Más néven
EBV heterophil antitest titer
Mononucleosis teszt
Mononucleosis heterophil teszt
Heterophile antibody test
Monospot
Hivatalos név
EBV aspecifikus AT kimutatás
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
21.06.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálat a mononucleosis diagnosztizálását segíti.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatot a mononucleosis tüneteinek észlelésekor, a betegség gyanújakor végzik. A mononucleosis tünetei közé tartoznak: lázas állapot, torokfájás, megduzzadt nyirokcsomók, fáradékonyság.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.
 

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A vizsgálattal azokat a heterophil antitesteket lehet kimutatni, amelyeket az Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzés hatására a szervezet termel.
Az Epstein-Barr virus okozta fertőzés meglehetősen gyakori. Kimutatták például, hogy az Egyesült Államokban a lakosság 95%-a fertőződik EBV-vel 40 éves korára. A betegség emberről-emberre, kontakt fertőzéssel terjed. Az esetek többségében a fertőzés már gyermekkorban bekövetkezik, és csak enyhe tünetekkel vagy akár tünet nélkül jár. Ha a fertőzés felnőttkorban következik be, az esetek mintegy 50%-ában a mononucleosis jellegzetes tünetei jelentkeznek. A betegség leginkább fiatal felnőttek közösségében (gimnáziumok, egyetemek kollégiumaiban, katonai közösségekben) terjed.

A mononucleosis általában nem okoz súlyos állapotot, de a tünetek rendkívül kellemetlenek és hosszantartóak lehetnek. A legjellemzőbb tünetek közé tartozik a minőségi (kvalitatív) vérkép megváltozása: megjelennek az úgynevezett reaktív lymphocyták. A fertőzést követően heterophil antitestek és az EBV ellen termelt antitestek válnak kimutathatóvá. A mononucleosisos páciensek lázasak, torokfájásra, megduzzadt nyirokcsomóra, fáradékonyságra panaszkodnak. Gyakran a lép, ritkábban a máj is megnagyobbodik. A tünetek a fertőzést követően kb. egy hónap múlva jelentkeznek, és több hétig is eltarthatnak. A gyengeség, levertség akár több hónapig is megmarad.

A fertőzésen átesetteknek csak 70–80%-a termel heterophil antitestet. Ezek a fehérjék nem specifikusak az EBV-re, de ha egy felnőttben mutatható ki, és ráadásul a mononucleosis tünetei is jelentkeznek, a vizsgálat jó szűrőteszt a fertőzés kimutatására.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az EBV heterophil antitest kimutatását a mononucleosis infectiosa diagnosztizálására használják. Gyakran a mennyiségi és minőségi vérkép vizsgálatokkal együtt kérik, azért, hogy megtudják, emelkedett-e a fehérvérsejtszám, és vannak-e jelen reaktív lymphocyták. Esetenként Streptococcus kimutatását is kérik, annak  kiderítésére, hogy a torokfájást a mononucleosis helyett vagy azt követően bakteriális fertőzés okozta-e.

Ha nem sikerül a páciens vérében EBV heterophil antitestet kimutatni, de továbbra is fennáll a mononucleosis lehetősége, a kezelőorvos 1-2 hét elteltével kérheti a vizsgálat megismétlését. Mononucleosis esetén ekkorra már rendszerint kimutatható mennyiségű antitest képződik. A diagnózis megerősítéséhez vagy kizárásához EBV-specifikus antitest kimutatást kérhetnek.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

Az EBV heterophil antitest kimutatást (közismertebb nevén a Paul-Bunnel reakciót, amelyet azonban ma már nem-igen alkalmaznak a laboratóriumok) leginkább felnőtteknél (általában fiatal felnőtteknél) a mononucleosis infectiora jellemző tünetek (láz, torokfájás, megduzzadt nyirokcsomók, fáradékonyság) jelentkezésekor kérik. Ha a vizsgálat eredménye negatív, de továbbra is fennáll a mononucleosis gyanúja, a kimutatást 1-2 hét múlva megismétlik.

Mit jelent az eredmény?
Ha az EBV heterophil antitestek kimutatása pozitív eredménnyel járt, és a fehérvérsejtszám emelkedett, a lymphocyták között sok a reaktív, valamint jelentkeznek a mononucleosissal együttjáró tünetek, akkor nagy valószínűséggel kimondható, hogy a páciensnek EBV-okozta mononucleosis infectiosaja van. Ha a kimutatás eredménye negatív, de a tünetek megvannak és a lymphocyták között is sok a reaktív, akkor valószínűleg túl korai volt a heterophil antitestek kimutatására tett kísérlet. Ilyenkor a vizsgálatot célszerű megismételni: ez történhet egy más EBV antitest kimutatására szolgáló teszttel, vagy ugyanazzal a teszttel is, csak egy későbbi időpontban (általában 1-2 héttel később). Negatív eredmény esetén figyelembe kell venni azt is, hogy vannak olyanok, akiknek a szervezete az EBV fertőzést követően sem termel heterophil antitesteket. Különösen érvényes ez a kisgyermekekre (kb. 6 éves kor alatt), akiket egyébként is ritkán vizsgálnak, mivel bár megfertőződnek EBV-vel, de a mononucleosis infectiosa tünetei alig jelentkeznek.

Ha az EBV heterophil antitest meghatározása negatív, és a lymphocyták között nincs, vagy csak kevés reaktív van, akkor valószínűleg valamilyen más mikroorganizmus (pl. cytomegalovirus /CMV/ vagy Toxoplasma) okozta a mononucleosishoz hasonló tüneteket. Ennek tisztázása elsősorban a terheseknél fontos, mivel a nem-EBV-okozta fertőzések között több is veszélyes lehet a magzatra. Ezért például a legenyhébb torokgyulladást is érdemes kivizsgáltatni, és ha kell, azonnal a megfelelő antibiotikummal kezelni.

Mit kell még tudnom?

A mononucleosis teszt gyorsan és könnyen kivitelezhető eljárárs, de nem az EBV-re, hanem az ellene termelődő heterophil antitestekre specifikus. Ilyen antitestek más betegségek (pl. lymphoma, systemás lupus erythematosus /lupus/, gyomor-bélrendszeri carcinomák) esetén is megjelenhetnek, ezt a tényt mindig figyelembe kell venni az eredmény kiértékelésekor. (A heterophil antitestek kimutatása azonban nem alkalmas az előbb említett betegségek diagnosztizálására vagy szűrésére.)

Ha az EBV heterophil antitest kimutatási eredmény negatív, de az orvos további információt szeretne kapni a beteg állapotával kapcsolatban, akkor az EBV-specifikus antitesteket célszerű vizsgálni. A specifikus IgM vagy IgG ellenanyagok mennyiségéből következtetni lehet arra, hogy a páciens a közelmúltban vagy régebben esett át a fertőzésen. 

A heterophil antitestek mennyisége a betegségnek kb. a 4. hetétől csökken, majd a gyógyulást követően rendszerint nem éri el a kimutathatósági határt.

Gyakori kérdések

1. Mennyire súlyos betegség a mononucleosis infectiosa?

A betegség tünetei rendszerint maguktól megszűnnek néhány (1-4) hónap alatt. Néha a lép és a máj is megnagyobbodik, és kellemetlen lehet mindaddig, amíg az eredeti állapot helyre nem áll. Igen ritkán szívelégtelenség vagy idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. A mononucleosis infectiosa olyan férfiakban okoz súlyos májkárosodást, akik az úgynevezett XLP génmutációt hordozzák. Ezekben a ritka esetekben a mononucleosis infectiosa akár halálos is lehet.

2. A mononucleosis infectiosat szokták hívni “csókbetegségnek” is?
Az EBV leginkább a fertőzött személy nyálával vihető át más személyre. A nyállal való érintkezéshez nem feltétlenül szükséges csókolózni; a poháron, palackon, fogkefén lévő nyálmaradvány elegendő a fertőzéshez. A vírus levegőben vagy vérrel gyakorlatilag nem terjed. A vírus inkubációs ideje (gyakorlatilag a fertőzés és a tünetek megjelenése közötti idő) 4-6 hét között van.

A mononucleosis infectiosás betegek néhány héten keresztül képesek a vírus átadására. A tünetmentes, gyakorlatilag egészséges, de EBV-hordozó személyek életük során többször is átadhatják a vírust. Mivel ezeknek az aktív periódusoknak semmilyen jellegzetes külső megnyilvánulása nincs, ezért a vírus terjedését megakadályozni gyakorlatilag lehetetlen.

3. Az Epstein-Barr vírus okozza a krónikus kifáradásos szindrómát? 

Nincs bizonyíték arra, hogy az EBV-fertőzés okozná a krónikus kifáradásos szindrómát.

4. Visszatérhet többször is a mononucleosis infectiosa?

Bár a mononucleosis infectiosa tünetei 1-2 hónap alatt megszűnnek, a vírus azonban inaktív állapotban megmarad a szervezet sejtjeiben. Időközönként a vírus reaktiválódik, ekkor a páciens nyálából ki is mutatható. A reaktiváció azonban gyakran tünetmentesen történik.

5. Az EBV okozhat más betegséget is?
Az EBV más betegségekhez is társulhat. Ezek közé tartoznak egyes rákféleségek, a Burkitt lymphoma, Hodgkin-kór, a szájüreg carcinomája, és az AIDS-hez társuló lymphoma. Ezeknél a betegségeknél az EBV jelenléte gyakran kimutatható, de az nem bizonyított, hogy a betegségeket az Epstein-Barr vírus okozza-e.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe