A Promielocitás leukémia/Retinsav receptor alfa vagy PML-RARA egy kóros fúziós gén. Ezt a fúziót két különböző kromoszóma genetikai anyagának specifikus átrendeződése (kromoszóma transzlokáció) hozza létre, és a leukémiák egy specifikus típusához társul. Vizsgálata során detektáljuk és kvantitáljuk a PML-RARA szekvenciát a perifériás vérben vagy csontvelőben annak meghatározására, hogy a vizsgált személynél fennáll-e az akut mieloid leukémia egyik szubtípusa, az akut promielocitás leukémia (APL).
Normális esetben az emberek 23 pár kromoszómával rendelkeznek, mely magába foglal 22 pár nem szex-determináns (más néven autoszómát) és 1 pár nemi kromoszómát (XX nők, XY férfiak esetében). A kromoszómák tartalmazzák egy személy genetikai állományát, az itt található gének alkotják a többezer féle fehérje legyártásához szükséges „tervrajzot”. Sugárzás, toxinok vagy egyéb, ismeretlen okok miatt egyes esetekben változások következhetnek be az ember élete során a génjein és/vagy kromoszómáin. Ezek a hatások génmutációkhoz vagy kromoszóma transzlokációkhoz vezethetnek.
A PML-RARA fúziós gén egy olyan szerzett változás (mutáció), ami akkor alakul ki, mikor a 15-ös és a 17-es kromoszóma darabjai letörnek és helyet cserélnek egymással (transzlokáció). Ekkor a 15-ös kromoszómán található PML gén régiója fúzionál a 17-es kromoszómán található RARA gén régiójával. Ezt reciprok transzlokációnak nevezzük, ebben az esetben így jelöljük: t(15;17).
Normális esetben a PML gén egy olyan fehérjét kódol, amely segít megelőzni a konrollálatlan sejtszaporodást és tumorszuppresszorként működik. A RARA gén egy olyan fehérjét kódol, amely kulcsfontosságú a fehérvérsejtek (FVS) érése során, minthogy ezen sejteknek tipikusan számos érési stádiuma van a csontvelőben, mielőtt kikerülnek a perifériás keringésbe. A PML-RARA fúziós gén egy olyan abnormális fúziós fehérjét kódol, amely egyik fentebb említett funkciót sem látja el, ehelyett olyan leukémiás fehérvérsejtek kontrollálatlan termelődéséhez és felgyülemléséhez vezet, melyek nem érnek vagy differenciálódnak tovább a promielocita fázisból. Ahogy ez a nagy mennyiségű abnormális sejtszaporulat elkezdi kiszorítani a csontvelőből a normális vérsejt előalakokat, leukémiás panaszok és tünetek jelennek meg.
Az akut promielocitás leukémiás esetek megközelítőleg 98%-a rendelkezik a klasszikus t(15;17)reciprok transzlokációval. Az APL esetek körülbelül 2%-ában olyan egyéb transzlokációkat írtak le, ahol a RARA gén mellett nem a PML gén vesz részt fúziós partnerként.
A rutin tesztek a PML-RARA fúziós gén jelenlétét detektálják vagy annak transzkriptjeit, melyek az abnormális DNS szekvenciáról átíródott RNS kópiák. A PML-RARA szekvencia jelenléte segít megerősíteni az APL diagnózisát.
A teszteredmények befolyásolhatják a terápiás döntéseket és követhetjük velük a mérhető reziduális betegség (MRD) státuszt. Az APL kezelése alapvetően magába foglalja az csupa-transz-retinsavat (ATRA), egy terápiás szert, mely bekötődik a sejtekben található retinsav receptorokhoz. Az ATRA képes felülírni az abnormális PML-RARA fehérje hatását és olyan jelátviteli útvonalat aktivál, amely elősegíti a fehérvérsejtek érését. Ez a kezelés más terápiás szerekkel kombinálva jól működik, azonban csak azokban az esetekben hatékony, ahol jelen van a PML-RARA fúziós gén. Kezeléssel ezen a betegek akár 80-90%-ában remisszió érhető el. Az APL esetek kis százalékában azonban a klasszikust(15;17) transzlokációtól eltérő átrendeződés van jelen, így ekkor az ATRA terápia hatástalan vagy kevésbé hatékony lehet attól függően, adott esetben mely gén a RARA gén fúziós partnere.
.png)