Más néven
Toxikus fémek
Mérgező fémek
Hivatalos név
Nehézfém vizsgálatok
A cikk utoljára módosult: 08.10.2018.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?

Bizonyos nehézfémeknek való túlzott kitettség szűrésére, kimutatására és monitorozására (nyomon követésére).

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Rendszeresen, ha valaki nehézfémmel dolgozik, vagy ha a kezelőorvos nehézfém kitettségre gyanakszik.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálatot a kar könyökhajlati vénájából vett vérből vagy 24 órás gyűjtött vizeletből végzik; ritkán hajból, körömből, szövetből vagy más testfolyadékból.

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

A mintavétel előtt 48 órával nem szabad halat és más tengeri élelmiszereket fogyasztani. Ha átesett valamilyen beavatkozáson, amely során gadolínium- vagy jódtartalmú kontrasztanyagot adtak be, a mintavétel előtt 96 órát várnia kell.

Mit vizsgálunk?

A nehézfém vizsgálatok során a potenciálisan mérgező fémek mennyiségét határozzák meg vérben, vizeletben vagy ritkábban hajban vagy más testszövetben vagy testfolyadékban. A laboratórium különböző nehézfém vizsgálati profillal rendelkezhet, de egyedi vizsgálatokat is végezhet. A vizsgálati profil leggyakrabban ólmot, higanyt és arzént tartalmaz. Más vizsgálati profilokban szerepelhetnek még egyéb fémek is, pl. kadmium, réz vagy cink. A kezelőorvos a beteg tünetei és lehetséges nehézfém kitettsége alapján választja ki, milyen vizsgálatokat kér.

 

A nehézfém kifejezés tágan értelmezett: szorosan kötődik a periódusos rendszerhez, a nagy sűrűségű vagy fémes tulajdonságú elemeket sorolják ide. Ezek az elemek természetesen is előfordulnak a környezetünkben és az iparban is felhasználják különböző termékek előállítására. Néhány fém, mint a vas, réz, szelén, molibdén és cink nyomelemek, elengedhetetlenek az emberi szervezet normális működéséhez, de magasabb koncentrációban mérgezést okozhatnak. Bármely nehézfém jelentős koncentrációban irritálhatja vagy károsíthatja a szervezetet, illetve szennyezheti a talajt, a levegőt, az élelmiszereket és a vizeket, a környezetben tartósan fennmaradva. Mivel potenciális károsodásról van szó, ezért a nehézfém kifejezést gyakran felcserélik a mérgező (toxikus) fém kifejezéssel.

A beteg által tapasztalt tünetek és panaszok függenek a fém típusától, mennyiségétől, a kitettség időtartamától, típusától, a beteg életkorától és általános egészségi állapotától. Néhány fém jóval toxikusabb, mint a többi, és egyik fajtája jóval károsabb lehet, mint a másik (például szerves és a szervetlen fémvegyületek). Egy személy nehézfém kitettségét befolyásolja a felszívódott fém mennyisége, és az érintett testrész. Például ha valaki a kezében tartja a fémet, az ártalmatlan. Szintén kevéssé káros és alig szívódik fel, ha lenyelik. Azonban komolyabb következményekkel járhat, ha gőzét belélegzik: sokkal mérgezőbb és tüdőkárosodást okozhat.

 

A súlyos akut kitettség (expozíció) károsodást okozhat és néhány esetben életveszélyes lehet, de a közepes kitettséget is időközönként monitorozni kell. A szervezet képes kis mennyiségű nehézfémet feldolgozni és átalakítani, de a közepes és a nagy mennyiség felhalmozódhat a vesékben, májban, csontokban és az agyban. Néhány fém karcinogén  (megnövelik a rák kialakulásának kockázatát), néhány pedig befolyásolja a vörös és fehérvérsejtek termelődését. A magzatok és a kisgyermekek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, mert a kis vagy közepes nehézfém koncentráció befolyásolhatja a fizikai és szellemi fejlődést, maradandóan károsíthatja a szerveket és az agyat. A fémek nagy része átjut az anyából a magzatba és néhány fém az anyatejbe kerülve a csecsemőt is mérgezheti.

 

Hogyan történik a mintavétel?

 

A nehézfém vizsgálatokat általában a kar könyökhajlati vénájába vezetett tűn keresztül vett vérmintából vagy 24 órás gyűjtött vizeletből végzik. Speciális fémmentes tartályokat használnak, hogy minimálisra csökkentsék a minta beszennyeződését bármilyen, külső forrásból származó fémmel.

 

Vizeletből és vérből is elvégezhető a nehézfém vizsgálat, azonban nem feltétlenül ugyanolyan hatékonysággal mutatható ki a vegyület a két különböző biológiai mintából. Például a metil-higany (a higany egy, a halakban megtalálható szerves és rendkívül mérgező formája) a vérből kimutatható, a vizeletből viszont nem. A higany szervetlen formáját és az arzént előnyösebb vizeletből meghatározni.

 

A haj és körömanalízis alapján a korábbi nehézfém kitettség határozható meg, ami tünetekkel jelenleg nem jár. A vérből és a vizeletből a krónikus, vagy az utóbbi néhány napban történt nehézfém kitettség határozható meg.

 

Ritkán biopsziát hajtanak végre, hogy szövetmintát vegyenek a vizsgálathoz.

 

Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

 

A mintavétel előtt 48 órával kerülje a halak és tengeri élelmiszerek fogyasztását. Ha olyan beavatkozást végeztek, amely során gadolínium- vagy jódtartalmú kontrasztanyagot kapott, várjon 96 órát a mintavétel előtt.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • Mire való a vizsgálat?

    A nehézfém vizsgálatokat a nehézfém mérgezés szűrésére és diagnosztizálására alkalmazzák, ha akut vagy krónikus fém kitettség áll a háttérben, illetve a nehézfémekkel dolgozók fémkoncentrációjának monitorozására. Ilyen munkahelyek az építkezések, a bányák, a lőterek és a fűtésszerelés. Továbbá a vizsgálat elvégzésével megbizonyosodnak a kelátion kezelés hatékonyságáról. A kelátion kezelés során megkötik és eltávolítják a nehézfémet a szervezetből.

     

    A nehézfém vizsgálatokat olyan vizsgálati csoportokba rendezik, amelyek jelzik a potenciális nehézfém kitettséget. A laboratórium különböző vizsgálati paneleket kínálhat, amelyek vizeletre vagy vérre specifikusak. A kezelőorvos azt a panelt fogja kiválasztani, ami a legjobban illik a beteg foglalkozásához, hobbijához, gyanított kitettséghez és/vagy klinikai tüneteihez. Néhány fém, amelyet gyakran vizsgálnak:

    • Ólom
    • Higany
    • Arzén
    • Kadmium
    • Króm

    Ha a kezelőorvos speciális fémmérgezésre (pl. ólom) gyanakszik, akkor a vizsgálati panel mellé vagy helyett plusz vizsgálatot is kérhet. Az ólomvizsgálatot általában önmagában rendelik. A vizsgálat elvégzése különösen gyermekek esetén fontos, mert ők fokozottan érzékenyek a nehézfémekre. Néhány fém testnedvekből, hajból, körömből és más testszövetekből is meghatározható. Ezeket a vizsgálatokat egyénileg kérik.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    A nehézfém vizsgálatokat akkor kéri a kezelőorvos, ha több nehézfémnek való akut vagy krónikus kitettséget gyanít a betegnél. A nehézfém mérgezés tünetei függenek a fém milyenségétől és mennyiségétől. A korai tünetek nem specifikusak, így gyakran nem is feltűnőek. A hosszú távú és nagymértékű kitettség több szerv károsodásával járhat együtt, ha a betegnek nincsenek vagy csak néhány, nem specifikus tünete van. A nehézfém mérgezés néhány jele és tünete:

    • hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés
    • idegrendszeri tünetek, mint a végtagok zsibbadása, bizsergése, gyengeség
    • vérszegénység (anémia)
    • vesekárosodás
    • májkárosodás
    • a tüdők irritációja, folyadék felhalmozódás a tüdőkben (ödéma)
    • agyi diszfunkció, memóriavesztés
    • jellegzetes vízszintes csíkok a körmön
    • változás a viselkedésben
    • csontdeformáció gyerekekben, gyenge csontok
    • állapotos nők esetén vetélés vagy koraszülés

    Azokat, akik a munkájuk során nehézfémekkel érintkezhetnek, rendszeresen ellenőrzik. A biztonsági intézkedések minimalizálják a munkavállalók kockázatát, és segítenek a problémák azonosításában. Az Egyesült Államok Foglalkozás Biztonsági és Egészségügyi Igazgatósága (OSHA) szabályozza a munkahelyen megtalálható több toxikus fém felhasználását és ellenőrzését. Ha túlzott koncentrációt észlelnek, az érintett személyeket figyelemmel kísérik, és lépéseket tesznek az expozíció csökkentésére.

    Magyarországon a „25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról” szóló rendelet szabályozza a munkafolyamat során felhasznált nehézfémek expozíciójából eredő egészségi és biztonsági kockázatok elkerüléséhez vagy csökkentéséhez szükséges minimális intézkedéseket és az ellenőrzések gyakoriságát, a megengedett határértékek mértékét.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    A nehézfém vizsgálatok eredményeinek értékelésekor gondosan kell eljárni: a nehézfémek alacsony vérkoncentrációja nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fordul elő nehézfém kitettség. A nehézfémek nem mutathatók ki huzamosabb ideig sem vérből sem vizeletből. Például az ólom a vérből a szervekbe kerül, majd a csontokba épül be. Ha valaki krónikusan ólomnak van kitéve, akkor annak a személynek valószínűleg megtalálható az ólom a vérében, vizeletében, szöveteiben, csontjaiban.

     

    A nehézfémek nagyon alacsony koncentrációban még az egészséges emberek vérében és vizeletében is előfordulhatnak, mert ezek a fémek a környezetben jelen vannak. Az ajánlások a nehézfémek biztonságos szintjére vonatkozóan függnek az adott személy életkorától és idővel változhatnak, ahogyan egyre több biztonsági információ kerül napvilágra.

     

    Az USA Betegség Kontroll és Megelőzési Központjának (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) jelentése szerint 2004-ben a vizsgálatban résztvevők közül 8000 főben találtak mérhető higany mennyiséget. Arra jutottak, hogy mind a vér, mind a vizelet higanyszintje nő az életkorral. Azt is hozzátették, hogy a mérhető mennyiségű higany a vérben és a vizeletben nem jelenti azt, hogy az káros hatásokat okozna. A higanyszintet meghatározó és monitorozó tanulmányokat orvosok és népegészségügyi ellenőrök értékelik a referencia tartomány figyelembe vételével, így meg tudják határozni, hogy az adott személy nagyobb higanyszintnek volt-e kitéve, mint a népesség általában.

     

    A magyarországi határértékeket a már említett rendelet tartalmazza (25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM).

  • Mit kell még tudnom?

    Ugyanolyan és ugyanannyi nehézfémnek való kitettség nem feltétlenül vezet ugyanazokhoz a hatásokhoz a különböző személyekben, hiszen különböző sebességgel és aránnyal szívódik fel illetve ürül a nehézfém. Azok, akik már valamilyen alapbetegségben szenvednek, sebezhetőbbek és nagyobb kockázatnak vannak kitéve nehézfém mérgezés esetén.

