A vanilil-mandulasav (VMA) az epinefrin (adrenalin) és a norepinefrin (noradrenalin) egyik bomlásterméke (metabolitja). Az epinefrin és a norepinefrin a katekolaminként ismert hormonok közé tartozik. A vizsgálat során a vizeletbe jutó VMA mennyiségét mérik, jellemzően 24 órás időszak alatt, a feleslegben termelődő epinefrin és norepinefrin kimutatása érdekében. A cél a neuroblasztómának nevezett daganatok, illetve egyéb neuroendokrin tumorok diagnosztizálása.
A katekolaminok a mellékvesék belső részében, a mellékvesevelőben termelődnek. A mellékvesék kisméretű, háromszög alakú szervek, amelyek a vesék tetején helyezkednek el. Az elsődlegesen felszabaduló katekolaminok a dopamin, az epinefrin,és a norepinefrin. Ezek a hormonok fizikai vagy érzelmi stressz hatására kerülnek a véráramba. Segítenek az idegimpulzusok továbbításában az agyban, fokozzák az energiaellátás érdekében a glükóz- és zsírsavfelszabadulást, tágítják a hörgőket és a pupillákat. A norepinefrin összehúzza az ereket is, növelve a vérnyomást, az epinefrin pedig növeli a szívverést és az anyagcserét.
Hatásuk kifejtése után a katekolaminokból biológiailag nem aktív vegyületek keletkeznek. A dopamin homovanilinsavvá (HVA), a norepinefrin normetanefrinné és VMA-vá, az epinefrin pedig metanefrinné és VMA-vá alakul át. Mind a hormonok, mind a termékeik a vizelettel távoznak a szervezetből. A VMA általában kis és ingadozó mennyiségben van jelen a vizeletben, az csak a szervezet stresszornak való kitettsége alatt, valamint röviddel azután emelkedik érezhetően.
Néha daganatok kezdenek kialakulni a neuroendokrin rendszer sejtjeiben, amely hormonokat termelő sejtekből és idegsejtekből épül fel. Ezek a sejttípusok a test minden részében megtalálható olyan szervekben, mint a tüdő, vagy az emésztőrendszer. A daganatokat, amelyek ezekben a sejtekben kialakulnak, neuroendokrin tumoroknak nevezik.
A neuroendokrin tumorok, például a neuroblasztómák és a feokromocitómák, néha nagy mennyiségű katekolamint termelnek, ami a hormonok és bomlástermékeik koncentrációjának jelentős növekedését eredményezi. A felszabaduló hormonok betegséget és tüneteket okozhatnak, például tartós magas vérnyomást, súlyos fejfájást, szívdobogást, izzadást, hányingert, szorongást és bizsergést a végtagokban.
A neuroblasztómák ritka, rákos megbetegedések, ugyanakkor az Amerikai Onkológiai Társaság (American Cancer Society) szerint a csecsemőket érintő leggyakoribb daganatos megbetegedések közé tartoznak. Évente körülbelül 700 új esetet diagnosztizálnak, elsősorban egy és két év közötti kisgyermekeknél, és az esetek kb. 90%-a öt év alatti gyermekeknél fordul elő. Ritkán előfordulhat, hogy egy csecsemő neuroblasztómával születik. Ezek a primitív idegsejtekből kiinduló daganatok a hasüregben, a mellékvesékben, a nyakban, a mellkasban vagy a medencében találhatók. Az esetek kétharmadában a daganatok a diagnózis felállításáig a test más részeire is átterjednek (áttétet képeznek).
Ha egyszer felismerték, sok neuroblasztóma sikeresen kezelhető. Egyes esetekben a neuroblasztómák kezelés nélkül is eltűnhetnek. Más esetekben sejtjeik spontán módon normál idegsejtekké érhetnek, így a neuroblasztóma jóindulatú ganglioneuromává vagy részben jóindulatú ganglioneuroblasztómává alakul.
A feokromocitómák ritka daganatok, amelyek elsősorban a mellékvesékben keletkeznek.Az egyesült államokbeli Nemzeti Rákintézet (National Cancer Institute) szerintévente 2-8 millió embert érintenek, elsősorban a harmincas-ötvenes éveikben járókat. A legtöbb feokromocitóma jóindulatú, és nem terjed tovább kialakulásának helyéről, de egyes esetekben áttétet képezhet, így a test más szerveibe is eljuthat. Ha nem kezelik, tovább nő, miközben katekolaminokat termel, emiatt a hormonális tünetek folyamatosan súlyosbodnak.
Idővel a feokromocitóma által okozott magas vérnyomás károsíthatja a test különböző szerveit, például a veséket és a szívet, emellett növeli a sztrók és a szívroham bekövetkezésének kockázatát. A feokromocitómákat azért fontos diagnosztizálni, mert a magas vérnyomás jó eséllyel gyógyítható forrását képezik. A legtöbb esetben eltávolíthatók és/vagy kezelhetők a kapcsolódó tünetek és szövődmények csökkentése, vagy megszüntetése érdekében.
A VMA vizsgálat a katekolaminok és bomlástermékeik vizsgálatával együttesen segíti a neuroblasztómák kimutatását. A feokromocitómák kimutatására alkalmasabb a plazma szabad metanefrinek, a vizelet metanefrinek, valamint a vizelet vagy plazma katekolaminok vizsgálata. A VMA-vizsgálatot azonban továbbra is kérni lehet a fenti vizsgálatokkal együtt, a feokromocitóma felismerésére, vagy kizárására.
Hogyan történik a mintavétel?
24 órás vizeletgyűjtés esetén a 24 órás időszak alatt termelt összes vizeletet gyűjteni kell. Fontos, hogy a mintát ezen időszak alatt hűtsük. A középsugaras vizeletvizsgálathoz egyetlen vizeletmintát vesznek.
Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?
Ezt a vizsgálatot befolyásolja a koffein, bizonyos élelmiszerek, bizonyos gyógyszerek, és a stressz. Fontos, hogy tájékoztassa kezelőorvosát minden rendszeresen szedett gyógyszeréről, beleértve a gyógynövény-kiegészítőket és a vény nélkül kapható termékeket is, továbbá, hogy a mintavétel előtt tartsa be a kerülendő dolgokra vonatkozó utasításokat.
.png)