Más néven
Tbc-tenyésztés és érzékenység
Hivatalos név
Saválló baktériumok, kenet, tenyésztés, érzékenység
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
24.06.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A Mycobacterium okozta fertőzés kimutatására; a tuberkulózis (tbc) diagnózisának felállításához; a kezelés hatékonyságának követéséhez.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatokat az orvos általában a következő esetekben kéri:
- Tbc-re vagy más Mycobacterium-okozta fertőzésre utaló tünetek (pl. krónikus köhögés, fogyás, láz, hidegrázás, elesettség) esetén,
- aktív tbc gyanúja esetén,
- a tbc-kezelés hatékonyságának követésekor.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálathoz 3 különböző napon gyűjtött, reggel produkált köpetmintára van szükség. Ha a páciens nem képes megfelelő, mélyről jövő köpetet üríteni, bronchoszkópos eljárással vesznek mintát a hörgőkből. A tünetektől függően vizelet, liquor vagy más testüregfolyadék, biopsziával nyert szövetdarab is felhasználható vizsgálati mintaként.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

Ennél a vizsgálatnál nincs szükség mintaelőkészítésre.

What is being tested

Mit vizsgálunk?
A leggyakoribb úgynevezett saválló baktériumok a mycobacteriumok genusába (nemébe) tartoznak. Pálca alakúak, amelyek speciális festéssel mikroszkóp alatt is jól láthatók.
A Mycobacterium tuberculosis a legelterjedtebb és a leginkább fertőző saválló baktériumok közé tartozik. A legtöbb mikroszkópos vagy tenyésztéses vizsgálatra szánt mintát azért kérik, mert az orvos a páciensnél tbc-re gyanakszik. A több mint 60 mycobacterium-fajta közül csupán néhányról mutatták ki, hogy az emberben megbetegedést okoz. Idetartoznak pl.:

A M. africanum a tbc-hez hasonló tüneteket okoz, Európában rendkívül ritka.

A Mycobacteria avium-intracellulare complex (MAC) elsősorban a legyengült immunrendszerrel rendelkezőknél, pl. időseknél, AIDS-es pácienseknél okozhat tüdőbetegséget. A fertőzés nem terjed emberről emberre (nem ragályos), de nagyon nehezen gyógyítható, mivel a baktérium a legtöbb antibiotikumra rezisztens.

Más mycobacteriumok vízben (pl. akváriumban) élnek. Némelyikük bőrfertőzést okozhat, mások a nyílt sebek felülfertőzésében játszanak szerept.
Vannak olyan mycobacteriumok is, pl. a M. bovis, amelyek állatokról terjednek az emberre.
A különböző időpontokban levett mintákból több kenetet készítenek, és rendszeresen értékelik (úgynevezett direkt kenetvizsgálat). Ha a minták bármelyikében is saválló baktériumot találnak, nagy valószínűséggel Mycobacterium-fertőzésről van szó, mivel a tbc a leggyakrabban előforduló saválló baktérium okozta betegség. A feltételezést azonban folyamatosan, más azonosító módszerek felhasználásával meg kell erősíteni, és el kell dönteni, hogy a M. tuberculosisról vagy más, úgynevezett atípusos Mycobacteriumról van szó.

Saválló baktériumra pozitív kenet után a tenyésztés következik. A testüregfolyadékot vagy szövetmintát először megfelelő eljárással megtisztítják a tenyésztést zavaró anyagoktól, bekoncentrálják, majd speciális táptalajban inkubálják. Mivel a mycobacteriumok rendkívül lassan nőnek, illetve szaporodnak, ahhoz, hogy pozitív eredményt kapjunk, több napra, hetekre van szükség. A negatív mintákat (ahol nem tapasztalható mycobacterium-növekedés) legalább 6-8 hétig figyelik, amíg megerősítik a minta negativitását.

 

Hogyan történik a mintavétel?
Mivel a M. tuberculosis (és a M. avium) leggyakrabban a tüdőt támadja meg, ezért a köpet a leggyakrabban vizsgált minta. A vizsgálatra a tüdőből felköhögött köpet alkalmas, a nyál nem megfelelő. Általában 3-5 egymást követő reggelen gyűjtik a mintákat egy-egy steril köpettartályba.
Akinek nem sikerül vizsgálatra alkalmas köpetet produkálnia, azoknál a mintanyeréshez bronchoszkópot alkalmazhatnak. A bronchoszkópizálás a mintagyűjtésen túl lehetőséget ad az orvos számára a felső légutak, a légcső és a hörgők vizsgálatára is. A hörgők kötik össze a torkot a tüdővel, és biztosítják a levegő szabad beáramlását a tüdőbe. Spray formájában alkalmazott helyi érzéstelenítést követően az orvos specialista egy csövet vezethet be a légcsőbe, és azon keresztül mintát vehet a tüdőben lévő folyadékból. Esetenként az aspirátum kinyerése előtt kis mennyiségű sós vizet juttatnak a tüdőbe, melyet a váladékkal együtt leszívnak, ezzel mintegy átmosva a hörgőket.

Gyermekeknél gyomoraspirálást/mosást szoktak alkalmazni. Ekkor a fentiekhez hasonlóan a gyomorba vezetett csövön keresztül kevés sós vizet juttatnak a gyomorba, amelyet a gyomor tartalmával együtt visszaszívnak.

Ha az orvos extrapulmonáris (nem a tüdőben lévő) tbc-re gyanakszik, (a tbc-nek ez a típusa meglehetősen gyakori az AIDS-es betegekben), vizsgálhatják a testfolyadékokat vagy a fertőzöttnek tűnő testszöveteket. Például ha azt gyanítják, hogy a veséket mycobacterium támadta meg, a vizeletből vesznek egyszer vagy többször mintát. Az ízületekből és egyéb testüregekből (pl. szívburokból vagy a hasüregből) tűvel vesznek folyadékmintát a vizsgálatokhoz. Hasonlóképpen nyerik a liquort (gerincfolyadékot) is, míg a szövetekből kisebb műtéti eljárással, biopsziával vesznek mintát. Ha az orvos azt gyanítja, hogy a fertőzés az egész szervezetet érinti, hemokultúrát, a vérminta tenyésztéses vizsgálatát kéri.

Tudni kell, hogy míg a direkt kenet vizsgálata rövid idő alatt elvégezhető, addig a tenyésztés – a mycobacterium lassú növekedése miatt – több hetet, akár 8 hetet is igénybe vehet! Modern, molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával a mycobacterium (genomjának) jelenléte ugyan néhány nap alatt kimutatható, a baktérium életképessége azonban csak tenyésztéssel dönthető el.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladékminták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A tbc-vizsgálatok közül a direkt kenetet és a tenyésztést az orvos akkor kéri, ha azt akarja eldönteni, hogy aktív Mycobacterium tuberculosis-fertőzésről van-e szó, a fertőzést nem egy másik mycobacterium-fajta okozta-e, vagy ha meg akarja tudni, hogy a tbc-hez hasonló tüneteknek nem más oka van-e. A vizsgálatok segítséget nyújtanak annak eldöntéséhez is, hogy a tbc a tüdőt (pulmonáris), vagy a tüdőn kívüli szerveket (extrapulmonáris) érinti-e. A vizsgálatokkal azonosítható a fertőzést okozó mycobacterium típusa, gyógyszerérzékenysége is. Nyomonkövethető a kezelés hatékonysága, és megállapítható a gyógyulás bekövetkezése is.

Mivel a tbc a légúti váladékokkal a levegőben terjed, és meglehetősen fertőzőképes, ezért nagy a népegészségügyi kockázata. Különösen veszélyes állandó közösségekben, mint pl. betegotthonokban, iskolákban, rossz szociális körülmények között élőknél (pl. hajléktalanoknál), vagy legyengült immunrendszerű betegeknél (pl. HIV-fertőzöttek). A direkt kenet és tenyésztéses vizsgálatok segítségével kideríthető a fertőzést okozó forrás, és minimalizálható a fertőzés elterjedésének veszélye ezekben a populációkban is.

 

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A tbc laboratóriumi vizsgálatait akkor kérik, ha
– tbc-re utaló tünetek figyelhetők meg, pl. tartós köhögési roham, amelynek során vér is ürülhet,
– pozitív tbc-bőrpróba és jellegzetes góc(ok) a tüdőben (amelyek röntgenvizsgálattal jeleníthetők meg),
– szoros kapcsolat pl. családtagként vagy munkatársként tbc-s személlyel, a tbc tüneteinek megjelenésekor vagy olyan betegség esetén, amelynek során megnő a fertőzés veszélye, pl. HIV-fertőzötteknél megnő az extrapulmonáris tbc veszélye, ezért ezeknél a személyeknél időszakosan sor kerül a direkt kenet és/vagy a mycobacteriologiai tenyésztés elvégzésére. Ezzel eldönthető, hogy szükség van-e további kezelésre, vagy hogy a páciens továbbra is fertőzőképes-e.

