Vérsüllyedés-sebesség

A vérsüllyedés egy egyszerű, nem specifikus vizsgálat, amely évekig segített idült és heveny gyulladások (ideértve a fertőzéseket is), daganatok és autoimmun betegségek diagnosztizálásában. A vérsüllyedést azért tartják nem specifikusnak, mivel emelkedése nem utal a gyulladás pontos helyére, okára és a gyulladás mellett más tényezők is befolyásolják. Emiatt a vérsüllyedést tipikusan más tesztekkel kombinálva használják.

A vérsüllyedés hasznos két jellegzetes gyulladásos betegség, a temporalis arteritis és a polymialgia rheumatica diagnosztikájában. A magas vérsüllyedés egyike a diagnózist alátámasztó fő vizsgálati eredményeknek. Mindkét betegségnél használható a betegségaktivitás és a kezelésre adott válasz megfigyelésére.

Az orvos legtöbbször olyan betegek számára rendeli a vérsüllyedés vizsgálatát (más vizsgálatokkal együtt), akiknek a tünetei polymialgia rheumaticára vagy temporalis arteritisre utalnak. (Ezek a tünetek a fejfájás, nyak- vagy hátfájdalom, medencei fájdalom, vérszegénység, ismeretlen eredetű fogyás és ízületi merevség). Sok más állapot eredményezhet még átmeneti vagy tartós vérsüllyedés-emelkedést.

Mivel a vérsüllyedés nem specifikus mutatója a gyulladásnak és egyéb tényezők is befolyásolják, ezért az eredményeket a klinikai képpel, kórtörténettel és más megfelelő laboratóriumi tesztekkel együtt kell értékelni. Az egymásnak megfelelő klinikai kép és vérsüllyedés segíthet az orvosnak megerősíteni vagy kizárni a feltételezett diagnózist.

Mielőtt az orvos alapos kivizsgálásba kezdene egy esetleges betegség felderítésére, lehetséges, hogy megismételteti a tesztet pár héttel vagy hónappal később. Ha a páciens ismerten olyan betegségben szenved, mint amilyen a temporalis arteritis (amelynél a vérsüllyedés változása tükrözi a betegség lefolyásának változásait), akkor rendszeres vérsüllyedés-vizsgálatokra is sor kerülhet a betegséglefolyás megfigyelésének érdekében. A Hodgkin-kór esetében például a vérsüllyedés tartósan magas szintje előre jelezheti a kemoterápiát követő korai relapszust (visszaesést).

FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referenciatartományok és jelentésük lapon.

Az orvosok döntéseiket általában nem alapozzák kizárólag a vérsüllyedés eredményére. Normális eredmény mellett sem zárható ki fennálló betegség. Mérsékelten emelkedett vérsüllyedés előfordulhat gyulladás során, de vérszegénység, fertőzés, terhesség és öregség is okozhatja.

A nagyon magas vérsüllyedésértéknek rendszerint nyilvánvaló oka van. Ilyen például a globulinok szintjének jelentős emelkedése, ami általában súlyos fertőzések következménye is lehet.

Az emelkedő vérsüllyedésérték a gyulladás erősödését vagy a kezelésre adott gyenge választ, a csökkenő érték jó választ jelezhet.

Bár az alacsony vérsüllyedés általában nem bír jelentőséggel, de megfigyelhetünk ilyet polycythaemiában (ebben a betegségben túl sok vörösvértest képződik), jelentős leukocitózisban (emelkedett fehérvérsejtszám), és néhány proteineltérésnél. A vörösvértestek néhány alaki eltérése (mint például a sarlósejtek a sarlósejtes anémiában) ugyancsak csökkenti a vérsüllyedést.

Mind a vérsüllyedés, mind a C-reaktív protein (CRP) a gyulladás jelzői. A vérsüllyedés általában nem változik olyan gyorsan, mint a CRP, sem a gyulladás kezdetekor, sem a végén. A CRP-t nem befolyásolja annyi más tényező, mint a vérsüllyedést, így jobb indikátora a gyulladásnak. Mivel azonban a vérsüllyedés egy könnyen kivitelezhető vizsgálat, sok orvos még mindig ezt választja kezdeti vizsgálatként gyulladás gyanúja esetén.

Az emelkedett vérsüllyedést általában a globulinok vagy a fibrinogén elváltozása idézi elő. Ezért ilyen esetben orvosa fibrinogénszint- (egy véralvadási fehérje, amely ugyancsak jelezhet gyulladást) mérést, vagy szérumfehérje-elektroforézist rendelhet, hogy eldönthesse, ezek közül melyik (esetleg közösen a kettő) felelős az emelkedett vérsüllyedésért.

Nőkben a vérsüllyedés kissé magasabb, menstruáció és terhesség átmeneti emelkedést okozhat.

Gyermekgyógyászatban a vérsüllyedést a rheumatoid artritis és a Kawasaki-betegség diagnosztizálására és követésére is használják.

Gyógyszerek, mint például a dextrán, metildopa (Dopegyt), fogamzásgátló tabletták, penicillamin, prokainamid, teofillin, és A-vitamin emelhetik, míg az aszpirin, kortizon, és kinin csökkenthetik a vérsüllyedés sebességét.

Az orvosa rendelhet CRP-mérést, valamint más általános teszteket, mint teljes anyagcserepanelt vagy vérképet a vérsüllyedéssel egy időben. Kérhet még további más vizsgálatokat is a tünetei alapján, mint például ANA- (antinuclear antibody, sejtmagellenes antitest) és RF- (rheumatoid factor, reumafaktor) meghatározást ízületi gyulladás tüneteinek esetén, valamint fibrinogén- és szérumfehérje-elektroforézis.

A vérsüllyedés a test egyik jelző paramétere. A fájdalomhoz hasonlóan figyelmeztet, hogy valami nincs rendben. Legtöbb esetben a vérsüllyedés idővel csökken, amint az emelkedést kiváltó gyulladást megszüntetik. Idült gyulladásos betegségekben a vérsüllyedés a betegség aktivitásának fokával együtt ingadozhat.