Más néven
Gluténérzékenységi vizsgálat
Hivatalos név
Cöliákia vizsgálat
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
20.06.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Segítségével meghatározható, hogy az adott beteg lisztérzékeny-e, és ellenőrizhető, hogy megfelelő és hatékony-e az alkalmazott gluténmentes diéta.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha a páciens tünetei lisztérzékenységre utalnak, pl. krónikus hasmenésre, hasi fájdalmakra, anémiára és fogyásra panaszkodik. Gyermekek esetén erre utaló jel lehet a krónikus túlérzékenység vagy növekedési zavar. Esetenként az eljárással a lisztérzékenységre előírt kezelés hatékonyságát vizsgálják.

Milyen mintára van szükség?

Karból vett vénás vérminta szükséges. (Piros ("natív") vagy sárga kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Kövesse orvosa utasításait: diagnózis felállításához a vizsgálat előtt egy bizonyos ideig (pl. néhány hétig) glutén tartalmú ételeket kell fogyasztania, míg ellenőrző (nyomon követéses) vizsgálatokhoz nincs szükség előkészületekre.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?

A lisztérzékenységi vizsgálat egy olyan vizsgálatcsoport, amelyet a lisztérzékenység kimutatására és egyéb gluténérzékenység meghatározására alkalmaznak. A vizsgálat olyan autoantitestek kimutatására irányul, amelyeket az immunrendszer a búzában, árpában és rozsban található étkezési fehérjékre (glutén és gliadin) termel válaszként. A termelt autoantitestek gyulladást okoznak a belekben és károsítják a bélfalakat. Ez alultápláltsággal és felszívódási zavarokkal összefüggő tüneteket okoz, mint pl. hasmenés, gyengeség, fogyás, hasi fájdalom, puffadás, fáradtság, szájüreg-fekélyesedés, vérzékenység, csont- és ízületi fájdalom és vérszegénység. Felnőtteknél előfordulhat depresszió és általános betegségérzet is, míg gyermekeknél inkább túlérzékenység és növekedési/fejlődési zavar tapasztalható.
Korábban a lisztérzékenységet kizárólag bélbiopsziával lehetett diagnosztizálni. Bár ezt a mikroszkópos vizsgálatot még mindig a legmegbízhatóbb módszernek tartják, és a diagnózis felállításához ma is alkalmazzák, a vérvizsgálat jóval egyszerűbb szűrőmódszer, így kevesebb biopszára van szükség. Az alábbi autoantitest-vérvizsgálatok állnak rendelkezésre:
szövet elleni transzglutamináz antitest (tTG), IgA:
a szöveti transzglutamináz bizonyos fehérjék keresztkapcsolódásáért felelős enzim. Erre az antigénre válaszol a szervezet akkor, amikor ún. Anti-EMA antitesteket (endomysium elleni antitest) képez. A gabonaszemekben lévő gliadin váltja ki a tTG autoantitestek képződését. Bár az autoantitest nevében „szövet” szerepel, a vizsgálat vérvizsgálatot jelent, nem szövetvizsgálatot.
Anti-endomysium antitestek (EMA), IgA:
az endomysium az a vékony kötőszövetréteg, amely az egyes izomrostokat borítja. Az anti-endomysium antitesteket a bélfalak folyamatos károsodására válaszként termeli a szervezet. A lisztérzékeny betegek majdnem 100%-ában, illetve a dermatitis herpetiformisban (egy másik gluténérzékenységi bélbántalom, amely viszkető, égő bőrkiütésekkel jár) szenvedők kb. 70%-ában kimutathatók az anti-EMA, IgA antitestek. Az anti-tTG és anti-EMA antitestek ugyanazt a szövetkárosodást jelzik.
Anti-gliadin antitestek (AGA), IgG és IgA:
a gliadin a búzában található gluténfehérjék része (hasonló fehérjét tartalmaz az árpa, rozs és zab is). Az AGA antitestet a gliadin ellen termeli a szervezet akkor, mikor a páciens hosszú ideig ki van téve a gluténnak, és érzékeny rá.
Anti-retikulin antitestek (ARA), IgA:
Anti-ARA vizsgálatot nem kérnek olyan gyakran, mint régebben, mert nem olyan érzékeny ill. specifikus, mint a többi autoantitest. A lisztérzékeny betegek 60%-ában, a dermatitis herpetiformisban szenvedők 25%-ában található meg. Más lisztérzékenységi vizsgálatokkal együtt szokták kérni, a diagnózis megerősítésére.
A lisztérzékenységi laboratóriumi vizsgálatok során egy bizonyos autoantitest mennyiségét mérik a vérben. Minden módszer IgG és IgA antitestek meghatározására alkalmas. (Az IgG és IgA olyan két antitestfehérje (az ötből), amelyet az immunrendszer védekezésként termel, ha a szervezetben testidegen anyag jelenik meg.)

Bár az autoantitesteknél mind az IgG, mind az IgA típus megtalálható a vérben, ezek nem egyformán specifikusak a lisztérzékenységre. Általánosságban elmondható, hogy az IgA vizsgálatok specifikusabbak, sőt bizonyos esetekben szinte csak ezt a formát használják. Az IgG változatot az IgA vizsgálat kiegészítéseként szokták végezni, és/vagy azért kérik, mert a páciens IgA-hiányban szenved. Ez a lisztérzékenyek kb. 2%-ánál fordul elő, és ekkor a vizsgálat tévesen negatív eredményt adhat.

Hogyan történik a mintavétel?
A vérmintát tűvel veszik a kar egyik vénájából.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Accordion Title
Vizsgálat
  • ​​​​​​​Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?

    A vizsgálattal szűrik és diagnosztizálják a lisztérzékenységet, illetve a gluténérzékenység néhány másik formáját (pl. a dermatitis herpetiformist). Azoknál a pácienseknél kérik a vizsgálatot, akiknél a tünetek lisztérzékenységre utalnak, de segítségével megállapítható, hogy bizonyos tüneteket (pl. vérszegénység vagy hasfájás) nem a lisztérzékenység okozza-e. Lisztérzékeny betegeknél előfordulhat laktózintolerancia is, ezért a lisztérzékenységi vizsgálatot egyéb intolerancia- és allergiavizsgálatokkal együtt célszerű végezni. Szoktak lisztérzékenységi vizsgálatot végezni olyan tünetmentes pácienseken is, akiknek közeli rokona lisztérzékenységben szenved (a lisztérzékeny betegek közeli hozzátartozói kb. 10%-ban maguk is lisztérzékennyé válnak), és/vagy akiknek egyéb autoimmun betegségük van (az autoimmun betegek gyakran több betegségben is szenvednek).
    Az orvos kérheti egy vagy több lisztérzékenységi teszt elvégzését olyan vizsgálatokkal együtt, amelyek a beteg alultápláltságának és felszívódási zavarainak mértékét és státuszát vizsgálják. A lisztérzékenységgel kapcsolatban négy autoantitestet lehet mérni. Az orvos a betegség szűrésére először általában antiszövet transzglutamináz antitest (tTG), IgA vizsgálatot kér. Ha a vizsgálat pozitív, a páciens valószínűleg lisztérzékeny. Az orvos kérhet bélbiopsziát, hogy a belek károsodására bizonyítékot szerezzen. Ha az anti-tTG negatív, de az orvos ennek ellenére lisztérzékenységre gyanakszik, kérheti az alábbi vizsgálatokat is:

    Anti-gliadin antitestek (AGA), IgG és IgA. Főként fiatal, tünetekkel rendelkező gyermekeknél alkalmazott vizsgálat, de ritkábban fordul elő, mint az anti-tTg, továbbá más betegségek esetén is adhat pozitív eredményt. Az AGA IgG és IgA vizsgálatokat gyakran együtt végzik, így az eredmények összevethetők. Ha az egyik pozitív, elvileg a másiknak is annak kell lennie, kivéve, ha a betegnek IgA-hiánya van. Az AGA-val vizsgálható az is, hogy megfelelő-e az előírt étrend.
    Anti-endomysium antitestek (EMA), IgA. Ezt a vizsgálatot egyre inkább felváltja az Anti-tTg vizsgálat, mivel mindkettő a lisztérzékenységgel összefüggő, szövetkárosodást okozó autoantitesteket méri. Ettől függetlenül sok orvos kéri még az anti-EMA tesztet is, mert vizsgálható vele a diéta megfelelősége.
    Anti-reticulin antitestek (ARA), IgA. Nem kérik olyan gyakran az anti-ARA vizsgálatot, mint régebben, mert nem annyira specifikus és érzékeny, mint a többi antitest. A lisztérzékeny betegek 60, míg a dermatitis herpetiformisban szenvedők 25%-ában található meg.

    Ezeket az autoantitest-vizsgálatokat más tesztekkel együtt szokták kérni, hogy segítségükkel meghatározhassák a betegség súlyosságát, valamint a páciens alultápláltságának, szervi betegségeinek és felszívódási zavarainak mértékét. Ilyen egyéb teszt lehet például:
    Teljes vérkép: a vérszegénység megállapítására
    Vérsüllyedés: a gyulladás értékelésére
    CRP (C-reaktív protein): a gyulladás értékelésére
    Teljes anyagcsere-vizsgálat: az elektrolit-, fehérje- és kalciumszintek meghatározására, valamint a vese és máj állapotának ellenőrzésére.
    D-, E- és B12-vitamin hiányának vizsgálata
    Székletzsír vizsgálat a felszívódási zavarok értékelésére.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Lisztérzékenységi vizsgálatot kérnek, ha a páciensnek lisztérzékenységre, alultápláltságra és/vagy felszívódási zavarra utaló tünetei vannak, mint pl. hasmenés, hasfájás, gyengeség, fáradtság, fogyás és ízületi fájdalmak. Kiegészítő vizsgálatként kérhetik más betegségek esetén is, mint pl. vérszegénység, csontritkulás, meddőség vagy szélütés gyanújakor (ezek bizonyos típusai ugyanis összefüggésben állnak a lisztérzékenységgel). Gyermekeknél is kérhetnek lisztérzékenységi vizsgálatot, ha fejlődési problémák és/vagy növekedési zavar tapasztalható.
    Végezhetnek vizsgálatot tünetmentes embereken is, ha közvetlen hozzátartozójuk lisztérzékeny; nem javasolt viszont a lisztérzékenységet a teljes népesség körében szűrni.
    Mérhetik az autoantitestek szintjét akkor is, ha egy lisztérzékeny páciens hosszabb ideig gluténmentes diétát tartott. Így ellenőrizhető, hogy az antitestek szintje csökkent-e, vagyis a diétával elmúltak-e a tünetek, és sikerült-e megállítani a bélfalkárosodás folyamatát. (Ez utóbbit néha egy második biopszia elvégzésével erősítik meg). Ha a beteg tünetei nem múlnak, a lisztérzékenységi vizsgálattal az orvos ellenőrizheti, hogy megfelelő-e az előírt diéta, továbbá a vizsgálat segít kimutatni az étrendben lévő esetleges rejtett glutént, vagy egyéb olyan okot, ami miatt a tünetek nem szűnnek.

  • Mit jelent az eredmény?

    Ha az Anti-tTG vizsgálat pozitív, akkor a páciens valószínűleg lisztérzékeny, ha negatív, akkor valószínűleg nincs lisztérzékenység. Előfordulhat, hogy a páciens Anti-tTG-szintje nagyon alacsony vagy nem kimutatható, mert hosszú ideig nem fogyasztott búzát, rozst és árpát, vagy egyike azon keveseknek, akik lisztérzékenyek ugyan, de IgA-hiányban is szenvednek. Ezekben az esetekben tévesen negatív eredmény születhet, és az orvos további vizsgálatok elvégzését kérheti.
    Ha a tTG negatív, de a többi autoantitest nagy koncentrációban van jelen, akkor a páciens valószínűleg lisztérzékeny. Ha csak az egyik autoantitest szintje magas, vagy ha kis koncentrációban ugyan, de egy vagy több autoantitest is kimutatható, akkor a tüneteket vagy lisztérzékenység okozza, vagy valami más. Ha a vérvizsgálat bármelyik eredménye pozitív (vagy értékelhetetlen), az orvos valószínűleg bélbiopsziát fog kérni, hogy kizárhassa vagy megerősíthesse a lisztérzékenységet.
    Ha valakinél lisztérzékenységet diagnosztizáltak és elhagyta étrendjéből a glutént, akkor az autoantitestek szintjének csökkennie kell. Ha nem csökken, és a tünetek továbbra is fennállnak, akkor vagy rejtett glutén maradt az étrendben (a legváratlanabb dolgokban fordulhat elő glutén, a salátaöntetektől kezdve a köhögés elleni szirupig), vagy pedig a páciens egy ritka fajtájú lisztérzékenységben szenved, amely nem reagál az étrendváltozásra. Sok esetben a lisztérzékenységi vizsgálatot a javulás ellenőrzésére használják: ekkor az autoantitestek szintjének emelkedése azt jelzi, hogy nem megfelelő a gluténmentes étrend.

    Ha a páciens az orvosi vizsgálat előtti napokban vagy hetekben változtatott étrendjén és kiiktatta a glutént, akkor a lisztérzékenységet nem mindig lehet felismerni. Ebben az esetben az orvos módosíthatja az étrendet, előírhatja a gluténfogyasztást pár hétig vagy hónapig, és vizsgálhatja, hogy visszatérnek-e a tünetek; ezután biopsziával ellenőrizheti a bélbolyhok károsodását.

  • Mit kell még tudnom?

    Bár a lisztérzékenység igen gyakori (az Egyesült Államokban minden háromszázadik ember érintett), a legtöbben nem is tudnak a betegségükről. Ez azért is lehetséges, mert a betegség tünetei igen változóak: lehetnek enyhék, sőt lehet, hogy a betegség semmilyen tünettel sem jár, még akkor sem, ha szövetbiopsziával már egyértelműen kimutatható a szövetkárosodás. Mivel a jellemző tüneteket egyéb betegségek is okozhatják, a lisztérzékenység diagnosztizálására sokszor egyáltalán nem vagy csak későn (évek múlva) kerül sor.

Accordion Title
Gyakori kérdések

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe