A sebfertőzések és mikroorganizmusok felosztása

A sebek osztályozhatók a kiváltó ok, a sebzés létrejöttének környezete, kiterjedése, és a seb szennyezettsége szerint. A seb- és bőrfertőzést jellemzően okozó mikroorganizmus általában függ a környezetben található mikróbáktól, az egyén immunrendszerének állapotától, és a seb mélységétől.

Bőr és sebfertőzéseket okozhatnak baktériumok, gombák és vírusok. A baktériumok (kozmopolita szervezetek) annak alapján csoportosíthatók, hogy milyen környezetben képesek szaporodni: lehetnek levegő jelenlétében szaporodó (obligát aerob), csökkent oxigéntartalom mellett szaporodó (mikroaerofil) vagy oxigénhiányos környezetben szaporodó baktériumok, ezek felosztása: fakultatív anaerobok, anaerobok és obligát anaerobok. Mikroareofil és anaerob baktériumok lehetnek jelen mélyre hatoló sebekben és tályogokban. Morfológiai jellemzőik alapján kokkuszok és pálcák lehetnek.

Felszíni sebfertőzések
A felszíni sebfertőzések elsődlegesen a bőr külső rétegeit érintik, de mélyebbre a szubkután rétegbe is terjedhetnek. A kórokozók főként aerob mikroorganizmusok, de a mélyebb sebek anaerobokkal is fertőződhetnek.

A bakteriális infekciókat tipikusan a normál flóra baktériumai okozzák, például staphylococcusok (Staph.) és streptococcusok (Strep).  A kórokozó lehet továbbá kolonizáló baktérium és/vagy antibiotikum-rezisztens baktérium, például MRSA (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus). Tengervízben vagy alacsonyabb sótartalmú vizekben fertőzést okozhatnak Vibrio vagy Aeromonas speciesek. Melegvizes fürdőt követően kialakult infekció okozója Pseudomonas aeruginosa baktérium lehet. Amennyiben a seb mélyebb, a számításba jöhető baktériumok köre anaerob kórokozókkal, például bacteroides és clostridium speciesekkel bővül.

A leggyakoribb bakteriális bőrfertőzések (elsődleges pyodermák) a következők:

 

  • Follikulitisz (szőrtüszőgyulladás), furunkulus (kelés) és karbunkulus (darázsfészek)

  • Impetigo (ótvar) —bőrelváltozások és hólyagok

  • Dekubituszok (felfekvések) és fekélyek — tartósan immobilizált, például krónikus ápolást igénylő, mozgásképtelen betegeknél jelentkeznek. Az ilyen típusú sebek számos különböző baktériumot tartalmazhatnak, és kitenyésztésük rendszerint nem ad elegendő információt a beteg kezelésére.

  • Paronychia (körömágy akut gyulladása)

 

  • Cellulitisz — közvetlenül a bőr alatti szöveteket és kötőszövetet érintő fertőzés, amelyet bőrpír, a bőr melegsége és duzzanata kísér

  • Erysipelas (orbánc):Streptococcus pyogenes vagy Staphylococcus aureus okozta akut gyulladás a dermisben és a subcutisban. Lágszerűen terjedő, meleg tapintatú, nyomásérzékeny. Magas láz, elesettség kísérheti

 

  • Nekrotizáló fasciitis (nekrotizáló lágyrészfertőzés) — súlyos, de ritka infekció, amely gyorsan terjedhet, elpusztíthatja a bőrt, zsírszövetet, izomszövetet és bőnyét („fasciát”, az izomcsoportokat körbevevő réteget). Az ilyen típusú fertőzésekben gyakran szerepet játszó baktériumok A-csoportú Streptococcusok (ún. „húsevő baktériumok”).

Egyéb gyakori bőrfertőzések, például a testfelszínen megjelenő gombás fertőzések (Tinea corporis, „ringworm”) vagy az ún. atlétaláb nem bakteriális eredetű, hanem gombás fertőzések. Gombák előfordulhatnak tüskéken, szilánkokon, elhalt növényzeten, és azok mély bőrfertőzéseket okozhatnak, amelyek kimutatása és azonosítása speciális tenyésztési technikákat igényel. candida okozta gombás fertőzések előfordulhatnak a szájban (szájpenész) vagy más nedves bőrterületeken.

Különböző szemölcsök, például a közönséges és a talpon megjelenő szemölcsök kialakulásáért humán papillomavírusok (HPV) felelősek.

Harapott sebek
A harapást követően létrejött sebfertőzések a sebzést okozó ember vagy állat nyálában és szájüregében található mikroorganizmus flórát tükrözik. Az ilyen sebfertőzések kialakulásában egy vagy több aerob, mikroaerofil vagy anaerob mikroorganizmus játszhat szerepet.

Ember okozta harapások fertőzöttek lehetnek különböző aerob és anaerob baktériumokkal, amelyek a normális szájflóra részét képezik. Az állati harapások többsége kutyáktól és macskáktól származik, ezekből leggyakrabban a Pasteurella multocida nevű baktérium tenyészik ki. Bár ritka fertőzés, nem oltott állat harapása esetén számolnunk kell a vírus okozta fertőzés, a veszettség kialakulásának kockázatával. A betegség terjedhet továbbá vadon élő állatok, elsősorban rókák, ritkán denevérek, borz harapásával kapcsolatosan (bár a veszettség előfordulási aránya vadon élő állatok közt is alacsony).

Trauma
A trauma a fizikai erő hatására létrejött legkülönbözőbb sérülések összefoglaló neve.   Ide tartozik minden az égési sérülésektől az autóbaleset által okozott sebekig, a zúzott sebektől és kés vagy más éles eszközök okozta vágásoktól a lőtt sebekig. A traumát szenvedett egyénnél előforduló sebfertőzések típusa elsősorban a sérülés keletkezésének körülményeitől és a sérülés súlyosságától, az érintett egyéb bőr területén található mikroorganizmusoktól, a sebgyógyulás során az egyénnel érintkezésbe kerülő mikroorganizmusoktól, az egyén általános egészségi állapotától és immunstátuszától függ.

A fertőzés veszélye a már eleve kontaminált, például autóbaleset során földdel szennyeződött sebek, vagy kiterjedt szöveti károsodással járó sérülések – például súlyos égési sérülések – esetén különösen nagy. Nem ritka, hogy mély és kontaminált sebek egy vagy több aerob és/vagy anaerob mikroorganizmussal fertőződnek.

Mély, szúrt sebek kedvező körülményeket teremtenek anaerob baktériumok, például Clostridium tetani (a tetanusz, „merevgörcs” kórokozója) szaporodásához.  Mivel Magyarországon a lakosság gyermekkorban tetanusz ellen aktív immunizálásban részesül, a betegség nagyon ritka. A sebellátás mellett emlékeztető oltás szükséges tetanuszfertőzésre gyanús sérülések esetén (tetanusz fertőzés veszélye áll fenn szakított, roncsolt sérülés esetén; ha a sebellátásig több mint hat óra telt el, égés, szúrás, fagyási sérülés esetén; ha a seb földdel, porral, nyállal szennyezett, vagy szövetelhalás van).

Sebészeti beavatkozást követően létrejövő fertőzések
Sebészeti beavatkozáskor keletkezett sebek leggyakrabban a beteg normális bőr és/vagy gasztrointesztinális flórájával fertőződnek – ugyanazokkal az organizmusokkal, amelyekkel felszínes sérülések esetén találkozhatunk.  Fertőzést okozhat továbbá a kórházi környezetben található mikroorganizmusokkal történt érintkezés.  A kórházi fertőzésekkel kapcsolatba hozható baktériumok, például az MRSA, gyakran különösen ellenállóak antibiotikumokkal szemben. Mély műtéti sebek egyaránt fertőződhetnek a felszínen aerob baktériumokkal, és a mélyben anaerobokkal.

Égési sérülések
Égési sérüléseket okozhatnak fa vagy gyúlékony folyadékok, tüzek és más hőforrások, vegyi anyagok, napsugárzás, elektromosság, és kivételesen radioaktív sugárzás.  Az első fokú égési sérülések csak a bőr legfelső rétegét (epidermiszt) érintik. Másodfokú égések áthatolnak a dermiszen („irharétegen”). A harmadfokú égések áthatolnak a bőr valamennyi rétegén, és gyakran a bőr alatti szöveteket is károsítják.

Az égési sebek eleinte sterilek, de a középpontjukban található elhalt szövet –eschar (heg) – és a bőr védőfunkciójának elvesztése miatt gyorsan kolonizálódnak a beteg normál flórájával. Az érintett betegek különösen veszélyeztetettek sebfertőzés, véráramfertőzés (szepszis) és többszervi elégtelenség miatt. A fertőzés kezdetben általában bakteriális. A későbbiekben candida, aspergillus, fusarium és más speciesek okozta gombás fertőzések jöhetnek létre, mivel azok szaporodását az antibakteriális kezelés nem gátolja. Ezen felül, előfordulhatnak vírusfertőzések is, például Herpes simplex vírussal.

következőelőző
Az utolsó módosítás dátuma  10.02.2012

Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.