Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A C3-at és a C4-et meghatározásából következtetni lehet arra, hogy mennyire lehet számítani egy gyulladásos betegségben lévő páciensnél a szervezet védekezésében a komplement rendszerre. A totál komplement aktivitást (CH50 vagy CH100) kérhetik a teljes klasszikus komplement út integritásának a vizsgálatára. Egyéb komplement komponenseknek a vizsgálatára akkor van szükség, amikor az örökletes hiányt keresik.
Diagnosztikai segítségként kérhetik a komplement vizsgálatot visszatérő mikrobiális fertőzések, ödemák, csalánkiütések és egyéb gyulladások okának kiderítésére. Alkalmazni lehet még akut vagy krónikus autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupus erythematosus /SLE/) aktivitásának a diagnosztizálására és monitorozására. Mivel a komplement segíti az immunkomplexek eltávolítását a vérből, segítségével vizsgálni és monitorozni lehet az immunkomplexhez társult betegségeket és állapotok is, mint pl. a glomerulonephritist, rheumatoid arthritist és vasculitist.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A komplement vizsgálatot akkor kérik, ha valakinek ismeretlen okból gyulladása, ödemája van, vagy egy autoimmun betegségnek (pl. SLE-nek) a tünetei jelentkeznek nála. Akkor is kérhetik, amikor az orvos immunkomplexhez társult betegségre gyanakszik, és ellenőrizni akarja a komplement rendszer állapotát.
A C3 és a C4 szintet kérik a leggyakrabban, a többit (pl. C1-et)csak akkor, ha konkrétan azok hiányára gyanakodnak. Ugyancsak az egyenkénti komplement komponensek meghatározását kérik, amikor a totál komplement aktivitás kóros, és szeretnék megállapítani, hogy melyik komponens hiánya vagy kóros működése következett be.
A komplement szintekből következtetni lehet a páciens állapotának súlyosságára is, azzal a feltevéssel, hogy a súlyosság összefügg a komplementszint csökkenésével. A komplementszint többé-kevésbé jól jelzi a páciens állapotában bekövetkezett változást is.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.
A komplementszint csökkenhet öröklött hiány (aránylag ritkán) vagy fokozott felhasználás következtében. A komplement fehérjék egyikének az öröklött hiánya általában visszatérő mikrobiális fertőzésekhez vagy autoimmun betegséghez vezet. Ha a hiány nem öröklött tényezők, hanem egy akut vagy egy krónikus állapot következtében jön létre, akkor a komplementszint általában visszatér a normális értékre akkor, amikor az elváltozás alapjául szolgáló állapot rendeződik.
Csökkent komplementszinteket találhatunk az alábbi esetekben:
- Visszatérő mikrobiális fertőzések (általában bakteriális)
- Autoimmun betegség, idesorolva az SLE-t és a vasculitist
- Herediter angioödema (öröklött)
- Szerzett angioödema
- A vesebetegség különböző típusai, idesorolva: a glomerulonephritist, lupus nephritist, membranosusos nephritist, IgA nephropathiát
- Malnutritio
- Szeptikémia
- Szérumbetegség (immunkomplex betegség)
Az akut és a krónikus gyulladás során a komplement fehérjék szintje általában más - akut fázis fehérjének hívott - fehérjékkel (pl. CRP) együtt emelkedik. A gyulladásos állapot megszűnésével ezek mindegyike visszatér a normális szintre. Az ilyen nyilvánvaló gyulladások esetén a komplement fehérjéket ritkábban mérik, mint a többi akut fázis fehérjét (elsősorban a CRP-t), mivel a komplementek mérésének a fontossága ezekben a helyzetekben nem számottevő.
Mit kell még tudnom?
Az emelkedett vagy csökkent komplementszint értékekből nem lehet következtetni a gyulladásos betegség eredetére, csak arra, hogy az immunrendszere érintett vagy nem. Gyulladás során a komplementszintek egyéb markerekhez - vörösvértestsüllyedéshez, C-reaktív fehérjéhez (CRP-hez) - hasonlóan emelkednek, de ez az emelkedés általában már a többi marker előtt megfigyelhető.