myeloma
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
21.06.2018.

A myeloma multiplex egy olyan kórkép, mely a plazmasejtek csontvelőben való rosszindulatú felszaporodásával, ún. monoklonális fehérje termelésével és következményes szövetkárosodással jellemezhető.A myeloma multiplex egy viszonylag ritka betegség, az összes daganatos megbetegedés kb. 1%-át teszi ki. Az esetek túlnyomó többsége 65 éves kor felett van, férfiakban gyakrabban fordul elő.

A plazmasejtek a B-lymphocytákból(a fehérvérsejtek egyik típusa) alakulnak ki a csontvelőben.Normális körülmények között a többi érőfélben lévő vérsejtek mellett vannak jelen a csontvelőben és legfőbb feladatuk az immunglobulinok (ellenanyagok vagy antitestek) termelése. Az immunglobulinok legfontosabb funkciója a szervezet védelme a kórokozók elleni harcban.A plazmasejtek bizonyos esetekben rosszindulatúan elfajulhatnak. Ilyenkor ellenőrizetlen szaporodásba kezdenek, kóros sejtklón alakul ki, mely a csontvelőben daganatot hoz létre, háttérbe szorítva a többi vérsejt normális képződését.

Normális körülmények között a szérumban található immunglobulinok ún. poliklonálisak, vagyis különböző plazmasejtek millióinak egyesített immunglobulin termelését fejezik ki. Amikor egyetlen (kóros) plazmasejt klón által termelt immunglobulin felszaporodása észlelhető, ún. monoklonális immunglobulin termelés történik. Ezt a monoklonális immunglobulint paraproteinnek nevezzük.
 

myeloma multiplex

 

A normális immunglobulin négy részből áll: két egyforma nehézláncból és két egyforma könnyűláncból. A nehézláncoknak öt típusa létezik, a könnyűláncok kétfélék lehetnek. Myeloma multiplexben a kóros sejtek mindegyike ugyanazt a könnyűláncot és ugyanazt a nehézláncot termeli, de az is előfordulhat, hogy vagy csak nehézlánc, vagy csak könnyűlánc termelődik.Csak könnyűlánc termelése ritka esetekben fordul elő, ilyenkor a kóros proteint Bence-Jones fehérjének vagy szabad könnyűláncnak nevezik. A Bence-Jones fehérje a vérben kis mennyiségben, míg a vizeletben nagy mennyiségben fordul elő.

A myeloma multiplex az esetek többségében évekig nem okoz tüneteket. A tüneteket a csontvelőben felszaporodó plazmasejtek és az általuk termelt nagy mennyiségű immunglobulin, valamint a szervezetnek ezekre adott reakciója hozza létre.

Jellemző tünetek lehetnek:

Jellemző tünetek lehetnek

1. vérszegénység (anémia) és tünetei: letargia, gyengeség, nehézlégzés, sápadtság 

  • ezek oka, hogy a kórosan felszaporodó plazmasejtek háttérbe szorítják a normális vérsejtek (vörösvérsejtek, fehérvérsejtek, vérlemezkék) képzését

 

2. ismétlődő fertőzések

  • ezek oka részben szintén a háttérbe szorult normális vérsejtek, itt elsősorban egyes fehérvérsejt típusok képzése
  • másik oka pedig a felszaporodott kóros immunglobulin miatt a szervezet     védekezésében fontos, egyéb immunglobulinok termelődésének csökkenése

3. csontfájdalom (különösen hátfájdalom)

  • a kórosan felszaporodott plazmasejtek a környező csontszövetet is károsítják,ennek következtében a csonton felpuhulások és lyukak keletkeznek, a csontok meggyengülnek

4. patológiás csonttörések

  • a meggyengült csontok könnyebben sérülnek

5. a vér kalciumszintje megemelkedik (hypercalcaemia): étvágytalanság, hányinger, szomjúságérzés, fáradékonyság, fokozott éjszakai izzadás, székrekedés és mentális zavartság

  • a csontlebontás következménye

5. veseelégtelenség

  • a rendellenes immunglobulinok kiválasztódhatnak a vizeletben is, lerakódhatnak a vesékben és károsíthatják azokat. Az emelkedett szérum kalciumszint is hozzájárulhat a veseelégtelenség kialakulásához.