 

Mit jelent az eredmény?
A pozitív direkt kenet nagy valószínűséggel mycobacterium-fertőzöttséget jelent.
A mycobacterium-tenyésztési vizsgálat során azonosítható a tbc-s tüneteket okozó baktérium, és megadható, hogy a kórokozó milyen gyógyszerekkel kezelhető.
A kezelés megkezdése után több héttel végzett ellenőrző vizsgálatokkal kimutatható, hogy mennyire hatékony a terápia, esetleg szükséges-e változtatni rajta. Kimutatható az is, hogy a páciens továbbra is fertőzőképes-e, azaz képes-e köhögéssel, tüsszögéssel átvinni a fertőzést embertársaira is.

A negatív laboratóriumi vizsgálatok arra utalnak, hogy a páciens nagy valószínűséggel nem tbc-s, illetve a vizsgált mintá(k)ban nem sikerült kimutatni a mycobacteriumot. Előfordulhat az is, hogy a negatív eredmény ellenére a páciens mégis tbc-s, csak a szervezetében a fertőzés nem ott van, ahonnan a laboratóriumba beküldött minta származik.
Ha a több héttel a kezelést követően elvégzett ellenőrző vizsgálatok negatív eredményt mutatnak, ez azt jelenti, a kezelés hatékony volt, és a továbbiakban a páciens nagy valószínűséggel nem fertőzőképes.

Mit kell még tudnom?
Előfordul, hogy a nagyon fiatal gyermekeket a fertőzőforrás (fertőző felnőtt) eredményei szerint kezelik. Ez azért van, mert a fiatal gyermekeknél elvégzett vizsgálatok eredménye rendszerint negatív, így a megelőzéshez a laboratóriumi eredmény nem nyújt felvilágosítást.

A direkt keneten és tenyésztésen kívül más módszerek is vannak a mycobacteriumok kimutatására. Ezek közül az egyik legkorszerűbb a molekuláris biológiai módszer, amellyel a mycobacteriumokat a genetikai állományuk vizsgálatával azonosítják. Az eljárással a tuberculosis diagnosztizálási ideje is jelentősen csökkenthető. A mycobacteriumra jellemző, ismert szekvenciájú, jelzett nukleinsavval hozzák össze a szervezetből izolált nukleinsav-tartalmú vizsgálati anyagot. Kevesebb mint 24 óra alatt speciális módon megsokszorozzák a mennyiségüket, majd az egyes komponenseket elválasztva keresik a mycobacteriumra jellemző komponenst. A módszer meglehetősen érzékeny és specifikus, különösen abban az esetben, ha a páciens direkt kenete is pozitív. (Ha a direkt kenet negatív, a módszer pontossága csökken.) Az eljárást légzőszervi mintákra dolgozták ki, és bár az eredményt mindenképpen meg kell erősíteni tenyésztéssel is, mégis hasznos, mert lehetővé teszi a fertőzöttek gyors kiszűrését és a továbbfertőzés megakadályozását.

Gyakori kérdések

1. Akkor is lehet valaki tbc-s, ha nincsenek tünetei?
Igen. A betegségnek létezik egy ún. latens (lappangó) formája, amikor a páciens tünetmentes. A világon több tízmillióra becsülik azok számát, akik latens tbc-sek. A fertőzést követően a szervezet immunrendszere lokalizálta a baktériumokat. Azok inaktív állapotban megtalálhatók egyes sejtekben. A latens tbc-seknél nem lépnek fel a tbc tünetei, és nem is fertőznek másokat, de a Mycobacteriumok életképes állapotban megvannak. Az ilyen személyek tbc-bőrpróbája pozitív. A latens tbc-sek nagy többségénél, kb 90%-ánál, a látens fertőzés sohasem aktivizálódik, nem okoz tbc-s megbetegedést.

Előfordulhat, hogy kezdetben az aktív tbc-seknek sincsenek tünetei. A későbbi tünetek is lehetnek enyhék, sőt, ha a tbc extrapulmonáris, pl. vese- vagy csont-tbc esetén, a tbc erősen előrehaladt stádiumig juthat, amíg a betegségre utaló valamilyen jel észrevehető lenne.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe