Hivatalos név
Vizelettenyésztés
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
21.06.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Húgyúti fertőzés (Urinary Tract Infection; UTI) megállapítására.

 

 

 

 

 

 

 

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha Önnél húgyúti fertőzés tünetei (hátfájás vagy gyakori, fájdalmas vizelés) jelentkeznek.

Milyen mintára van szükség?

Steril tartályba vett, középsugaras vizeletre.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

Általában nem szükséges előkészület, de előírhatják, hogy a vizsgálatot megelőző legalább egy órán belül ne ürítsen vizeletet és/vagy a mintavételt megelőző 15-20 percen belül igyon egy pohár vizet.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?

A vizelettenyésztéses vizsgálat a vizeletben található baktériumok és gombák kimutatására és azonosítására szolgál. A vizelet a vesékben termelődik, amelyek a gerincoszlop két oldalán a bordaívek alapjának magasságában helyezkednek el. A vesék kiszűrik a vérből a salakanyagokat és sárga folyadékot, vizeletet választanak ki, hogy a káros anyagokat eltávolítsák a szervezetből. A vizelet a húgyvezetékeken keresztül a húgyhólyagba jut, ahol ideiglenesen tárolódik, majd a húgycsövön keresztül kiürül. A vizelet általában steril, olykor azonban a bőrfelszínről baktériumok (ritkábban gombák) visszajuthatnak a húgycsőbe, és ez húgyúti fertőzéshez vezethet.

 

A vizelettenyésztés során a vizeletminta kis mennyiségét egy vagy több ún. agarlemezre (vékony, géles állagú táptalajrétegre) szélesztik, majd a lemezt testhőmérsékleten (37 °C-on) inkubálják. A vizeletmintában esetlegesen jelen lévő mikroorganizmusok az elkövetkező 24–48 órában kis, kerek telepek formájában kinőnek az agarlemezen. A telepek mérete, alakja és színe támpontot ad annak eldöntéséhez, hogy milyen baktériumok vannak jelen, a telepek számából pedig következtethetünk a vizeletmintában eredetileg jelen lévő baktériumok mennyiségére. A laboratóriumi szakember megvizsgálja és megszámolja a telepeket az agarlemezen, és meghatározza, hányféle telep nőtt ki. Elméletileg, ha kellő körültekintéssel, tisztán vett minta (lásd lejjebb) került vizsgálatra, csak a fertőzést okozó baktérium tenyészik ki. Ez rendszerint egyfajta baktérium, amely viszonylag nagy számban van jelen a mintában. Olykor többféle baktérium is megfigyelhető a tenyészeten. Ennek oka lehet olyan fertőzés, amelyben több kórokozó mikroorganizmus is szerepet játszik, többnyire azonban a vizeletvétel során a mintába a bőrről kerül szennyeződés.

 

A laboratóriumi szakember mindegyik kitenyészett baktériumból, amelynek telepszáma vagy típusa alapján a fertőzés szempontjából jelentősége lehet, egy-egy telepet üveg tárgylemezre kiken, majd azokat száradás után (például ún. Gram-festéssel) megfesti, és mikroszkóppal megvizsgálja. A különböző baktériumok eltérő színük és alakjuk alapján megkülönböztethetők. A húgyúti fertőzések többségét okozó Escherichia coli baktériumok például mikroszkóppal vizsgálva Gram-festéssel piros, ún. Gram-negatív pálcának tűnnek; a hüvelyből származó Lactobacillus, a nők vizeletmintáiban gyakori kontamináns, vékony, lila, ún. Gram-pozitív pálcaként jelenik meg. A mikroszkópos mintában látható baktériumok egy része, mint például a Lactobacillus, nem kórokozók, gyakorlott szakember számára könnyen azonosíthatók, és nem igényelnek további vizsgálatokat. Mások, mint például a Gram-negatív pálcák, egymáshoz igen hasonló baktériumcsoportokat képviselnek, és pontos meghatározásukhoz további vizsgálatokra van szükség.

 

A laboratóriumi szakember a rendelkezésre álló információk alapján először tájékoztatja az orvost a vizeletmintában található baktérium (vagy gomba) típusáról és mennyiségéről. Például, „24 órán belül nem tenyészett ki baktérium vagy gomba” (az agarlemezen nincs növekedés), „kevesebb mint 10 000 baktérium/ml” (kis mennyiségű baktérium van jelen), vagy „több mint 100 000 baktérium/ml, Gram-negatív pálca, identifikálás és rezisztenciameghatározás folyamatban” (a betegnek valószínűleg Gram-negatív baktérium okozta fertőzése van, melynek azonosítása további vizsgálatokat igényel).

