Mire való a vizsgálat?
A vizsgálattal a vér pH-jára, sav-bázis egyensúlyára, a vérben lévő széndioxid (CO2) és oxigén (O2) koncentrációjára lehet következtetni. Az egyensúly felbomlása légzési- (tüdő), vese- vagy anyagcsere rendellenességre utal.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az orvos általában akkor kéri a vizsgálatot, ha olyan tünetek figyelhetők meg, amelyek a sav-bázis illetve az oxigén/széndioxid egyensúly felbomlására utalnak. Ilyen tünetek lehetnek pl. a nehézlégzés, a pihegő légzés, vagy a túl gyors légzés (hiperventiláció). A vizsgálatot akkor is kérhetik, ha ellenőrizni akarják az oxigén-terápia hatékonyságát. (Oxigén-terápiát azoknál alkalmaznak, akiknél akár krónikusan, akár akutan oxigénhiány lép fel.) A vizsgálatot műtét közben is kérhetik, amikor elsősorban a vér oxigén- és széndioxid szintjét akarják ellenőrizni.

Milyen mintára van szükség?
A vizsgálatra az artériából vett vér a legalkalmasabb. Legtöbbször a csukló verőeréből (a csukló belső oldalán, a hüvelykujj alatt, ahol a pulzus érezhető) veszik a vért, de esetenként kapilláris (kevert artériás és vénás) vért is alkalmaznak. Ekkor a fülcimpából vagy – csecsemőknél - a sarkat megszúrva nyernek néhány csepp vért. A vért speciális, légmentesen zárható csőbe vagy heparinozott falú kapillárisba veszik le. Amennyiben nincs mód a vérvételt követően azonnal elvégezni a vizsgálatot, a vért olvadó jégbe állítva kell minél hamarabb eljuttatni a mérőhelyre.