Hemokultúra

A hemokultúra vizsgálatot a vérben jelen lévő baktériumok, illetve gombák kimutatására, és a hatékony kezelés megválasztására végzik. A vizsgálattal kimutatható a véráram fertőzöttsége (szeptikémia), mely súlyos, életveszélyes szövődményhez, a szepszishez vezethet. Véráram-fertőzés gyanúja esetén kórházi, gyakran intenzív osztályos ellátás szükséges, így a vizsgálathoz a vérvétel is általában kórházban történik. 

Vírusfertőzések kimutatására is lehetőség van a vérből, a hemokultúra vizsgálat azonban csak baktériumok és gombák tenyésztésére alkalmas. A tenyésztéshez használt táptalajban a vírusok nem szaporodnak, így vírus jelenlétét (vireamia) ezzel a vizsgálattal nem tudjuk kimutatni.

További lehetséges vizsgálatok: 

• Gram-festés: viszonylag gyors vizsgálat, amely arról tájékoztat, milyen típusú baktériumok vannak jelen egyes testnedvekben (vizelet, köpet). A vér közvetlen vizsgálata Gram-festéssel nem elég érzékeny a baktériumok kimutatására.
• Antibiotikum érzékenységi vizsgálat: meghatározza, mely szerek a leghatékonyabbak a fertőzés ellen.

A kezelőorvos a hemokultúra mellett rendszerint vérkép vizsgálatot is kér, az emelkedett fehérvérsejtszám, illetve (ritkább esetben) a nagyon alacsony fehérvérsejtszám egyaránt fertőzésre utal. 

Általában általános kémiai vizsgálatokra is szükség van, melyek a páciens szerveinek állapotáról adnak tájékoztatást, továbbá a vizelet, köpet vagy a liquor tenyésztése segít megállapítani a fertőzés forrását. Különösen fontosak ezek a vizsgálatok, ha a betegnek húgyúti fertőzésre, tüdőgyulladásra vagy agyhártyagyulladásra utaló tünetei vannak. 

Hemokultúra tenyésztést akkor kér a kezelőorvos, ha a betegnek véráram-fertőzésre, szepszisre utaló tünetei vannak, azaz a szervezetben baktériumok, gombák vagy ezek toxikus termékei által okozott károsodás jelei láthatók. A jellemző tünetek a következők lehetnek:

• láz, hidegrázás
• hányinger
• szapora légzés, szapora szívverés
• zavartság
• csökkent vizeletürítés

Ha a fertőzés súlyosabbá válik, további tünetek jelenhetnek meg:

• az egész szervezetre kiterjedő gyulladás
• vérrögképződés a hajszálerekben
• nagymértékű vérnyomásesés
• egy vagy több szerv működési zavara

Ha a beteg a közelmúltban valamilyen fertőzésen, műtéti beavatkozáson, szívbillentyű- vagy egyéb műtéten esett át, illetve ha az immunrendszert gátló (immunszuppresszív) kezelést kapott, nagy a veszélye a szisztémás fertőzésnek. Ilyenkor gyanú felmerülésekor is szükséges hemokultúrát venni. Újszülötteknél és kisgyermekeknél gyakrabban lehet szükség a vizsgálatra, ők ugyanis nem mindig mutatják a felsorolt jellemző tüneteket.

Ha két vagy több hemokultúra mintából ugyanaz a baktérium vagy gomba tenyészett ki, akkor nagy a valószínűsége, hogy ez a kórokozó felelős a véráramfertőzésért. A vizsgálattal azonosítható a betegséget okozó baktérium vagy gomba.

A véráramfertőzés súlyos betegség, mely azonnali kezelést igényel, rendszerint kórházban. A szepszis ennek életet veszélyeztető szövődménye, különösen csökkent immunitású egyéneknél. Ha az orvos szepszisre gyanakszik, azonnal úgynevezett széles spektrumú antibiotikus kezelést indít intravénásan, mely a legtöbb baktériumfaj ellen hatásos, és ezt a kezelést folytatja addig, míg az antibiotikum érzékenységi vizsgálat eredménye megérkezik. Az eredmény alapján a kezelést módosítani lehet olyan antibiotikumra, amelyre a kitenyésztett kórokozó érzékeny.

Ha a hemokultúra minták egyike pozitív lett, másik pedig negatív, akkor felmerülhet, hogy a kitenyésztett baktérium kontamináns, azaz a beteg bőréről került a mintába. A kezelőorvos a beteg állapota és a kitenyésztett kórokozó alapján ítéli meg, hogy valóban az okozza-e a fertőzést. Ilyenkor további kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet.

Ha a hemokultúra mintákban több nap múlva is negatívak maradnak, akkor kicsi a valószínűsége, hogy a betegnek baktérium vagy gomba által okozott véráramfertőzése van. Amennyiben azonban a tünetek továbbra is fennállnak, például, ha a láz nem szűnik, további vagy ismételt vizsgálatokra lehet szükség. Néhány ok, amely megmagyarázhatja, miért negatívak a beteg hemokultúrái, miközben a tünetei nem csökkennek: 

• bizonyos kórokozók nehezen tenyészhetők, további hemokultúra minták vételére lehet szükség.
• a vírusok nem szaporodnak a baktériumok tenyésztésre használt hemokultúra palackokban. Ha vírusfertőzésre van gyanú, egyéb vizsgálatokra van szükség. A kezelőorvos a beteg tünetei alapján dönti el, mely vírusfertőzések kimutatására rendel vizsgálatot.
• a hemokultúra levétele előtt antibiotikumot kapott a beteg

Negatív hemokultúra tenyésztés mellett is szepszisre utalnak a következő vizsgálati eredmények:

• Vérkép: az emelkedett fehérvérsejtszám, (illetve néha a jelentősen csökkent fehérvérsejtszám) fertőzésre utalhat.
• Komplement: a C3-szint emelkedhet.
• Ha a vizelet vagy a köpet tenyésztése pozitív, ez utalhat a fertőzés forrására.
• liquor vizsgálat eredménye is igazolhatja a fertőzés eredetét.

Mivel szepszis esetén a baktériumok vagy gombák az egész szervezetet elárasztják, a betegnek többféle betegségre jellemző tünetei is lehetnek. A panaszok jelentős részéért azok az anyagok a felelősek, melyeket az immunrendszer termel a fertőzés leküzdésére. Véráramfertőzésben eshet a vérnyomás, sokk alakulhat ki, gyorsul a szívverés és csökken az agy, a szív és a vese vérellátása. Zavar keletkezhet a véralvadás folyamatában, ami egy kiterjedt vérzéssel járó állapothoz, a DIC-hez vezet (disszeminált intravaszkuláris koaguláció). A baktériumok bekerülhetnek az ízületekbe, szeptikus ízületi gyulladás (artritisz) alakul ki. 

Újabban léteznek már olyan módszerek, melyek a pozitív jelzést adó hemokultúra mintákból rövid időn belül azonosítani tudják a jelen lévő kórokozókat.

Elérhetőek már egyes laboratóriumokban olyan gyorstesztek is, amelyek a vérből közvetlenül ki tudják mutatni néhány olyan baktériumfaj jelenlétét, amelyek gyakran okoznak véráramfertőzést. Ilyenek például a nehezen kezelhető baktériumok közé tartozó MRSA (meticillin rezisztens Staphylococcus aureus), vagy a Gram-negatív pálcák, mint az E.coli, mely a normál bélflóra tagja. Gyors azonosításuk segíti a megfelelő antibiotikum megválasztását.

További kutatások folynak olyan módszerek kifejlesztésére, melyek lerövidíthetik a diagnózis felállításához és a megfelelő kezelés kiválasztásához szükséges időt:

• a kórokozók közvetlen kimutatása a vérből (a tenyésztéses vizsgálatok mellett vagy helyett)
• vizsgálatok, melyekkel meg lehet különböztetni a fertőzéses eredetű betegségeket az egyéb okból kialakuló gyulladásoktól
• gyorsabb eljárások az antibiotikum érzékenység vizsgálatára, ezáltal a megfelelő terápia kiválasztására

Miért készül el ilyen lassan a hemokultúra vizsgálat eredménye?

Ahhoz, hogy a mintában a baktériumokat vagy gombákat ki lehessen mutatni, megfelelő mértékben el kell szaporodjanak a táptalajban. Ez általában 1-2 napot igényel, bizonyos kórokozóknál azonban ennél hosszabb időre is szükség lehet. Ugyanakkor lehet, hogy egyes mikróbák nagyon kis csíraszámban vannak jelen a keringésben és ahhoz, hogy a detektálásukhoz szükséges mennyiséget elérjék, hosszabb tenyésztési idő kell. 

Ismételt hemokultúra vizsgálat segíthet annak eldöntésében, hogy a kitenyészett baktériumok a vérből származnak-e (valódi kórokozók). Ha a további mintákból nem lehet őket kimutatni, nagy a valószínűsége, hogy a bőrről kerültek bele az első vérmintába. Akkor is megismételhetik a mintavételt, ha továbbra is fennállnak a szepszis tünetei, ám az első hemokultúrákból nem tenyészett ki kórokozó.