Mik ezek?
Az antitestek a szervezet immunrendszerének részét képezik. Felépítésüket illetően immunglobulin fehérjék, amelyek segítenek megvédeni a szervezetet a mikroszkópos behatolóktól, például a vírusoktól, baktériumoktól, a szervezetre ártalmas molekuláktól, mérgektől.
Az immunglobulinok összesen 5 különböző osztályba sorolhatók: IgM, IgG, IgE, IgA és IgD. A három leggyakrabban vizsgált antitest közé tartozik az IgM molekula, amelyik a fertőzés korai fázisában termelődik, az IgG molekula, amelyik kissé később termelődik, de akár évtizedekig a vérkeringésben maradhat, és az IgE molekula, amelynek termelődése elsősorban az allergiákkal hozható összefüggésbe.

Mindegyik antitest speciális. Azért termelődik, hogy felismerjen egy specifikus kémiai szerkezetet a behatoló sejten vagy részecskén. Ezt a célszerkezetet antigénnek nevezik. Ha egyszer az antitest az antigénhez kapcsolódik, zászlóként mutatkozik az immunrendszer többi komponense számára, és így a megsemmisítés céljává válik.

Ha valaki első alkalommal találkozik egy bizonyos antigénnel, az immunrendszernek két hetébe is telhet, amíg az első minta antitestet (elsődlegesen IgM-t a fertőzés ezen korai szakaszában)megfelelő mennyiségben meg tudja termelni, és képes legyen a kezdődő fertőzést visszaverni. Ahogy elmúlik a közvetlen veszély, a szervezet eltárolja a minta antitestet valamint egy kis mennyiséget annak másolataiból (IgM és IgG keveréket). Ez a kis mennyiség, amely segít a szervezetnek „emlékezni” az antigénre, meghatározható a vérből vagy más testfolyadékokból (pl. a liquorból) mint IgG antitest titer (szint). Amikor a legközelebbi alkalommal a szervezet ugyanazon antigénnel találkozik, akkor sokkal erősebben és gyorsabban tud válaszolni, vagyis ekkor már nem elsősorban az IgM, hanem az IgG antitestek lesznek felelősek a védelemért.

Ilyen elv alapján működnek a védőoltások is, amelyeknek az a lényege, hogy jelentősen lerövidítik a megfelelő antitest előállításának idejét. Ezt úgy érik el, hogy olyan gyengített kórokozót vagy molekulacsoportot (általában valamilyen fehérjét) juttatnak a szervezetbe, amelyet a szervezet a kórokozóval azonos antigénként képes felismeri. A védőoltások egy biztonságos kezdő expozíciót biztosítanak azon kórokozókra, amelyek a leggyakrabban okoznak betegséget az emberekben. A védőoltások immunválaszt provokálnak a szervezetben, és az elegendő mennyiségben termelődő ellenanyag hosszútávú biztonságot (immunitást) jelent a kórokozóval szemben. Mivel az antitest mennyiség az idő múlásával csökken, a védelem fenntartásának érdekében szükség lehet emlékeztető oltás beadására - akár több évvel vagy évtízedekkel később is.
Meg kell jegyezni, hogy az antitestek nem mindig képesek megsemmisíteni a kórokozót, tipikus példa erre a HIV vagy a hepatitis C vírusa.

A megfelelő antitest létrehozásához a szervezetnek hibátlanul el kell tudni különíteni a „saját” és „nem-saját” molekulákat. Előfordul, hogy az immunrendszer IgE antitesteket termel az idegen anyagok ellen. Ezek általában nem jelentenek erős immunválaszt a kórokozókkal szemben, de a legtöbb egyénben étel, légúti vagy állati eredetű allergiákhoz vezetnek. Az immunválasz fontos tényező vérátömlesztéskor vagy szervátültetéskor is. Ilyenkor a recipiens immunrendszerét mesterségesen egy adott szintre gyengítik, hogy megakadályozzák a kapott vérrel vagy szövettel esetlegesen bejutó antigénekkel szemben létrejövő immunreakciót, ami súlyos állapothoz vagy a kapott szerv kilökődéséhez is vezethet.

Általában az immunrendszer megtanulja a saját szerv, szövet és sejt antigénjeit felismerni és figyelmen kívül hagyni, de néha tévesen idegennek ismeri fel a saját szervezetet és autoantitesteket termel ellene. Ez az autoimmunválasz egy vagy több szervet érinthet, és úgynevezett autoimmunbetegséghez vezethet.