Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vér lítium koncentrációjának vizsgálatát azért kérik, hogy megállapítsák, hogy a lítium-koncentráció a terápiás tartományban van-e. A gyógyszerelés kezdetén a vizsgálatot gyakrabban, néhány naponként, később, a monitorozás időszakában ritkábban, néhány hetenként kérhetik. Egy-egy rendkívüli meghatározást kérhet az orvos, ha a páciens új gyógyszert kap (azért, hogy megtudják, befolyásolja-e az új gyógyszer szedése a lítiumszintet), vagy ha a betegnél esetleg a lítium-toxikózis tünetei jelentkeznek.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A lítiumszint meghatározását a gyógyszerelés megkezdésekor, vagy hosszabb kihagyás utáni újrakezdését követően kéri az orvos. Ha a gyógyszerelés során sikerül elérni a terápiás értéket, a lítiumszint monitorozását elegendő időszakonként elvégezni.
Olyankor is szükségessé válhat a vizsgálat elvégzése, amikor a beteg állapota azt mutatja, hogy a kezelés nem hatékony. (Ennek több oka is lehet: a lítium koncentrációja túl alacsony, a páciens szervezete nem az elvárt mértékben reagál a kezelésre, esetleg a beteg nem az előírásnak megfelelően szedi a gyógyszert.) Akkor is kérheti az orvos a lítiumszint meghatározását, ha a gyógyszerelés során mellékhatások lépnek fel, vagy ha a toxicitás tünetei jelentkeznek.
A vizsgálat elvégzésének időpontját előre meg kell beszélnie az orvosnak és páciensének. A mérést megelőzően legalább 12-18 órával már nem szabad bevenni a gyógyszert. Mivel azonban a gyógyszerelés időpontja és a lítium-ürítés egyénenként változhat, ezért mindenkinek személyre szabottan kell megállapítani a vérvétel időpontját.
Mit jelent az eredmény?
A terápiás tartomány kb. 0,6 – 1,2 mmol/L (600 - 1200 mikromol/L) között van. (Lítium-tartalmú gyógyszer szedése nélkül a vér lítiumszintje ennek az értéknek kb. az egyszázad része; általában nem éri el a 10 mikromol/L-t.) FIGYELEM: Ügyelni a mértékegységre!
A fent említett terápiás tartományban általában még nem jelentkeznek a mellékhatások, de ez alól lehetnek kivételek! Nagy az egyéni variabilitás a kezelés hatékonyságát illetően is: Vannak, akiknél a mániás depresszió kezelésében csak a legmagasabb koncentráció hatékony, másoknál már az alacsonyabb koncentrációjú lítium is mellékhatásokat eredményez. A páciensnek a kezelés sikere érdekében szorosan együtt kell működnie kezelőorvosával, a terápiára vonatkozó megfigyeléseit meg kell osztania az orvossal.
Ha a lítiumszintet sikerül optimális szinten tartani, a páciens mániás depressziója megszűnik, és a gyógyszer mellékhatásai sem jelentkeznek. Alul dozírozáskor a betegség, felül dozírozáskor a gyógyszer mellékhatásának tünetei jelentkeznek. Fontos, hogy a beteg ne változtasson önkényesen a dózison, mert ezzel a betegségét súlyosbíthatja. A gyógyszerbeállítást az állapot értékelése alapján időszakonként érdemes újraértékelni.
Mit kell még tudnom?
A lítium nagy része a veséken keresztül ürül. Hosszantartó lítium-kezelés ronthatja a vesék funkcióját. Akinek egyébként is rosszabb a veseműködése, ennek következtében nem képes a lítiumot normál mértékben eliminálni, annak a vérében több lítium halmozódik fel, így magasabb lesz a lítiumszintje. A kezelés során ezért fontos a vesefunkció rendszeres ellenőrzése (pl. karbamid és kreatinin vizsgálatok segítségével).
A tartós lítiumkezelés hypothyreosist is (csökkent pajzsmirigy-működést) eredményezhet, ezért a pajzsmirigy-funkciót is célszerű időszakonként ellenőrizni (TSH és FT4 vizsgálattal).
Terhes nőknél a lítium szedését meg kell beszélni a nőgyógyásszal, mert a tartós lítium-terápia a magzatnál szívbillentyű rendellenességet eredményezhet. Ugyancsak célszerű megbeszélni a gyógyszerelést azoknál is, akik még nem terhesek, de a közeljövőben gyermeket szeretnének vállalni.
Számos egyéb orvosság befolyásolhatja a lítium-terápia hatékonyságát. Vannak a lítiumszintet emelő és csökkentő gyógyszerek, és vannak, amelyek a mellékhatások megjelenését befolyásolják. A lítium vérszintjét általában emelik a gyulladáscsökkentők (pl. ibuprofen és naproxen) és a vizelethajtók (pl. hydrochlorothiazid és furosemid). Többféle gyógyszer segíti a kellemetlen mellékhatások kialakulását: Ezek közé tartoznak az antipsychoticus szerek (pl. clozapin és olanzapin), a vérnyomáscsökkentők egyes típusai, pl. a Ca-csatorna gátlók és az angiotenzin-konvertáz gátlók (ACE inhibitorok) és egyes antiepileptikumok (pl. carbamazepin). A lítiumszintet csökkentik a theophyllinek és a koffein.
A lítiumszint emelkedését és a mellékhatások erősödését eredményezheti a nagyfokú só- és vízvesztés is, pl. sómentes diéta alkalmazásakor, erős izzadáskor, és hányással, hasmenéssel járó betegségekkor.
.png)