     

    A nehézfémek nagyon kis koncentrációját is nyomon követik és megpróbálják minimalizálni, habár csaknem lehetetlen teljesen elkerülni. Például az arzén természetesen előfordulva egy, az ivóvizekben előforduló szennyező anyag az egész világon. A fluoreszcens lámpaizzókban és néhány hőmérőben kis mennyiségű higany található. Ha ezek eltörnek, a higany felszabadul. A metil-higanyt, egy szerves higanyvegyületet, a baktériumok állítják elő a vízben és idővel felhalmozódik a halakban. A higanykoncentráció változik a földrajzi elhelyezkedéssel és függ a hal méretétől. A legmagasabb koncentrációk jellemzően a nagyméretű és idősebb halakban fordulnak elő. Legtöbbször a halfogyasztás előnyei ellensúlyozzák a kismértékű higanybevitelt. Azonban az állapotos nőknél további elővigyázatosságra van szükség: bizonyos típusú nagyhalakat terhességük alatt kerüljenek, a higany magzatra kifejtett káros hatása miatt.

     

    Az ólmot korábban rutinszerűen használták a festékekben, a vízvezetékekben és gázolaj adalékként.  Az Amerikai Egyesült Államokban az ólom ezen környezeti forrásai csökkentek, de régi építésű házak festékburkolatában és vízvezetékeiben még ma is jelen van. Például 2015-ben Flint városában (Michigan állam) nem alkalmaztak korrózióvédelmet annak elkerülésére, hogy az ólom bekerüljön az ivóvízbe a vízvezetékekből, amikor a város a Detroit-i vízforrásról átváltott a Flint folyó vízforrására (sőt, a folyó vize nyolcszor annyi klórt tartalmazott, mint Detroit vize). Amikor a folyóvíz átfolyt a vízvezetékeken, elkorrodálta a csöveket, ami az ólom vízkészletbe kerüléséhez vezetett, így a fogyasztása már nem volt biztonságos.

    Amikor az ólom falfesték lekopik, az apró festékdarabok a levegő mozgásával felkavarodnak és bekerülnek a házat körülvevő talajba. Míg mindenkire káros hatással van az ólom, a gyermekek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve: megehetik a festékdarabokat, belélegezhetik azokat és játszhatnak is a szennyezett földben.

    Az ólmon túl más nehézfémet, például arzént és kadmiumot is találtak szennyeződésként játékokban és ékszerekben.

    Magyarországon az ivóvíz minőségére vonatkozó követelmények a 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet „Paraméterek és határértékek” című, 1. számú mellékletben kerültek rögzítésre. Az élelmiszerek ellenőrzését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal végzi.

  • Mennyi időbe telik, míg megkapom a vizsgálati eredményeket?

    A nehézfém vizsgálatok nem rutinszerűen elvégzett vizsgálatok és gyakran egy referencia laboratórium foglalkozik az ilyen vizsgálatokkal, így az eredményre néhány napot várni kell.

  • Hogyan lehet valaki mérgező fémeknek kitéve?

    A nehézfémek a bőrön keresztül felszívódhatnak, vagy a szájon keresztül belégzéssel, illetve lenyelve kerülnek a szervezetbe. Mérgezésről akkor beszélünk, ha a fémek kiszorítják az alapvető elemeket a szervezetből és így befolyásolják a különböző szervek normális működését. A legtöbb ember nagy valószínűséggel soha nem lesz akkora nehézfém koncentrációnak kitéve, hogy megsérüljön vagy, hogy szükség legyen a vizsgálatok elvégzésére.

     

    Az akut és a krónikus mérgezések nagy része a munkahelyen történik, főleg azokban a gyárakban, ahol fémeket használnak különböző termékek előállítására, pl. kadmiumot, ólmot, higanyt az elemekben vagy arzént néhány rovarirtóban. Fémmérgezés a mezőgazdasági dolgozók körében is előfordul, a szennyezett felületeket takarítók és olyanok körében, akik például autó akkumulátorokkal dolgoznak és az ólmot használó üvegfújók, üvegiparosok körében is.

     

    A lakosságot érő magas fémkoncentráció többnyire az élelmiszerekben és az ivóvízben lévő megnövekedett fémtartalomnak tulajdonítható vagy a talajszennyezésnek a munkahelyek, vagy a lakóhelyek mellett.

  • Hogyan vizsgáltathatom meg a ház körüli földet vagy a falfestéket, hogy tartalmaz-e nehézfémet?

    Akkreditált környezetvédelmi vizsgálati laboratóriumokban végeznek ilyen vizsgálatokat.

  • Az ólmon, higanyon, arzénon, kadmiumon, krómon kívül milyen más fémeket lehet megvizsgáltatni?

    Néhány fém, amit fémmérgezés gyanúja esetén kevésbé gyakran vizsgálnak:

    • alumínium
    • berillium
    • kobalt
    • réz
    • vas
    • mangán
    • nikkel
    • platina
    • szelén
    • szilikon
    • ezüst
    • tallium
Felhasznált források

Aktuális áttekintésben használt források

2016 review performed by Manoj Tyagi, PhD, NRCC CC, Medical Lab Director, Captiva Lab.

(Oct 14, 2010) Food and Drug Administration. FDA issues warnings to marketers of unapproved 'chelation' products. Available online at http://www.fda.gov/newsevents/newsroom/pressannouncements/ucm229320.htmwww.epa.gov/mercury/. Accessed February 2016.

(January 2016) Environmental Protection Agency. Lead. Available online at http://www.epa.gov/lead/. Accessed February 2016.

Sanburn, Josh. Flint's Water Crisis Explained in 3 GIFs (Jan. 24, 2016). Time Magazine. Available online at http://time.com/4191864/flint-water-crisis-lead-contaminated-michigan/. Accessed February 9, 2016.

(July 23, 2013) Centers for Disease Control and Prevention. National Biomonitoring Program, Mercury. Available online at http://www.cdc.gov/biomonitoring/Mercury_FactSheet.html. Accessed February 9, 2016.

Occupational Safety & Health Administration. Toxic Metals. Available online at https://www.osha.gov/SLTC/metalsheavy/. Accessed February 2016.

(Mar 24, 2015) Adal A. Heavy Metal Toxicity. Medscape Reference. Available online at http://emedicine.medscape.com/article/814960-overview. Accessed March 2016.

(©2016) Mayo Medical Laboratories. Heavy Metals Screen, 24 Hour, Urine. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Overview/8633. Accessed March 2016.

(©2016) Soloway R. Poison Control, National Capital Poison Center: Chelation Therapy. Available online at http://www.poison.org/articles/2011-mar/chelation-therapy. Accessed March 2016.

Korábbi áttekintések során használt források

(Updated 2008 August 07). U.S. Department of Labor Occupational Safety and Health Administration, Toxic Metals. Toxic Metals [On-line information]. Available online at http://www.osha.gov/SLTC/metalsheavy/index.html. Accessed 1/25/09.

Soghoian, S. and Sinert, R. (2008 July 18). Toxicity, Heavy Metals. eMedicine [On-line information]. Available online at http://emedicine.medscape.com/article/814960-overview. Accessed 1/18/09.

(1999 April 14). OSHA Regulated Toxic Metals. U.S. Department of Labor OSHA Safety and Health Topics [On-line information]. Available online at http://www.osha.gov/SLTC/metalsheavy/regulated.html. Accessed 1/25/09.

(2006 September). Aluminium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts22.pdf. Accessed 1/25/09.

(1995 September). Antimony. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts23.pdf. Accessed 1/25/09.

(2007 August). Arsenic. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts2.pdf. Accessed 1/25/09.

(2002 September). Berillyum. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts4.pdf. Accessed 1/25/09.

(2008 September). Cadmium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts5.pdf. Accessed 1/25/09.

(2008 September). Chromium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts7.pdf. Accessed 1/25/09.

