Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vizsgálatot a vér ólom-koncentrációjának meghatározására alkalmazzák. A vér ólomszintje a vérben egy adott időpontban található ólom mennyiségét jelenti, ebből következtetnek arra, hogy a szervezetbe bejutott-e az életműködéseket károsan befolyásoló mennyiségű ólom.
A vizsgálatot kérhetik abból a célból is, hogy kövessék a kezelés eredményességét, vagy meggyőződjenek arról, hogy az ólomszint az idő függvényében hogyan csökken.
Szűrések esetén az ólomkoncentrációkat a nemzetközi standardok figyelembevételével monitorozzák. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC), az American Academy of Pediatricians (AAP) és számos más szervezet tesz ajánlásokat az ólommal érintkezett gyermekek szűrésére. A vizsgálati ajánlások és annak meghatározása, hogy milyen koncentráció jelent kóros vérszintet az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltozott. 1991-ben a CDC úgy döntött, hogy a korábbi szintek nem voltak elég alacsonyak, és 1997-ben a gyermekek esetében aggodalomra okot adó vérszintet 25 mikrogramm/deciliter-ről 10 mikrogramm/deciliter-re csökkentette.
Az utóbbi években számos olyan intézkedés született, amely az ólommérgezés megelőzését szolgálta. Az ólmozott festék, ólmozott üzemanyag és az ólommal történő érintkezés más gyakori forrásának a kiküszöbölése, valamint a munkahelyeken és szabadidő-elfoglaltság területén az ólom monitorozása és visszaszorítása következtében csökkent a környezet ólomszennyezettsége, és ezzel párhuzamosan csökkent a kóros ólomszintű gyermekek száma is. Ma már a szűrővizsgálatok elsősorban olyan gyermekekre összpontosulnak, akik ólommal való érintkezés fokozott kockázatának vannak kitéve. A CDC és AAP új irányelveket dolgozott ki a megemelkedett ólomkoncentrációjú gyermekek ellátásának elősegítésére is.
A vér ólomszintjét monitorozhatják olyan dolgozóknál is, akik ólomtartalmú anyaggal dolgoznak vagy munkakörnyezetük ólmot tartalmaz. A monitorozást krónikus és új keletű expozíció esetén is elvégzik. Esetenként cink protoporfirin (ZPP) vizsgálatot is kérnek, mivel a ZPP szintje megemelkedik, ha az ólom már a vörösvérsejtek termelődését is károsítja. Az eljárás nem elég érzékeny ahhoz, hogy gyermekek szűrésére is alkalmas legyen, segíthet azonban a felnőtteknél az utóbbi néhány hét alatt történt átlagos ólomexpozíció megítélésében.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Gyermekek szűrésére:
1997-ben az amerikai CDC irányelveket bocsátott ki gyermekek ólomra történő szűrésére, 2002-ben pedig a kóros ólomszintű gyermekek ellátására. Azt ajánlják, hogy minden állam dolgozzon ki tervezetet ólomexpozíciónak kitett gyermekek szűrésére. A CDC és az AAP ajánlása szerint a szűrővizsgálatot fel kell ajánlani legalább:
· minden egészségügyi ellátásra jogosult gyermeknek és azoknak a gyermekeknek, akik valamely segélyprogramban vesznek részt. Ezeket a gyermekeket egy éves korukban kell szűrni, majd két éves korukban a szűrést meg kell ismételni
· veszélyeztetett 3 – 6 éves gyermekeknek, akik korábban nem voltak szűrve
· olyan gyermekeknek, akik 1950 előtt épült házban laknak, vagy ilyen épületet vagy lakást rendszeresen látogatnak, vagy olyan épületben vagy lakásban laknak, amely 1978 előtt épült, és jelenleg vagy a közelmúltban felújításon/renováláson esett át (és a régi csővezetékek a felszínre kerültek)
· olyan gyermekeknek, akik játszótársa vagy testvére ólommérgezésben szenved vagy szenvedett.
Ha valaki ólommérgezésre vagy ólomszennyezettségre gyanakszik, háziorvosához és/vagy a helyi ÁNTSz-hez tehet bejelentést.
A CDC és az AAP ajánlása szerint mérlegelni kell ólommal dolgozó szülők gyermekeinek szűrését is, továbbá minden emigráns, menekült és más, külföldön született gyermekét, amint az Egyesült Államokba belépnek.
Magas ólomszintű gyermekek ellátása:
Mivel az ujjbegyszúrással levett minta könnyen kontaminálódhat, amennyiben az így nyert minta kórosan emelkedett eredményt ad, a vizsgálatot megerősítés céljából vénából vett vérrel meg kell ismételni. A megerősítő vizsgálatot az első meghatározást követő egy héttől egy hónapig terjedő időszakban célszerű elvégezni. Ezután utánkövető vizsgálatokat végeznek annak monitorozására, hogy az emelkedett vérszint tartósan fennmarad-e. A monitorozás ajánlott olyan gyermekek esetében, akik vérszintje meghaladja a 10 mikrogramm/decilitert. Azoknál, akiknek a vérszintje tartósan (3 hónapon át vagy tovább) emelkedett - 15–20 mikrogramm/dL - marad, vagy az első vizsgálatban 20 mikrogramm/decilter feletti szintet mérnek, meg kell vizsgálni lakókörnyezetet, és meg kell keresni az ólommal történő érintkezés forrását.
Felnőttek szűrése:
Ólommeghatározást kérhetnek vérből egyes munkahelyeken, ha ólommal történő érintkezés lehetősége merül fel. A családtagok szűrése is szükséges lehet, mert az ólom a ruházaton hazavihető.
A gyermekektől eltérően a felnőttek számára nincs kidolgozott irányelv a vér ólomszintjének szűrésére, és az ólomszint klinikai határértékei is eltérőek. A CDC Felnőttkori vér ólomszint Surveillance programja („Adult Blood Lead Surveillance”, ABLES program) szerint a célkitűzés a felnőtt lakosság vér ólomszintjének deciliterenként 25 mikrogramm alatt tartása.
Azokat a felnőtteket, akik ólomexpozícióval járó iparágban dolgoznak (például kohóban, ólom galvanizáló műhelyben, autójavító és gyártó üzemben) a CDC ajánlása szerint szűrni kell vér ólomszintre. Szűrni kell azokat a felnőtteket is, akik hobbijuk révén ólomalapú festékkel, kerámiával vagy gázolajjal érintkeznek.
Az amerikai Foglalkozásbiztonsági és Egészségügyi Hivatal (Occupation Safety and Health Administration, OSHA) szabályokat dolgozott ki az ólom munkahelyeken történő monitorozására. Az OSHA ajánlása szerint ha egy levegő-monitorozási program emelkedett ólomkoncentrációt mutat, indítványozni kell az alkalmazottak vérének szűrését. Amennyiben például egy dolgozó vérének ólomszintje meghaladja a deciliterenként 40 mikrogrammot, intézkedni kell az ólomterhelés csökkentéséről, és a tesztet kéthavonta meg kell ismételni mindaddig, amíg két egymást követő vizsgálat eredménye nem mutat néhány mikrogramm alatti értéket. Magasabb ólomszintek gyakoribb monitorozást igényelnek.
Diagnosztikus vizsgálatok:
Mind gyermekek, mind felnőttek esetében kérhetnek ólomkoncentráció meghatározást, ha a páciens tünetei ólommérgezés lehetőségére utalnak. Ezek a tünetek nem specifikusak az ólommérgezésre: lehetnek fáradékonyság, hangulatváltozások, hányinger, elhúzódó gyomorpanaszok, fejfájás, remegés, fogyás, perifériás neuropátia, vérszegénység, reproduktív zavarok, enkefalopátia, memóriazavar, görcsök és kóma. Sok gyermeknél az expozícióval egyidőben nem jelentkeznek tünetek, a tartós károsodás lehetősége mégis fennáll. Ólomteszt elvégzését kell mérlegelni minden olyan gyermeknél, akinél növekedésbeli elmaradást, vérszegénységet, alvászavart, halláskárosodást, vagy beszéd- és nyelvhasználati zavart, vagy koncentrációs nehézséget észlelnek.
Mit jelent az eredmény?
Minél nagyobb a meghatározás számeredménye, annál több ólom van a vérben. A vérben található ólom mennyisége azonban nem szükségszerűen tükrözi a szervezetben található összes ólom mennyiségét. Ennek az az oka, hogy az ólom a tüdőből és a béltraktusból a vérbe és a szervekbe jut, majd fokozatosan kikerül a vérből, és olyan szövetekben tárolódik, mint például a csontok és a fogak. A vér magas ólomkoncentrációja friss vagy krónikus ólomexpozícióra utalhat. Az a veszély, amelyet adott ólomszint jelent, függ az egyén életkorától és egészségi állapotától, az ólom mennyiségétől, és az emelkedett ólomszint időtartamától.
Az ólomexpozíció mindenki számára veszélyt jelent, a gyermekek azonban különösen érzékenyek a hatásaira. A célkitűzés az, hogy minden gyermek vérének ólomszintje deciliterenként 10 mikrogramm alatt legyen. Minden e fölötti teszteredmény megfelelő intézkedést és monitorozást igényel. A legújabb vizsgálatok arra utalnak, hogy a gyermekek számára nem létezik biztonságos ólomszint, és néhány gyermeknél még a 10 mikrogramm/deciliter koncentrációjú ólomszint mellett is előfordulhatnak kognitív zavarok. Amennyiben ezt a megfigyelést a jövőben további adatok is megerősítik, az ólomszintnek a vérben megengedett maximális értékét a jövőben tovább kell csökkenteni.
Nem terhes felnőttek számára általában deciliterenként 25 mikrogramm alatti értéket tekintenek elfogadhatónak. Amennyiben egy tünetmentes dolgozónál deciliterenként 45 mikrogramm fölötti értéket mérnek, mindaddig el kell távolítani arról a helyről, ahol ólommal érintkezhet, amíg a vér ólomszintje deciliterenként 40 mikrogramm alá nem csökken. Természetesen el kell távolítani az ólommérgezésre utaló tünetekkel rendelkező (általában 70 mikrogramm/dL vér ólomkoncentráció feletti) dolgozót is az ólomexpozíció környékéről.
Mivel az ólom a vérárammal átjut a magzatba, terhes anyáknál a fejlődő magzat védelme érdekében korlátozni kell az ólommal való érintkezést, és vér ólomszintjüket deciliterenként 10 mikrogramm alatt, amennyire lehet a nullához közeli értéken kell tartani.
A szakemberek többsége egyetért abban, hogy deciliterenként 45 mikrogrammnál magasabb vér ólomszintű gyermeket a kórházban szukcimerrel kell kezelni, kivéve, ha a gyermek enkefalopátiás. Minden személy, akinél 70 mikrogramm/deciliternél magasabb vér ólomkoncentrációt mérnek – legyen az gyermek vagy felnőtt – sürgősségi orvosi ellátást igényel.
Minden emelkedett vér ólomszintű gyermeknek meg kell vizsgálni otthonát és környezetét. Az azonos lakóhelyen élő személyeket is tesztelni kell. Az érintkezés forrásának – a környezetben található ólomveszélynek - eltávolítása vagy az expozíció csökkentése nélkül a kezelést követően az emelkedett vér ólomszint nagy valószínűséggel visszatér.
Mit kell még tudnom?
Az ólommal történt mérgezés gyermekek számára ártalmasabb, mivel idegrendszerük és agyuk, továbbá más szerveik még fejlődésben vannak.. Felnőttek könnyebben felépülnek, ha ólom jutott az emésztőrendszerükbe, mint a gyermekek. Amennyiben valaki saját magánál vagy gyermekénél ólommérgezésre gyanakszik, forduljon háziorvosához és/vagy a területileg illetékes ÁNTSz-hez.
Az ólom gátolja a vas felszívódását, ezért a magas vér ólomkoncentrációjú gyermekeket vashiányra is szűrni kell
.
Az emberek szervezete különbözőképpen választja ki illetve raktározza az ólmot, ezért a laboratóriumi vizsgálatok az ólommérgezés kivizsgálásának csak egy részét képezik. A diagnózis elkészítéséhez illetve a kezeléshez kiegészítő orvosi vizsgálatokra és gondos monitorozásra van szükség.
Az orvosoknak tudatában kell lenniük annak, hogy egyes újabban felkapott népi gyógyászati eljárások és gyógyászati szerek (beleértve például a föld fogyasztását is) növelhetik az ólommérgezés veszélyét. Elsősorban Délkelet-Ázsiából betelepült lakosság által készített népi gyógyászati szerek ismertek, mint az ólom lehetséges forrásai. Más lehetséges ólomforrások közé tartozhatnak bizonyos importált élelmiszerek, hamisított fűszerek, édességek, kozmetikumok, bizsuk, szuvenírek, és ólomtartalmú vagy azzal festett játékok vagy háztartási eszközök.
.png)