Szív-markerek
Mik ezek?
A szív-markerek olyan enzimek, fehérjék és hormonok, amelyek a szívfunkcióval, szívelégtelenséggel és szívsérüléssel hozhatók kapcsolatba. Egyes vizsgálatok kifejezetten szívspecifikusak, míg mások a vázizomzat sérülésekor is emelkedett értéket adnak. A szív-markereket diagnosztikai és prognosztikai célokra egyaránt alkalmazzák. Általában akkor kérik, ha valaki mellkasi fájdalomra, szorításra, émelygésre, légszomjra panaszkodik. Ezek a vizsgálatok - más labor- vagy laboratóriumon kívüli vizsgálattal együtt - segítik a szívelégtelenség és az akut coronaria szindróma (ACS) felismerését, illetve az infarktuson átesett emberek életkilátásának megítélését. A szívelégtelenség gyakran krónikus, progresszív állapot, amely befolyásolja a szív telődési képességét és pumpálási funkciójának hatékonyságát. Az ACS egy tünetegyüttes, amely során a vér- és oxigénmennyiség hirtelen lecsökken,– más szóval „ischaemia” éri a szívet. Ez a csökkenés általában vagy a koszorúerek szűkülése miatt, (érelmeszesedés és érgörcs) vagy pedig az érfalra lerakódott instabil plakkok miatt következik be. A plakkok vérrögöket (trombózis) képezhetnek, és jelentősen gátolhatják a vér áramlását. Az alacsony oxigénellátás anginát (fájdalmat) eredményezhet. A csökkent vérellátás szívsejtek elhalását okozhatja (ez az ún. miokardiális infarktus vagy szívroham), aminek következtében az érintett területen lévő szívizomsejtek is elhalhatnak, és a szív folyamatosan károsodhat.
A szív-markerek alkalmazásának az a célja, hogy a lehető leghamarabb felismerjék az akutan jelentkező szívproblémát, és minél hamarabb elkezdődhessen a megfelelő kezelés. A szív-markerek meghatározási lehetőségének az orvos számára a hét minden napján, a nap minden órájában elérhetőnek kell lenni, ráadásul sürgősen pontos eredményt kell kapni. A különböző markerek szintje a szívizom sérülését követően eltérő idő alatt nő, eltérő idő alatt éri el a csúcsát, és esik vissza, így segítségükkel a szívroham lefolyása nyomon követhető, megbecsülhető a roham kezdete, és ellenőrizhető az esetleges ismétlődés is. A belgyógyászok csak bizonyos markereket használnak rutinszerűen. A korábban szív-markernek tekintettek közül néhányat már egyáltalán nem használnak, mert nem olyan specifikusak, mint a legfőbb marker, a troponin. A további potenciális markerek szerepét pedig még mindig kutatják, és klinikai szerepük is meghatározásra vár.
Megjegyzés: A szív-markerek nem azonosak az általános szűrővizsgálatok során alkalmazott vizsgálatokkal, amelyekkel nem magát a szívbetegséget, hanem a szívbetegségek kialakulásának kockázatát vizsgálják.
Kezdőlap
