Mire való a vizsgálat?

A vérben talált megemelkedett ólomszint alapján következtetni lehet az ólomtartalmú vegyületekkel való tartós érintkezésre.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Az ólommal való érintkezésre a fiatal szervezet a legérzékenyebb, ezért gyanú esetén 1-2 éves korban, általában ólom-szűrés keretében szokták elvégezni a vizsgálatot. Nyilvánvaló veszélyeztetettség esetén további vizsgálatokra lehet szükség 18 hónapostól 6 éves korig. Ha a szülőnek tudomása van valamilyen nehézfémtartalmú szennyezőforrásról (lehet az pl. szennyezett talaj vagy olyan régi építésű lakóház, ahol még ólomcsövek találhatók), feltétlenül konzultáljon a gyermekorvossal, aki általában a helyi egészségügyi intézménnyel (ÁNTSz-szel) felméri, hogy szükség van-e a gyermek(ek) vizsgálatára.

Felnőttekre is veszélyes lehet a tartós érintkezés az ólomtartalmú anyagokkal (pl. munkavégzés vagy akár hobbi-tevékenység közben), ezért előfordulhat, hogy idősebbeknél is sor kerülhet az ólom meghatározására.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. EDTA-val (lila-kupakos csőben)  vagy heparinnal (zöld-kupakos csőben) alvadásgátolt vér szükséges. Levétel után a vért a csőben azonnal alaposan át kell forgatni (nem összerázni!), hogy az alvadásgátló hatása érvényesüljön. 
Esetenként kisgyermekeknél az ujjbegyből vett vérminta is alkalmazható a vizsgálathoz.

A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.