Más néven
HBs-antitest
HBsAg
HBeAg
HBc-antitest
HBc
IgM antitest
Hbe-antitest
HBV DNS
Hivatalos név
Hepatitis B
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
21.06.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálat a hepatitis B vírussal (HBV) történt fertőzés diagnosztizálására szolgál. A vizsgálatot akkor is szokták kérni, ha azt akarják megtudni, hogy szükség van-e a HBV elleni védőoltásra, illetve a már beadott védőoltásra hogyan reagált a szervezet.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatot akkor kéri az orvos, ha a HBV fertőzésre utaló tünetek jelentkeznek a páciensnél, és/vagy a páciens ki volt téve a HBV fertőzés veszélyének. A vizsgálatot krónikus májbetegség esetén vagy HBV védőoltást megelőzően illetve követően is szokták kérni.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.
 

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
Hepatitis B vírussal történt fertőzés után vagy HBV elleni védőoltást követően a szervezet a vírus egyes részei ellen ("core" a vírus belsejében elhelyezkedő fehérje ellen vagy a "surface" a vírus felületén lévő antigén ellen) ellenanyagot termel. A laboratóriumi vizsgálattal általában ezt az ellenanyagot (HBcAT vagy HBsAT) mutatják ki. Az ellenanyagon kívül lehetőség van a vírus egy részének, az úgynevezett vírus-antigénnek a kimutatására is (HBsAg vagy HBcAg kimutatása).

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Többféle eljárás létezik a Hepatitis B ellen termelt antitestek (HBV AT) kimutatására. (Az antitesteket a szervezet termeli a bejutott idegenanyagok, általában fehérjetermészetű antigének elleni védelem céljából.) Az antitest-kimutatáson kívül különböző módszer áll rendelkezésre a vírus antigénjeinek kimutatása is.

Az egyik leggyakoribb vizsgálat a Hepatitis B felületi antigénje ellen termelt ellenanyagnak, a HBs-antitestnek (Hepatitis B surface antibody, anti-HBs) a kimutatása. Az antitest jelenléte egy korábbi HBV fertőzésre utal. A vírus általában ekkor már nincs jelen, így nem is terjedhet át egy másik személyre. Az antitestek jelenléte biztosítja a szervezet védelmét egy következő HBV fertőzéssel szemben.
Az ellenanyagok sikeres védőoltást követően is kialakulhatnak. A vizsgálat általában arra irányul, hogy kimutassa, hogy a fertőzést vagy védőoltást követően elegendő ellenanyag termelődött-e a szervezetben.
A Hepatitis B felületi antigén (HbsAg) egy proteinféleség, amelyet a HBV termel. Ez az antigén az egyik legkorábbi jelzője a heveny HBV fertőzésnek; gyakran már akkor kimutatható, amikor a vírusos májgyulladás tünetei még nem jelentkeznek. A gyógyulási szakaszban a HbsAg már nem mutatható ki a vérből, kivéve a gyenge immunrendszerrel rendelkező szervezeteket (pl. gyermekek, AIDS-betegek), akiknél a vizsgálat továbbra is pozitív eredményt mutathat.

Előfordul, hogy a HBV „megbújik” a májban vagy más sejtekben, és nem termel új vírusokat, amelyek megfertőzhetnének másokat, vagy csak olyan kevés vírust termel, hogy nem mutatható ki a vérből. Azokat az embereket, akikben a vírus ilyen formában van jelen, hordozóknak hívjuk. Gyakori azonban, hogy a szervezetbe került vírus a májat is megfertőzve tovább szaporodik, és másokat is képes megfertőzni és elszaporodni. A HBsAg vizsgálat mind a hordozóknál, mind az aktív fertőzötteknél pozitív eredményt adhat. A kétféle állapot megkülönböztetésére a HBeAg vizsgálat szolgál (lásd az alábbiakban).

 A Hepatitis B e-antigén (HBeAg) a HBV-ferőzéshez társuló vírusfehérje. A felületi antigéntől eltérően (HBsAg) csak akkor jelenik meg a vérben, ha a kész vírus is jelen van, azaz a vírus lappangó formájánál nem mutatható ki. Ezért a HBeAg-t gyakran a fertőzőképesség jellemzőjének is tekintik. A HBeAg-t a HBV elleni kezelés monitorozására is használják: Sikeres kezelés eltünteti a vérből a HBeAg-t, ugyanakkor megjelenik az e-antigén elleni antitest (HBe-antitest, HBeAb). (A HBV néhány törzsénél nincs e-antigén. Ezek a törzsek elsősorban Ázsiában és a Közel-Keleten elterjedtek. Itt a HBeAg vizsgálatnak nincs gyakorlati haszna.)

A HBe-antitestet a szervezet a HBV e-antigénje ellen termeli. Ez az antitest a HBc- és HBs-antitesttel együtt hosszabb ideig kimutatható a HBV okozta heveny májgyulladáson átesetteknél. A HBV okozta krónikus májgyulladásos betegeknél a HBe-antitest általában csak akkor válik pozitívvá, ha a vírus lappangó fázisba megy át, vagy eltűnik a szervezetből.

A HBV „mag” antigén (HBc-antigén) általában röviddel a vírusfertőzés után eltűnik, az ellene termelt antitest (HBc-antitest) azonban mind a fertőzés heveny, mind pedig krónikus időszakában termelődik, és gyakorlatilag az egész élet során éppúgy kimutatható a vírushordozóknál, mint a vírussal már nem rendelkezőknél. A HBc-antitest vizsgálat lehet IgM specifikus, amikoris a heveny fertőzést jelzi, vagy mérheti az összes antitestet, amikor mind a heveny, mind pedig a múltban lezajlott krónikus fertőzést mutatja.

A HBeAg kimutatásnál is érzékenyebb a HBV DNS-ének kimutatása a vérből, de ezt is általában a vírus-szerológiai vizsgálatokkal együtt, és nem helyette végzik. A vizsgálat elsősorban a HBV fertőzést követő vírusellenes kezelés hatékonyságának monitorozására használják.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A vizsgálatot a védőoltás hatékonyságának ellenőrzésére (az oltást követően kialakult immunitás elérte-e a kívánt szintet), valamint a HBV okozta fertőzés diagnosztizálására és a betegség lefolyásának követésére használják.

A heveny májgyulladásra gyanús pácienseknél a nemrégen lezajlott fertőzés igazolására rendszerint együtt kérik a HBc-antitest és HBsAg kimutatását. A krónikus hepatitiszben szenvedőknél, vagy azoknál, akiknél a vér szérumában emelkedett GOT vagy GPT értéket figyeltek meg, szintén kérhetik a HBc-antitest és HBsAg vizsgálatokat annak eldöntésére, hogy a bekövetkezett májkárosodást a HBV okozta-e. Ha a gyanú beigazolódik, a HBsAg és HBeAg paramétereket rendszeres időközönként (általában 6-12 havonta) mérik, mivel előfordul, hogy a HBeAg (és ritkábban a HBsAg) egy idő után magától eltűnik. Az utóbbi idő vizsgálatai azt mutatják, hogy sok embernél, akiknek vérében van HBc-antitest, de nincs HBsAg, nagyon kevés HBV DNS található a vérben és/vagy a májszövetben. E megfigyelés jelentősége még vitatott. A HBV okozta krónikus májgyulladásban szenvedőknél a HBeAg és HBV DNS vizsgálatokat a kezelés hatékonyságának megítélésére lehet felhasználni. Hatékony kezelés eredményeként mindkét vizsgálat eredménye negatívvá válik. HBV elleni védőoltás hatékonyságának eldöntésére a HBs-antitest szintjét szokták mérni: Általában elmondható, hogy ha az antitest szintje 10 IU/mL felett van, akkor a páciens valószínűleg egész életre szóló védettséggel rendelkezik a HBV ellen. Ez alól kivételt képeznek az immunrendszer legyengülésével kapcsolatos esetek, mint pl. a HIV-fertőzés, a veseelégtelenség, vagy az immunrendszer gyengülését okozó gyógyszerek.

