A csontritkulásról általában

A csont élő szövet, folyamatosan lebomlik és újraépül. Ha a lebomlás és az újraépülés közötti egyensúly felborul (például hormonális vagy táplálkozási okok miatt), a csont elveszítheti ásványianyag-tartalma egy részét. Az ásványi anyagok adják a csont sűrűségét és szilárdságát. A csontsűrűség enyhe fokú csökkenését osteopeniának nevezik. Ha ez a csökkenés súlyossá válik, a csont gyengeségét és a csonttörés megnövekedett veszélyét okozza, osteoporosisnak nevezik. Az osteoporosisra a csontszövet mennyiségi fogyása mellett a csontok mikroszkópikus szerkezetváltozása, a csont fokozott törékenységi hajlama, s a csonttörések bekövetkeztének nagyobb kockázata jellemző.

A csontritkulás megnöveli a csonttörések kockázatát, elsősorban a csípő (combnyak), a gerinc és a csukló esetében. Bárkinél előfordulhat, de kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, nőkben jelentősen gyakrabban fordul elő, és leginkább a kaukázusi (fehér bőrű) és az ázsiai népességet érinti. Az Egyesült Államokban megközelítőleg 10 millió ember szenved csontritkulásban, és további 34 millió azok száma, akiknek a csonttömegük csökkent, és várhatóan kialakul náluk a betegség. A csontritkulásban szenvedők 2/3-a nő. