Mit vizsgálunk?
Herpes simplex vizsgálatot akut herpesz fertőzés igazolására vagy herpesz elleni antitestek kimutatására – korábbi herpesz expozíció alátámasztására – végeznek. Az egyik leggyakoribb vírusfertőzés okozója, a Herpes simplex virus (HSV) két típusát különböztetjük meg, ezek a HSV-1 és HSV-2. Mindkét típus ragályos, és jelenlétük időről időre kisebb lázhólyagok (vezikulák) megjelenéséhez vezet, amelyek felszakadva nyílt sebekké válnak. A HSV-1 elsődlegesen hólyagok, ún. „ajakherpesz”megjelenését okozza a száj körül, míg a HSV-2 a genitális régióban vezet léziók keletkezéséhez.
A herpes simplex vírus bőrkontaktus révén terjedhet emberről-emberre, amikor a fekélyek nyíltak vagy gyógyulóban vannak, de ritkán terjedhet tünetek nélkül is, amikor az elváltozások nem láthatók. A HSV-2 leginkább szexuális úton terjedő betegség, de a HSV-1 is elkapható orális szex útján, és kimutatható lehet a genitális területen. A HSV fertőzöttség igen gyakori: Az American Social Health Association és annak National Herpes Resource Center részlege szerint az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság mintegy 50-80%-a fertőzött HSV-1-gyel, és körülbelül 20%-a HSV-2-vel. Mivel a tünetek enyhék lehetnek, a HSV-2-fertőzött személyek 90%-a nincs is tudatában fertőzöttségének.
Miután valaki megfertőződött, és a primer elváltozás gyógyult, a HSV-t latens formában hordozni fogja. Időszakonként, stressz vagy betegség hatására a vírus reaktiválódhat. Az esetek többségében a HSV kiújulása inkább fájdalmas és bosszantó, semmint az egészséget komolyan veszélyeztető állapot, de a vírus okozhat neonatális herpeszt (ha az újszülött fertőződik az anyától a szülés során) és enkefalitiszt (agyvelőgyulladást) is. Ezek a betegségek fatális kimenetűek lehetnek, és a túlélőknél súlyos, maradandó idegrendszeri károsodásokhoz vezethetnek. Legyengült immunrendszerű, például HIV/AIDS fertőzésben szenvedő vagy szervtranszplantáción átesett betegeknél a HSV gyakoribb előfordulásával és a betegség súlyosabb lefolyásával kell számolni.
A HSV vizsgálat magát a vírust, a vírus DNS-ét, vagy a vírus ellen termelődött antitesteket mutatja ki. Egy akut, primer infekció vagy reaktiváció során a vírus az alábbi eljárásokkal mutatható ki:
- Herpesz tenyésztés. Folyadék mintát vesznek egy felfakadt elváltozásból (ehhez a vizsgálathoz ez a leggyakrabban alkalmazott minta). Ezt megfelelő körülmények mellett tápfolyadékban inkubálják, hogy a vírust felszaporítsák és izolálják. Ez a vizsgálat érzékeny és specifikus, azonban két vagy több napot vesz igénybe. A mintavételhez friss elváltozások a legalkalmasabbak. A vírus ürülése idővel csökken, ami tévesen negatív eredményhez vezethet. Miután a vírust tenyészetben felszaporították, lehetőség nyílik a HSV-1 és HSV-2 elkülönítésére.
- HSV DNS vizsgálat. A vizsgálat a HSV genetikai anyagának kimutatására képes a beteg mintájából. Alkalmas a vírus típusának és mennyiségének meghatározására, és előnyös olyan körülmények mellett, amikor a vírus kis mennyiségben van jelen (például vírusos agyvelőgyulladásnál), vagy amikor az elváltozások több napja fennállnak.
HSV ellenanyag vizsgálat. A HSV ellenanyagok specifikus proteinek, amelyeket a szervezet termel és juttat a vérkeringésbe a fertőzés leküzdésére. A HSV IgM antitesttermelés a primer (első) HSV-fertőzést követően néhány nappal indul be, és a vérben néhány héten át kimutatható marad. A HSV IgG antitesttermelés a HSV IgM termelést követően kezdődik. Koncentrációja a vérben több hétig emelkedik, majd csökken, végül állandósodik. Miután valaki fertőződött HSV-vel, a szervezete folyamatosan termeli - mégha alacsony szinten is - a HSV IgG-t. A HSV ellenanyag vizsgálat mindkét vírus (HSV-1 és HSV-2) elleni antitestet képes kimutatni, és rendelkezésre állnak olyan tesztek, amelyek egyaránt alkalmasak a korai IgM antitestek, és a vírussal már találkozottak szervezetében folyamatosan megmaradó IgG antitestek kimutatására.
Hogyan történik a mintavétel?
A kezelőorvos vattapálcával kenetet vagy kaparékot vesz a szájban vagy a genitális régióban megjelent hólyagról vagy fekélyes elváltozásról. Ritkán gerinccsapolással vesznek liquor mintát. Ellenanyag-vizsgálathoz a karból vett vénás vérminta szükséges.
MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.
A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.
.png)