Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A nátrium vérvizsgálatot a hyponatraemia (alacsony nátriumszint) és hypernatraemia (magas nátriumszint) meghatározására használják. A nátriumszint változása összefügghet a szervezet víz-háztartásának zavarával (dehidrációval, vizenyővel), és összefüggésben lehet többféle betegséggel is. Az orvosok elektrolit-egyensúly zavara esetén - más elektrolit vizsgálattal együtt - gyakran kérik a nátriumszint meghatározását. Kérhetik továbbá annak a kivizsgálására is, hogy milyen szerv (agy, tüdő, máj, szív, vese, pajzsmirigy vagy mellékvese) betegsége okozza a nátriumhiányt vagy túlsúlyt. Sok féle gyógyszer (pl. vízhajtók) is befolyásolja a nátriumszintet, ezért ekkor is ajánlott a nátriumszint ellenőrzése.
A vizelettel történő nátriumürítés vizsgálatát leginkább azoknál a betegeknél kérik, akiknél a vér nátriumszintje kórosnak bizonyul, és azt akarják eldönteni, hogy a kóros vérszintet a nátrium-felvétel vagy az ürítés zavara okozza. A nátrium-ürítés vizsgálata a magas vérnyomásban szenvedő, (de még normál vesefunkcióval rendelkező) betegek ellenőrzésekor is hasznos lehet: az eredményből következtetni lehet arra, hogy a páciens túl sok sót eszik-e. A kóros vesefunkcióval rendelkező betegeknél pedig a vesekárosodás okának kiderítésére, a kezelés hatékonyságának követésére használható az eredmény.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A nátrium koncentrációjának vérből történő meghatározása - gyakran más vizsgálatokkal együtt - a legtöbb rutin laboratóriumi kivizsgálás részét képezi. A vizsgálat része az általános anyagcsere vizsgálatnak (általános metabolikus panel, ÁMP), amelyet széles körben alkalmaznak a nem-specifikus panaszokkal jelentkezőknél. A dehidrációval ill. vizenyővel jelentkező állapotok mellet a nátrium meghatározását leginkább az infúziós kezelés ellenőrzésére kérik. Az elektrolit- (és általános anyagcsere) vizsgálatokat gyakran kérik a kezelés hatékonyságának megítélésére magas vérnyomásnál, szívelégtelenségnél, valamint máj és vesebetegségeknél.
A vér nátriumszint vizsgálatot kérik, ha a betegnél hyponatraemia tünetei (például gyengeség, zavartság, letargia) vagy hypernatraemia jellemző tünetei (például szomjúság, csökkent vizeletürítés, izomrángások és/vagy felfokozott nyugtalanság) jelentkeznek.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.
Az alacsony nátriumszintet, (hyponatraemiát) leginkább a túlzott nátriumvesztés illetve túlzott vízfogyasztás, vagy vizenyő okozhatja. Ha a nátriumszint gyorsan csökken, akkor gyengeséget, fáradékonyságot, súlyosabb esetekben zavartságot érezhet a beteg, vagy akár kómába is eshet. Ha azonban a nátriumszint csak lassan, fokozatosan csökken, előfordulhat, hogy semmilyen tünet nem jelentkezik. Ez az oka annak, hogy sokszor tünetmentes esetben is vizsgálják a nátriumszintet.
Ritkán a hyponatraemia csökkent nátrium bevitel következménye (nátriumban szegény táplálék, vagy nátriumhiányos infúziós kezelést követően). A hyponatraemia leggyakorib oka azonban valamilyen fokozott nátriumvesztéssel járó betegség vagy állapot (Addison kór, hasmenés, túlzott izzadás, vízhajtóval történő gyógyszerelés, vagy vesebetegség). Néhány esetben a túl sok víz jelenléte a hyponatraemia oka. Ezt előidézheti túlzott vízfogyasztás, szívelégtelenség, májzsugorodás, vagy fehérjevesztéssel együttjáró vesebetegség (nephroticus szindróma). Számos betegségben (különösen azokban, amely érintik az agyat és a tüdőt, sokféle daganatos megbetegedésnél, valamint néhány gyógyszerféleség szedésekor) fokozódik az antidiureticus hormon termelése, ez víz visszatartást, a meglévő nátrium felhígulását eredményezi.
A vér magas nátriumszintje (hypernatraemia) majdnem mindig a csökkent vízfogyasztás melletti túlzott vízvesztés (dehidráció) eredménye. A magas nátriumszint a nyálkahártyák kiszáradását, szomjúság érzetet, nyugtalanságot, izgalmat, ésszerűtlen viselkedést, izomrángást, súlyosabb esetben kómát eredményez. Betegség is okozhat hypernatraemiát, ilyen pl.a Cushing szindróma, vagy a nagyon kevés anti-diureticum-hormon termelés (diabetes insipidus).
A vizeletből mérhető nátriumürítést a vér nátriumszintjével együtt kell értékelni. Ha a vérben emelkedett a nátrium koncentrációja, normál körülmények között a szervezet a vizelettel igyekszik megszabadulni a fölöslegtől, így a vizelet nátriumtartalma is magas lesz. Akkor is magas lehet a vizeletszint, ha a szervezet sok nátriumot veszít, ebben az állapotban a vér nátriumszintje normál vagy alacsony. Ha a nem megfelelő mennyiségű nátriumbevitel miatt csökken a vér nátriumszintje, akkor a vizeletszint is alacsony.