Atípusos tüdőgyulladások

January 16, 2025

A fertőzéses eredetű tüdőgyulladás (pneumonia) egy bármely életkorban előforduló, főleg az idősebbekre és csökkent védekezőképességűekre veszélyt jelentő betegség, melynek lefolyása az enyhétől a súlyos, életet veszélyeztető állapotig terjedhet.

A betegség kialakulásában számos kórokozó játszhat szerepet, baktériumok, vírusok, gombák, paraziták is kiválthatják. A tüdőgyulladás az alsó légutakat érintő betegség, a fertőző ágensek hatására a tüdőben a gázcseréért felelős legkisebb egységekben, a léghólyagocskákban (alveolusokban) az immunrendszer helyi és teljes szervezetre kiterjedő aktiválása következtében gyulladás alakul ki, ami folyadék vagy genny keletkezéséhez vezet. A folyamat az oxigénfelvételéhez és szén-dioxid leadásához szükséges felület nagyságát csökkenti. Bizonyos kórokozók emellett a szövetközti állomány gyulladását is okozhatják. A betegség súlyosságától függően különböző mértékben megterhelheti a légzési-, és keringési rendszert.

A betegségre és súlyosabb állapot kialakulására hajlamosíthat a magasabb életkor, de a csecsemők és kisgyermekek is gyakrabban lehetnek érintettek, krónikus betegségek (pl. cukorbetegség), az immunrendszer csökkent működése (pl. autoimmun betegségek, kemoterápia, HIV/AIDS), dohányzás, krónikus légúti betegségek (pl. krónikus obstruktív légúti betegség, asztma) szintén hajlamosító tényező. A fertőzés megelőzésében segíthet az egészséges életmód, higiéniai szabályok betartása, dohányzás elhagyása.

A kórokozók eredete lehet a belélegzett levegő (azaz cseppfertőzés, atípusos tüdőgyulladásoknál ez a leggyakoribb fertőzési mód), a száj-, orrüreg, garat, de elérhetik a tüdőt a környező szövetekből és a véráram útján is.  A kórokozó származása szerint megkülönböztetünk az egészségügyi ellátás során és közösségben/otthon szerzett tüdőgyulladást, utóbbi csoportot a betegség lefolyása alapján típusos és atípusos tüdőgyulladásokra oszthatjuk. A típusos tüdőgyulladásokhoz a következő jellegzetes tünetek társulhatnak: láz; hidegrázás; hurutos vagy száraz köhögés; köpetürítés; légszomj; szapora pulzus; légzésre, köhögésre fokozódó mellkasi fájdalom; fáradtság; kimerültség; étvágytalanság; fejfájás; ízületi fájdalom.

Az atípusos tüdőgyulladás általában igen enyhe tünetekkel kezdődik, sok esetben enyhe lefolyású.  A tünetek lassabban, elhúzódóbban jelentkeznek, mint a típusos tüdőgyulladás esetében kínzó, improduktív (száraz, váladék ürítése nélkül járó) köhögéssel, hőemelkedéssel vagy lázzal, esetleg légszomjjal, mellkasi-, és ízületi fájdalommal, fejfájással. A köhögés akár hetekig is fennállhat egyéb tünetek nélkül, de jelentkezhet mellkasi fájdalom, gyengeségérzés is önmagában, láz vagy hőemelkedés sem kíséri a betegséget minden esetben.  Az atípusos tüdőgyulladás ritkán igényel kórházi ellátást, a páciensek legtöbbször kis nehézséggel, de el tudják látni feladataikat, ezért gyakran orvosi vizsgálat sem történik.

Az atípusos tüdőgyulladást okozó leggyakoribb baktériumok a következők: Chamydia pneumoniae, Chlamydia psittaci, Mycoplasma pneumoniae, Legionella pneumophyla, Coxiella burnetti, de okozhatják vírusok is, például rhino-, corona, infulenzavírus.

A tüdőgyulladások diagnosztizálása fizikális vizsgálat, laboratóriumi leletek és képalkotó vizsgálatok alapján történik. Fizikális vizsgálat során az orvos meghallgatja a beteg tüdejét, a gyulladás területén hóropogásra, szörtyögésre hasonlító zörejeket hallhat, melyek atípusos tüdőgyulladás esetében hiányozhatnak. Laboratóriumi vizsgálat során balra tolt vérkép (minőségi vérkép vizsgálat során éretlenebb neutrofil granulocita alakok megjelenése), mérsékelten emelkedett fehérvérsejt szám és gyulladásra utaló markerek (CRP és PCT), gyorsult vörösvértest süllyedés igazolódnak. A diagnózist legjobban a képalkotó vizsgálat, kétirányú mellkasröntgen felvétel támasztja alá, mely atípusos tüdőgyulladás esetében peribronchialis (hörgők körüli), rajzolatfokozódást, foltos beszűrődéseket igazol, ellentétben a típusos tüdőgyulladásokkal, ahol inkább egynemű fedettség, a periféria felé kifejezetté váló beszűrődések láthatók. CT vizsgálat szövődmény gyanúja esetén végzendő, nem elsőként választandó vizsgálat. Atípusos tüdőgyulladások esetében a tünetek, fizikális eltérések a képalkotó vizsgálathoz viszonyítva szegényesek, a laboratóriumi vizsgálat gyulladásra utaló paraméterei nem mutatnak olyan markáns emelkedést, mint típusos tüdőgyulladásoknál.

A megfelelő terápia kiválasztása során figyelembe kell venni a fertőzés forrásának helyét, mivel a kórházi kezelés során, és az otthon, vagy közösségben szerzett tüdőgyulladások különböző kezelést igényelnek, eltérőek a szóba jöhető kórokozók, ezért fontos a részletes és pontos anamnézis felvétel.

Az atípusos tüdőgyulladások kezelése a típusos esetekhez hasonlóan antibiotikumokkal történik, de mivel a betegséget okozó kórokozók között vannak olyanok, melyek sejtfallal nem rendelkeznek, és olyanok, melyek sejten belüli (intracelluláris) életmódot folytatnak, így az általuk okozott fertőzések esetében más fajta antibiotikumok hatásosak, mint a típusos tüdőgyulladások kezelésében. Az előírt antibiotikus kezelés során nagyon fontos az utasítások pontos betartása, a gyógyszert a teljes előírt kezelési időn keresztül kell szedni,hiszen ennek hiányában a betegség elhúzódhat, szövődmények alakulhatnak ki,újabb vagy más hatóanyagú kezelést igényelhet a betegség.  Amennyiben vírusos eredetre vezethető vissza a tüdőgyulladás vírusellenes szerek is szóba jöhetnek. Ezen kívül tüneti kezelés válhat szükségessé, például láz-, köhögéscsillapítók, gyulladáscsökkentők, esetleg fájdalomcsillapítók. Súlyos esetekben, ha a betegség légzési, vagy keringési elégtelenséggel jár, intenzív osztályos kezelés válhat szükségessé, azonban atípusos tüdőgyulladás a típusos tüdőgyulladáshoz viszonyítva jóval ritkábban okoz ilyen állapotot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre
Today is the day to build the business of your dreams. Share your mission with the world — and blow your customers away.
FELIRATKOZOM