Mit jelent az eredmény?
HBs-antitest(HBs AT): A pozitív (vagy reaktív) eredmény egy lezajlott fertőzést, vagy pedig azt jelzi, hogy a Hepatitis B elleni védőoltást követően immunitás lépett fel.

HbsAg: A negatív eredmény általában azt jelzi, hogy a páciens soha nem volt kitéve Hepatitis B fertőzésnek. Az eredmény azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a páciens éppen felépült egy akut májgyulladásból, és a szervezete legyőzte a vírust. A pozitív (vagy reaktív) eredmény aktív fertőzésre utal, de nem jelzi, hogy a páciens képes-e másokat is megfertőzni.

HbeAg: A pozitív (vagy reaktív) eredmény azt jelzi, hogy a páciensben Hepatitis B vírus van, és ezzel képes másokat is megfertőzni. A negatív eredmény arra utal, hogy a vírus, ha jelen van is, nem fertőzőképes állapotban van. (Ez alól kivételt képeznek a világ azon részei, ahol a HBV olyan törzsei terjedtek el, amelyek gyakran nem termelik ezt a jellemző fehérjét.)

HBc-antitest: Ha mind a HBc-antitest, mind a HBs-antitest pozitív, ez arra utal, hogy a páciens éppen felépült egy fertőzésből, ő maga azonban nem vírushordozó vagy tartósan fertőzött. Akut fertőzés esetén a HBc ellen az IgM típusú antitestek jelennek meg. Ezt az antitestet vizsgálva eldönthető, hogy a páciens a közelmúltban fertőződött-e meg (ekkor a HBc elleni IgM antitest pozitív), vagy régebben (ekkor a HBc elleni IgM antitest negatív).

HBV DNS: A pozitív (vagy reaktív) eredmény a vírus jelenlétét jelzi a páciensben, és ez a vírus másokra is átvihető. Negatív eredmény esetén nagyon kicsi a valószínűsége az átfertőzésnek, különösen, ha a vírus koncentrációja igen alacsony, (nem éri el a 200 darabot 1 mL vérben).

Mit kell még tudnom?
Míg a fent említett vizsgálatok specifikusak a HBV-re, addig más májfunkciós vizsgálatokkal, mint pl. a GOT, GPT, GGT-vel a betegség előrehaladottságát lehet monitorozni. Esetenként a diagnózis megerősítése céljából biopsziás mintavételre is sor kerülhet a májból.

Gyakori kérdések

1. Ha valószínűsíthető, hogy HBV fertőzésem van, szükség van az összes vizsgálat elvégzésére?
Nincs. A tünetek és a kórelőzmény alapján az orvos határozza meg, hogy mely vizsgálat(ok) elvégzésére van szükség.

2. Van védőoltás a HBV ellen?
Igen. Ha nincs valamilyen kizáró tényező, célszerű a megelőző védőoltás alkalmazása. Míg az Amerikai Egyesült Államokban a csecsemőket rutinszerűen oltják HBV ellen, addig Magyarországon a védőoltást 14 éves korban alkalmazzák, ennél fiatalabb korban csak ajánlott. Az oltás után célszerű ellenőrizni, hogy kialakult-e a megfelelő védettség. Ha igen, nem szükséges a HBs-ellenanyag időszakos ellenőrzése, még akkor sem, ha az ellenanyag mennyisége 10IU/mL alá csökken (CDC, Centers for Disease Control and Prevention, USA ajánlása). A tapasztalat az, hogy még az ilyen alacsony ellenanyaggal rendelkezők is védettek a vírusfertőzéstől mindaddig, amíg az immunrendszerük valamilyen okból nem károsodik. A CDC nem ajánlja az ellenanyagszint növelése érdekében végzett újraoltást sem.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe