HIV genotípusos rezisztencia

Mit vizsgálunk?
A genotípusos rezisztencia vizsgálat során a pácienst megfertőző HIV vírustörzs genetikai kódját vizsgálják annak megállapítására, hogy abban jelen van-e valamilyen, a jelenlegi ismeretek szerint gyógyszerrezisztenciát okozó genetikai mutáció vagy módosulás. Akkor mondjuk, hogy adott HIV törzs antivirális gyógyszerre rezisztens, ha a vírus a gyógyszert szedő személyben a gyógyszerelés ellenére képes folyamatosan szaporodni. A rezisztenciáért a vírusban létrejött változások (mutációk) tehetők felelőssé.  A HIV vírusban csaknem minden alkalommal keletkeznek mutációk, amikor a vírus új kópiája jön létre, de nem mindegyik mutáció vezet rezisztencia kialakulásához. Az antivirális gyógyszerek a HIV legtöbb típusa ellen hatásosak, kivéve a gyógyszerrezisztens mutánst, amely a gyógyszerelés ellenére szaporodni fog, és hamarosan ez lesz a vírus leggyakoribb formája a szervezetben. A jelenséget "szelektív nyomásnak" nevezzük, mivel  a gyógyszer "kiszelektálja" a vírus olyan formáit, amelyek ellenállóak vele szemben. Bizonyos gyógyszerek esetében a génben létrejövő egyetlen mutáció magas szintű rezisztenciát eredményez, míg más hatóanyagoknál több mutáció hozható kapcsolatba a rezisztenciával.
. 
Hogyan történik a mintavétel? 
A vért a kar könyökhajlati vénájába szúrt tűvel veszik. 

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A HIV genotípusos rezisztencia vizsgálata segít az orvosnak abban, hogy más gyógyszerre váltson betegeinél, amennyiben az alkalmazott antivirális kezelés nem mutatkozik hatékonynak. Ha gyógyszerrezisztenciára derül fény, másfajta kezelésre térhetnek át.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A genotípusos rezisztencia vizsgálatot akkor kéri az orvos, ha a páciens vérében meghatározott vírusmennyiség a kezelés ellenére folyamatosan növekszik. Ez az addig alkalmazott terápia kudarcára és rezisztencia lehetőségére utal. A vizsgálatot akut infekció esetén a terápia megkezdése előtt is kérhetik, ha gyógyszerrezisztens törzsre van gyanú, így azonnal megfelelő kezelést lehet alkalmazni.

Mit jelent az eredmény? 
A vizsgálat eredménye kimutatja a vírusban létrejött mutációkat. Ezeket betűk és számok kombinációjával jelölik (például K103N). Az eredmény alapján orvosa képes megállapítani, hogy adott mutáció a gyógyszerrezisztenciát okozó mutációk közé tartozik-e. Nem minden mutáció vezet gyógyszerrezisztenciához. Egyes mutációk gyakoriak, és rezisztencia kialakulhat bizonyos gyógyszerrel és/vagy gyógyszerkombinációkkal szemben. Ez fontos információ a kezelőorvos számára, mivel segít annak eldöntésében, hogy várhatóan mely kezelési mód lesz a leghatásosabb a betegénél.

Mit kell még tudnom?
A genotípusos rezisztencia vizsgálat viszonylag új módszer, és csak speciális laboratóriumokban és referencia centrumokban áll rendelkezésre.

A vizsgálat nem alkalmas a víruspopuláció kevesebb mint 20%-át érintő, úgy nevezett "minoritás" mutációk kimutatására.

A genotípusos rezisztencia vizsgálat eredménye legmegbízhatóbb akkor, ha milliliterenként legalább 1000 kópiát tartalmazó vérmintán végezzük. Ha valakinél a vírusterheltség nagyon alacsony, a vizsgálat valószínűleg nem fog értékelhető eredményt adni, és előfordulhat, hogy nem lesz képes kimutatni a rezisztenciát valamennyi gyógyszerrel szemben.

1. Van-e a HIV-fertőzésen kívül más olyan állapot, ahol genotípusos rezisztencia vizsgálatot alkalmaznak a megfelelő kezelés kiválasztására?
Igen. A hepatitis C vírus  (HCV) genotípusának meghatározása hasznos lehet ahhoz, hogy a páciens rövid- és hosszútávú válaszát megállapítsák a terápiára. A HCV kezelés megkezdését megelőzően sor kerülhet a HCV genotípusának molekuláris jellemzésére, hogy a leghatékonyabb szert és kezelési időt kiválasszák. A HCV-nek 6 fő genotípusa ismert, és az eredmények azt mutatják, hogy a 2-es és 3-as genotípussal fertőzött páciensek kedvezőbben reagálnak a terápiára, mint az 1-es típussal fertőzöttek. A hepatitis A és B vírusnak is több genotípusa ismert, amelyek elterjedtsége földrajzi területenként változó. A genotípus hatása a betegség súlyosságára és a kezelés kimenetelére ezen vírusok esetében még nem ismert, ezért a hepatitis A és B vírusok genotípusos vizsgálatát a rutin gyakorlatban nem végzik.