(2008 May 23). Hexavalent Chromium. OSHA Safety and Health Topics [On-line information]. Available online at http://www.osha.gov/SLTC/hexavalentchromium/index.html. Accessed 1/25/09.

(2004 April). Cobalt. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts33.pdf. Accessed 1/25/09.

(2004 September). Copper. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts132.pdf. Accessed 1/25/09.

(2007 August). Lead. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts13.pdf. Accessed 1/25/09.

(2008 September). Manganese. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts151.pdf. Accessed 1/25/09.

(1999 April). Mercury. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts46.pdf. Accessed 1/25/09.

(2005 August). Nickel. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts15.pdf. Accessed 1/25/09.

(2003 September). Selenium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts92.pdf. Accessed 1/25/09.

(1999 July). Silver. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts146.pdf. Accessed 1/25/09.

(1995 September). Thallium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts54.pdf. Accessed 1/25/09.

(2005 August). Tin and Tin Compounds. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts55.pdf. Accessed 1/25/09.

(1995 September). Vanadium. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts58.pdf. Accessed 1/25/09.

(2005 August). Zinc. ATSDR ToxFAQs [On-line information]. PDF available for download at http://www.atsdr.cdc.gov/tfacts60.pdf. Accessed 1/25/09.

Podsiki, C. (2008 November). Chart of Heavy Metals, their Salts and Other Compounds. American Institute for Conservation of Historic and Artistic Works [On-line information]. PDF available for download at http://aic.stanford.edu/health/guides/heavy_metals_table_11_08.pdf. Accessed on 1/25/09.

Roth, E. and Quig, D. (2008 May). Toxic Metals, Why Hair Analysis Deserves Another Look. Clinical Laboratory News v 34, (5) [On-line information]. Available online at http://www.aacc.org/publications/cln/2008/may/Pages/series_0508.aspx. Accessed on 1/25/09.

Clarke, W. and Dufour, D. R., Editors (© 2006). Contemporary Practice in Clinical Chemistry: AACC Press, Washington, DC. P. 474.

Tietz Textbook of Clinical Chemistry and Molecular Diagnostics. Burtis CA, Ashwood ER and Bruns DE, eds. 4th ed. St. Louis, Missouri: Elsevier Saunders; 2006, Pp. 1371-1374.

Harrison's Principles of Internal Medicine. 16th ed. Kasper D, Braunwald E, Fauci A, Hauser S, Longo D, Jameson JL, eds. McGraw-Hill, 2005, Pp. 2577-2580.

Methylmercury poisoning. (Updated 2013 Mar 22). MedlinePlus Medical Encyclopedia. Available online at http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/001651.htm. Accessed on 5/21/13.

Soghoian, S. and Sinert R. (Updated 2011 May 6). Heavy Metal Toxicity. eMedicine Medscape Reference. Available online at http://emedicine.medscape.com/article/814960-overview#a0199. Accessed on 5/14/13.

Martin, C. J., Werntz C. L., and Ducatman A. M. (2004 Dec). The interpretation of zinc protoporphyrin changes in lead intoxication: a case report and review of the literature. National Center for Biotechnology Information PubMed. Available online at http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15576877. Accessed on 5/14/13.

Centers for Disease Control and Prevention. Lead Prevention Tips. (2012 June 25 Updated). Available online at http://www.cdc.gov/nceh/lead/tips.htm. Accessed on 5/21/13.

China To Review Report Of Cadmium In Kid's Jewelry. By Jeremiah Marquez, AP Business Writer, 01/12/2010. Available online at http://www.manufacturing.net/news/2010/01/china-to-review-report-of-cadmium-in-kids-jewelry. Accessed May 2013.

'One third of Chinese toys contain heavy metals'. By Malcolm Moore, Shanghai and James Hall, 08 Dec 2011. The Telegraph. Available online at http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/asia/china/8944028/One-third-of-Chinese-toys-contain-heavy-metals.html. Accessed May 2013.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?