A szolubilis transzferrin receptor meghatározást elsősorban a vashiányos anémia és a gyulladás, vagy krónikus betegség (un. krónikus betegséghez vagy gyulladáshoz társuló anémia) elkülönítésére alkalmazzák. Nem rutin vizsgálat, akkor kérik, amikor más vizsgálatok, amelyekkel a testben található vas mennyiségét vizsgálják, nem biztosítanak egyértelmű információt.

Általában a vasháztartás tesztjeit kérik, ha egy személy vérszegény és/vagy vashiányra van gyanú. Ezek a vizsgálatok a vas, transzferrin, TIBC (teljes vaskötő kapacitás, amelyet mérnek, vagy a transzferrin szintjéből számítanak ki), transzferrin szaturáció (a vas és TIBC értékekből számítják), és a ferritin.

A ferritin általában a preferált vizsgálat a tárolt vas meghatározására, de mivel akut fázis fehérje, ami azt jelenti, hogy emelkedett lehet gyulladásban vagy krónikus betegségekben, pl. autoimmun betegségben, több daganatos betegségben és krónikus fertősésekben. Ezekben az esetekben a ferritin nem megfelelően jelzi a tárolt vas mennyiségét. Mivel a sTfR nem akut fázis fehérje, a ferritin alternatívájaként rendelhető, ha krónikus betegség áll fenn, vagy arra van gyanú.

A szolubilis transzferrin receptor vizsgálat nem rutin meghatározás, de egyéb vas vizsgálatokkal együtt, vagy azokat követően végezhető, amikor egy személynek vérszegénységgel összefüggő tünetei vannak. Ilyenek:

• gyengeség, kimerültség
• energiahiány
• sápadtság

Ezt a vizsgálatot kérhetik, ha a teljes vérkép vizsgálat (CBC) csökkent hemoglobin szintet és kisméretű vörösvérsejteket (alacsony MCV) mutat.

Elrendelhető a vizsgálat, amikor egy személynél normál ferritin szintet találnak, azonban továbbra is felmerül a vashiány gyanúja. A ferritin alternatívájaként rendelhető, amikor egy személy krónikus betegséggel és/vagy gyulladással rendelkezik, vagy ez gyanítható.

A szolubilis transzferrin receptor szintje (sTfR) emelkedett vashiányban. Ha a sTfR szint emelkedett valakinél, aki vérszegénységben szenved, akkor valószínűleg az illetőnek vashiányos anémiája van. Ha az érték a referencia tartományban található, akkor valószínűbb, hogy az illető anémiája más okból alakult ki, pl. krónikus betegség, vagy gyulladás miatt.

Csökkenő sTfR szint a vasraktár növekedését jelzi annál a személynél, akit vaspótlásban részesítenek. Alacsony sTfR érték látható hemokromatózisban (túlzott vasterheléssel társuló állapot), de ennek az állapotnak a monitorozására általában nem alkalmazzák ezt a vizsgálatot.

Az afro-amerikaik mérsékelten emelkedett sTfR szinttel rendelkezhetnek, ahogy a magasabban fekvő területeken élők is.

A vizsgálat nem megbízható azoknál, akik a hemoglobin termelésének vagy működésének olyan örökletes betegségeiben szenvednek, mint a talasszémia, vagy a sarlósejtes vérszegénység. A vizsgálat magas szinteket adhat a vörösvérsejtek szétesése esetén (hemolízis) vagy friss vérvesztéskor, továbbá az eredmény nem pontos azoknál sem, akik nemrég részesültek vérátömlesztésben (transzfúzióban).

Az emelkedett sTfR érték nem annyira specifikus vashiány kimutatására, mint például a ferritin nagyon alacsony szintje.

Amikor egy személy nem vashiányos, a vér sTfR szintje a csontvelő vörösvérsejt termelését jelzi. A szolubilis transzferrin receptor meghatározás azonban nem rutin vizsgálat erre a célra.

A vas meghatározása nem ad teljes képet egy személy vasraktáráról és az elérhető vas mennyiségéről. Általában azért szükséges a vas vizsgálata, mert együtt kell értékelni több vele összefüggő vizsgálattal. A raktározott vas értékelésére a ferritin a megfelelő vizsgálat, de ez egy akut fázis fehérje, azaz emelkedett lehet gyulladásban, vagy krónikus betegségekben is. Ezekben az esetekben a ferritin nem megbízható jelzője a tárolt vas mennyiségének Az sTfR vizsgálat nem rutinszerűen elvégzett teszt, de mivel nem akut fázis fehérje, a ferritin alternatívájaként kérhető a tárolt vas mennyiségének meghatározására, abban az esetben, amikor krónikus betegség áll fenn, vagy gyanítható a jelenléte.