Mit vizsgálunk?
A vizsgálat a prosztataspecifikus antigén (PSA) mennyiségét méri a vérben. Eredetileg tumormarkerként a prosztatarák szűrésére és monitorozására fejlesztették ki. Hosszú évek alatt kiderült, hogy a PSA-szint követése jó, de önmagában nem tökéletes eszköz. Ennek az az oka, hogy a PSA-szint nemcsak prosztatarák esetén, hanem prostatitis (posztatagyulladás) vagy jóindulatú prostata-hyperplasia (szövetszaporulat) esetén is emelkedett lehet. A PSA szintjében elég nagy eltérés tapasztalható akkor is, ha az adott személynek nincs semmilyen prosztata-rendellenessége. A PSA-szint más és más lehet egyes népcsoportoknál is (pl. normál körülmények között is emelkedett az afroamerikaiaknál), és függ az életkortól is, (minden férfinél az életkor előrehaladtával emelkedik a PSA szintje).
A PSA elsősorban a prosztata sejtjei által termelt fehérjemolekula. (A prosztata a férfiak húgycsöve körül elhelyezkedő mirigy, amely az ondó egy részét alkotó váladékot termel.) A prosztata által termelt PSA legnagyobb része az ondóba választódik ki, de kis mennyiségben a véráramba is kerül. A vérben két formában fordul elő a PSA: szabad (nem kötött, free-PSA, röviden fPSA), és komplex (fehérjéhez kötött, röviden cPSA) alakban. A leggyakrabban a totál PSA-t mérik, amely a szabad (fPSA) és a komplex (cPSA) összege. Amikor az orvos a "PSA-vizsgálatot" kéri, akkor ő a totál PSA-ra utal.
Az fPSA és a cPSA meghatározását külön-külön is kérhetik. Ennek az a célja, hogy minél jobban el lehessen különíteni a prosztatarákkal összefüggő PSA-emelkedést azoktól, amelyek nincsenek a prosztatarákkal kapcsolatban. Az elkülönítés azon a felismerésen alapul, hogy a prosztatarákos betegeknél jellemző módon megváltozik a PSA két formájának az aránya: az fPSA mennyisége csökken, míg a cPSA mennyisége nő.
A PSA-vizsgálat nem a rák diagnosztizálására szolgál. Az arany standard a prosztatarák azonosítására még mindig a prosztatabiopszia, azaz a prosztataszövetből nyert kis minta összegyűjtése után a kóros sejtek azonosítása mikroszkóp alatt. A totál PSA meghatározása és a rektális vizsgálat (ujjal történő tapintás) együtt segít eldönteni a prosztatabioszia szükségességét. E vizsgálatoknak az a célja, hogy minimalizáljuk a szükségtelen biopsziák számát, és kimutassuk a klinikailag jelentős prosztatarákot addig, amíg még a rák csak a prosztatára korlátozódik. A klinikailag jelentős kifejezés fontos, mivel a prosztatarák az életkor előrehaladtával viszonylag egyre gyakoribbá válik, azonban sok esetben csak nagyon lassú növekedés tapasztalható, amely nem igényel beavatkozást. A feladat az, hogy az orvos egyértelműen kimutassa a prosztatarákot, ha az kialakulóban van, és agresszíven nő, esetleg metasztatizál (szétszóródik a test egyéb részeibe), és megkülönböztesse a lassan növő esetektől, amikor a szervezet még nincs nagyobb veszélynek kitéve. A túldiagnosztizálás és a túlkezelés vitapont az orvosok között, mivel néhány esetben a kezelés rosszabb lehet, mint az adott rákos állapot maga. (Egyes kezelések ugyanis jelentős mellékhatásokat – pl. impotenciát, vizelettartási rendellenességet stb. – okozhatnak.) A PSA-meghatározás és a rektális vizsgálat képes a prosztatarák legtöbb esetét jelezni, de általában nem képes megjósolni a páciens betegségének a menetét.
Hogyan történik a mintavétel?
A vérvétel a kari vénába vezetett tű segítségével történik. A mintát azelőtt kell levenni, mielőtt az orvos elvégzi a rektális vizsgálatot. Ha prosztatabiopszia is történik, a mintát a biopszia előtt, vagy jóval később, néhány héttel utána érdemes levenni, csak ekkor várható megbízható eredmény.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)