 

Amennyiben a táptalajon 24–48 óra elteltével sincs növekedés, vagy csak gyér növekedés tapasztalható, a vizelet kórokozó baktériumok jelenlétére negatív, a vizsgálatot befejezettnek tekintjük. Ha a vizeletben egy vagy több kórokozó mutatható ki, további vizsgálatokra kerül sor. A biokémiai teszteket a baktériumok azonosítását szolgálják, az érzékenységi vizsgálatok során azt vizsgálják, hogy a baktériumok képesek-e növekedni meghatározott antibiotikumok jelenlétében; az így kapott információ segít a fertőzés megszüntetésére valószínűleg hatékony gyógyszer kiválasztásában.

 

Hogyan történik a mintavétel?

Vizelettenyésztés céljára bármikor lehet mintát venni. A mintavétel során (főként nőknél) a vizelet a környező bőrfelületen található baktériumokkal és sejtekkel könnyen szennyeződhet, ennek elkerülése céljából fontos, hogy a szeméremnyílás környékét előtte megtisztítsuk. Nőknél a kis és nagyajkakat széttárva, elölről hátrafelé le kell mosni a területet, férfiaknál pedig a hímvessző végét kell megtisztítani. A vizeletürítés kezdetén, az első részt hagyja kiürülni, majd 4-5 ml vizeletet fogjon fel steril edénybe, végül a maradékot ürítse a WC-kagylóba. Ezt ez eljárást nevezik középsugaras vizelet mintavételének. Az is lényeges, hogy a minta 2 órán belül a laboratóriumba kerüljön. Helyes, ha addig is +4 °C-on tároljuk a vizeletet, hogy a bőrről bekerült mikroorganizmusok ne szaporodjanak el, és ily módon ne hamisítsák meg a tenyésztés eredményét!

 

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vizsgálatot húgyúti fertőzések diagnosztizálására alkalmazzák.

   
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

Az orvos akkor kéri a vizsgálatot, ha a tünetek alapján húgyúti fertőzés gyanúja merül fel; ilyen tünetek például a vizeléskor tapasztalt égető, fájdalmas érzés és a gyakori vizelési inger. Panaszokkal jelentkező fiatal nők esetében, akiknek egyszerű, alsó húgyúti fertőzésük van, az orvos antibiotikumkezelést írhat fel anélkül, hogy előzőleg vizelettenyésztési vizsgálatot kérne. Amennyiben komplikált fertőzés gyanúja merül fel, vagy a kezdeti terápia hatástalan, ajánlott a vizelettenyésztés elvégzése. Tünetmentes terhes nők vizeletvizsgálata szűrő célzattal ajánlott, mivel a vizeletükben esetlegesen jelen lévő baktériumok a magzat állapotát és fejlődését befolyásolhatják.
 

Mit jelent az eredmény?

Nagy telepszámban kitenyészett (több mint 10 000 telepképző egység (TKE)/ml), egyfajta baktérium jelenléte esetén azt mondjuk, hogy a vizelettenyésztés eredménye pozitív.

Amennyiben a tenyésztés során 24 vagy 48 óra múlva nincs növekedés, vagy a telepképző egységek száma kisebb mint 10 000 TKE/ml, a fertőzés nem igazolható. Ha azonban a tünetek továbbra is fennállnak, a tenyésztést ajánlott megismételni kisebb telepszámú baktériumokat (kevesebb mint 10 000 TKE/ml) vagy más mikroorganizmusokat keresve, amelyek a tüneteket magyarázhatják. Panaszokkal jelentkező beteg esetében fehérvérsejtek és kisszámú mikroorganizmus jelenléte a vizeletben az ún. akut urethralis szindrómának nevezett állapot jelei.

 

Amennyiben a tenyésztés során több különböző baktérium nőtt ki, a minta valószínűleg szennyeződött. Különösen akkor kell erre gondolni, ha a tenyészetben Lactobacillusok és a hüvelyből származó gyakori, nem patogén baktériumok vannak jelen. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, az orvos egy gondosabban levett vizeletmintából ismételt tenyésztést kérhet.

 

Nagy mennyiségű, egyfajta baktérium jelenléte rendszerint fertőzésre utal. Érzékenységi vizsgálatot a megfelelő antimikrobiális kezelés kiválasztására végeznek. Kezelés nélkül bármely bakteriális fertőzés súlyossá válhat, és a szervezet más részeire továbbterjedhet. Mivel a fertőzés első jele gyakran a fájdalom, az azonnali, rendszerint antibiotikumos kezeléssel a fájdalom csillapítható.

 

Mit kell még tudnom?

A nőknél sokkal gyakrabban fordul elő húgyúti fertőzés, mint a férfiaknál. Még az iskoláskorú lányok esetében is gyakoriak lehetnek a húgyúti fertőzések. Férfiaknál tenyésztéssel igazolt húgyúti fertőzés esetében az orvos további vizsgálatokat kérhet az esetlegesen a fertőzés hátterében álló vesekövesség vagy anatómiai rendellenesség kizárására.

 

Amennyiben visszatérő húgyúti fertőzésről van szó, a tenyésztést és az érzékenységi vizsgálatot minden alkalommal ajánlott elvégezni. Ismétlődő húgyúti fertőzésben szenvedő betegek esetében a kórokozó idővel rezisztenssé válhat az alkalmazott antibiotikumokkal szemben, ezért az antibiotikum gondos kiválasztása (és a teljes kúra végigvitele) alapvető fontosságú. Visszatérő húgyúti fertőzésekre még inkább hajlamosak lehetnek azok, akik vesebetegségben vagy más, a veseműködést érintő betegségben szenvednek, például cukorbetegek vagy legyengült immunrendszerű személyek.

Gyakori kérdések

1. Az orvostól visszahívtak azzal, hogy új vizeletmintát kérnek, mivel az előző szennyezett volt. Mi történhetett?

Amennyiben a bőrt és a nemi szervek környékét a mintavétel előtt nem tisztítják meg megfelelően, a vizelettenyészeten három vagy többféle baktérium is kinőhet, ami valószínűleg szennyeződésre utal. A tenyészetet ilyenkor nem értékelik, mert nem lehet megállapítani, hogy a baktériumok a húgyutakból vagy a külső bőrfelületről származnak-e. A minta szennyeződése elkerülhető, ha követjük az utasításokat, előtte gondosan tisztálkodunk, és középsugaras vizeletmintát gyűjtünk.

 

2. Az orvosom azt mondta, húgyúti fertőzésre utaló tüneteim vannak és felírt antibiotikumot anélkül, hogy vizelettenyésztést kért volna. Miért?

Ennek magyarázata az, hogy az alsó húgyúti fertőzések túlnyomó részét Escherichia coli (E. coli) baktériumok okozzák. Ez a kórokozó általában többféle antimikrobiális szerre/antibiotikumra érzékeny, ilyenek például a trimetoprim-szulfametoxazol, a ciprofloxacin és nitrofurantoin. A legtöbb nem komplikált húgyúti fertőzésben szenvedő betegnél a fenti hatóanyagok valamelyikével végzett empirikus kezelés a fertőzést megszünteti.

 

3. Mi történik, ha a fertőzésem kezeletlen marad?

Ha fertőzését nem kezelik, az továbbterjedhet a felső húgyutakra, megfertőzheti a veséket, esetleg betörhet a vérbe, ezáltal szepszist (véráramfertőzést) okozhat. A véráramfertőzés tünetei láz, hidegrázás, emelkedett fehérvérsejtszám és fáradékonyság. A véráramfertőzés megállapításához az orvos gyakran a vérből kér tenyésztést, és ennek eredménye alapján ír fel antibiotikumot.

 

4. Mi hajlamosíthat visszatérő húgyúti fertőzésre?

Számos tényező hajlamosíthat húgyúti fertőzésekre. Az újszülöttkor után, a női és férfi húgy-ivarszervek anatómiai eltérései következtében a húgyúti fertőzések gyakorisága nőknél nagyobb mint férfiak esetében. Csecsemőknél és kisgyermekeknél veleszületett rendellenességek állhatnak a húgyúti fertőzések hátterében. Felnőtteknél hajlamosító tényezők a nemi érintkezés, a pesszárium használata, cukorbetegség, terhesség, reflux, idegrendszeri rendellenességek, vesekövek és daganatok. Kórházakban, idősek otthonában vagy otthoni ápolás során állandó katéterek használata és a műszeres beavatkozások növelik a húgyúti fertőzések kialakulásának kockázatát.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe