetes insipidusa van. A nefrogén diabetes insipidusban szenvedő betegeket ösztönözni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyanak és így pótolják a vizelettel elvesztett mennyiséget. A kezelőorvosukkal beszéljék meg, kell-e módosítaniuk étrendjükön.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?