6. véralvadási zavarok

  • a paraprotein károsíthatja a vérlemezkék és a véralvadási fehérjék működését, továbbá a betegség késői stádiumában a vérlemezke szám is csökkent lehet

7. a vér viszkozitásának fokozódása: látászavarok, idegrendszeri tünetek, vérzések

  • a kóros paraprotein termelődés következménye

 

Diagnosztikai vizsgálatok:

A vizsgálatok célja a betegség felismerése, súlyosságának, kiterjedtségének megítélése, előrehaladásának nyomon követése, a szövődmények felismerése és a kezelés hatásának ellenőrzése.

A myeloma multiplex felismerése gyakran rutin laboratóriumi vizsgálatok során történik, pl. az emelkedett szérum összfehérje- és kalciumszint, emelkedett vörösvérsejt-süllyedés, a csökkent fehérvérsejt- és vörösvérsejtszám, paraprotein jelenléte a szérumban, esetleg a vizeletben talált kisebb vagy nagyobb mennyiségű fehérje alapján. A laboratóriumi eltérések együttesen felvethetik myeloma gyanúját, de a valódi diagnózis felállításához kiegészítő vizsgálatok elvégzése szükséges (csontvelő vizsgálat, csontrendszer röntgen vizsgálata).

Laboratóriumi eltérések lehetnek:

-          emelkedett szérum összfehérje szint

-          emelkedett szérum húgysav szint

-          emelkedett szérum kalcium szint

-          emelkedett (gyorsult) vörösvérsejt-süllyedés

-          emelkedett CRP szint

-          csökkent fehérvérsejt – és vörösvérsejt szám

-          csökkent vérlemezke szám

-          csökkent hemoglobin koncentráció

-          emelkedett szérum kreatinin szint és csökkent eGFR érték

-          valamely immunglobulin jelentősen emelkedett értéke

®szérum fehérje elektroforézis vizsgálattal az emelkedett immunglobulin kimutatható

®immunfixáció/immuntipizálás: lehetővé teszi az emelkedett immunglobulin

típusának meghatározását

®amyeloma multiplex esetek kb. 60%-ában IgGtípusú immunglobulin mutatható ki

®az esetek kb. 20%-ában IgA típusú immunglobulin található

®monoklonálisIgM-szaporulatWaldenström-makroglobulinémiában fordul elő, mely a myeloma multiplexhezhasonló megbetegedés.

-          emelkedett szérum b2-mikroglobulin szint

-          szabad könnyűlánc (Bence-Jones fehérje) megjelenése a vizeletben(24 órás gyűjtött vizeletből történik a kimutatás)

 

Egyéb diagnosztikus eltérések lehetnek:

-          csontrendszer röntgen vizsgálata során csontlebontás jelei (lyukak a csontokon), oszteoporózis, csigolya összeesések, patológiás törések

-          csontvelő mintavétel elemzése (biopszia) során kórosan emelkedett plazmasejt szám a csontvelőben, gyakran kóros megjelenésű sejtek

-          MRI (mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat): a csontkárosodás mértékének megítélése

 

Kezelés:

A páciens életkorától és a tünetektől függően más-más kezelési folyamat indítható. Intenzív terápiák alkalmazásával javulás érhető el, ha a páciens életkora < 70 év. Ezenbelül, ha a páciens 50 évesnél fiatalabb, ún. allogénőssejt-transzplantáció végezhető. Az allogén csontvelő-átültetés során a betegek saját, elégtelen működésű csontvelői sejtjeit más embertől kapott csontvelői őssejtekkel helyettesítik. 50-70 év közötti páciensek esetén több kemoterápiás (daganat ellenes) kezelési ciklust követően ún. autológ őssejt-transzplantáció elvégzése jöhet szóba. Ekkor, a páciens korábban - a kezelés kezdetén - levett és tárolt saját csontvelői őssejtjeit adják vissza. 70 éves életkor felett elsősorban ún. nem intenzív terápiák alkalmazása segíthet a tumortömeg csökkentésében, mely elsősorban egy vagy több kemoterápiás szer alkalmazását jelenti. A kezelésekre adott sikeres válaszreakció, ha a paraprotein szint csökken, a csonteltérések javulnak, a vérsejtszámok emelkednek.

 

Irodalom 

https://www.themmrf.org/multiple-myeloma/

http://www.onkohemat.hu/images/mieloma_nyomda.pdf

Gadó Klára: Bővülő ismereteink egy rosszindulatú vérképzőszervi betegség, a myeloma multiplex genetikai hátteréről, MATUD 2010, 5.szám

HoffbrandA.V., Moss P.A.H., Pettit J.E.: A hematológia alapjai. Medicina 2011

 

 

Készítette:

Dr. László Kinga ph.D.

klinikai biokémikus

SYNLAB Székesfehérvári Laboratórium