Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Mivel a PI- és INR-értékekből arra lehet következtetni, hogy a véralvadási képesség megfelelő-e, ezért alkalmas mind a vérzési, mind az alvadási tendenciák vizsgálatára. Egyik általános alkalmazása az olyan véralvadásgátló szerek hatásának nyomonkövetése, mint pl. az acenocoumarol (Magyarországon: Syncumar) vagy warfarin (Coumadin; Magyarországon Marfagen, Marfarin, Warfarin). Ezek a véralvadásgátló gyógyszerek segítik a vérrögök kialakulásának megakadályozását. Ezeket hosszabb távon olyan pácienseknek írják elő, akiknél ismétlődő, nem megfelelő véralvadást tapasztalnak. Ez magába foglalja azokat, akiknél szívroham, stroke és mélyvénás trombózis (MVT) fordult elő. Mint megelőző intézkedés, a véralvadásgátló terápia alkalmazható azoknál a betegeknél is, akiknek mesterséges szívbillentyűi vannak, illetve rövid távon azoknál, akiknek komoly műtétje (pl. protézisbeültetése) volt. A véralvadásgátló gyógyszer szintjét gondosan kell monitorozni, hogy fenntartsák az egyensúlyt a vérrögképződés megelőzése és a túlzott vérzékenység okozása között.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Ha valaki véralvadásgátló gyógyszert szed, akkor az orvosa rendszeresen ellenőrzi a PI/INR-jét, hogy megbizonyosodjon arról, vajon az előírt gyógyszer megfelelő hatású-e, azaz az INR-je és a PI-je megfelelően emelkedett-e. A vizsgálat elvégzésének nincs meghatározott gyakorisága, így a kezelőorvos olyan gyakran rendeli el, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyógyszer elérte-e a kívánt hatást. (Azaz az alvadási idő a terápiás szintre növekedett anélkül, hogy túlzott vérzékenység következne be.) A PI-teszt rendelhető olyan betegnek is, aki nem szed véralvadásgátló gyógyszert, de felmerül valamilyen vérzési rendellenesség gyanúja, vagy sebészeti beavatkozás előtt, hogy megbizonyosodjanak az alvadási képességről.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referenciatartományok és jelentésük lapon.
A PI-teszt eredménye függ az alkalmazott módszertől. A másodpercben mért eredményeket összehasonlítják az egészséges emberek átlagértékével. A legtöbb laboratórium olyan PI-eredményt ad meg, amelyet a Nemzetközi Normalizált Rátával (INR) fejeznek ki. A véralvadásgátló gyógyszerrel kezelt betegek INR-jének általában 2,0–3,0 között kell lennie; ekkor tekinthető megfelelőnek a véralvadásgátló beállítása. Némely betegnél, akinek magas alvadási kockázata van, az INR-nek magasabbnak kell lennie (kb. 2,5–3,5 között). Az orvos az INR-t fogja alkalmazni, hogy a gyógyszerelést úgy állítsa be, hogy a PI-je a megfelelő tartományban legyen. A megnyúlt vagy megnövekedett protrombinidő (azaz a magas vagy megnövekedett INR-érték) azt jelenti, hogy a vérnek túl hosszú időre van szüksége az alvadáshoz. Ha valaki nem szed véralvadásgátló gyógyszert és a PI-je mégis megnyúlt (az INR-je emelkedett), akkor az ok megállapításához további vizsgálatra van szükség.
Mit kell még tudnom?
Számos táplálék, vegyület (pl. az alkohol) befolyásolhatja a PI/INR vizsgálat eredményét. Általában az antibiotikumok, az aszpirin megnövelik a PI/INR-t. Az altatószerek, az orális fogamzásgátlók, a hormonpótló terápia (HRT), és különösen a K-vitamin – akár multivitaminban, akár táplálékkiegészítőkben – csökkentheti a PI/INR-t. Bizonyos táplálékok (marha- és sertésmáj, zöldtea, brokkoli, csicseriborsó, kelkáposzta, fehérrépa zöldje és szójababtemékek) nagy mennyiségű K-vitamint tartalmaznak és megváltoztathatják a PI-eredményeket. Ahhoz, hogy a laboratóriumi eredményeket megfelelően értelmezni lehessen, ismerni kell a bevett gyógyszereket és az elfogyasztott táplálékokat.
.png)