Az V-ös faktor Leiden mutációja és a protrombin 20210 jelű mutációja olyan genetikai eltérések, amelyek növelik az éren belül a kóros vérrög kialakulásának veszélyét. A kétféle tesztet gyakran kérik együtt, hogy megállapítsák, fennáll-e örökletes hajlam a fokozott alvadékonyságra.
Az V-ös faktor és a protrombin a véralvadáshoz szükséges fehérjék – alvadási faktorok – csoportjának két tagja. Vérzéssel járó sérülés esetén a hemosztázisnak nevezett folyamat során a sérülés helyén elkezdődik egy dugó kialakulása a vérzés megállítására. Vérlemezkék tapadnak le és csapzódnak össze, majd az alvadási kaszkád egymás után aktiválja az alvadási faktorokat. Ennek eredményeképpen kialakul a vérrög. Később, amikor a seb meggyógyul, a vérrög is feloldódik.
Ahhoz, hogy stabil vérrög keletkezhessen, és amikor már nincs rá szükség, feloldódhasson, az egyes véralvadási faktorokból megfelelő mennyiségre és működőképességre van szükség. Ha valamelyikből túl kevés van, vagy nem jól működik, vérzés vagy kóros vérrögképződés (trombózis) léphet fel.
Az V-ös faktor Leiden mutációját és a protrombin 20210 jelű mutációját, amelyek vérrögképződésre hajlamosítanak, szüleinktől örökölhetjük. Ha valaki egy mutáns génpéldányt örököl, akkor ő ún. heterozigóta, ha kettőt, akkor homozigóta. A mutáns génpéldányok száma meghatározza a hajlam mértékét is.
- A hemosztázis során az V-ös faktort rendes körülmények között az aktivált protein C (APC) nevű fehérje működésképtelenné teszi, ezzel megakadályozva, hogy túl nagyra nőjön a vérrög. A Leiden mutáció azonban úgy változtatja meg az V-ös faktort, hogy azt nem tudja hatástalanítani az APC. Ennek hatására a vér a szokásosnál alvadékonyabb lesz, így fennáll annak veszélye, hogy a lábszár mélyen futó vénáiban vérrög keletkezik, amely le is szakadhat, és elzárhat egy vénát (vénás tromboembolizáció).
- Az V-ös faktor Leiden mutációja a fokozott alvadékonyság leggyakoribb öröklött oka a fehér népességben. A magyar lakosság csaknem 8%-ának van Leiden mutációja az egyik génpéldányon, míg a homozigóták gyakorisága 1-2 ezrelék. Ez utóbbi tehát ritkán fordul elő, viszont jóval nagyobb trombóziskockázattal jár, mint a heterozigóta állapot. Ezek az emberek 80-szor nagyobb eséllyel kapnak mélyvénás trombózist, mint azok, akiknek nincs mutációjuk, míg a heterozigótáknak 4-8-szor nagyobb erre az esélyük.
- A véralvadás során egy enzim a protrombint hasítással trombinná alakítja. A protrombint kódoló gén 20210 jelű mutációja hatására a szokásosnál több protrombin keletkezik, amely fokozott alvadékonysághoz vezethet, így megnő a mélyvénás trombózis és embólia kockázata.
- A protrombin 20210 mutációjára nézve lehet valaki heterozigóta vagy homozigóta, bár az utóbbi nagyon ritka. A heterozigóta egyénekben a nem hordozókhoz képest kissé vagy közepesen több trombin képződik, amely 2,5-3-szoros trombóziskockázatot jelent. A homozigóta állapotból adódó kockázatról nincs elegendő ismeret. A protrombin 20210 mutációja ritkább, mint az V-ös faktor Leiden mutációja: a magyar népesség 3-4%-át érinti.
Gyakorisági adatok: ld. Digitális Tankönyvtár, Népegészségügyi genomika, Ádány Róza (2011) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Nepegeszsegugyi_genomika/ch04s02.html
Ez a két mutáció egymástól függetlenül öröklődik és külön-külön kell vizsgálni, de gyakran kérik az orvosok ezeket a teszteket egyszerre olyan betegek kivizsgálása során, akiknél egy trombózis kapcsán öröklött hajlam (trombofília) gyanúja merül fel. Mindkét vizsgálat arra irányul, hogy megállapítsák, jelen van-e az illetőben az adott mutáció, és, ha igen, akkor egy vagy két példányban (azaz heterozigóta vagy homozigóta-e).
.png)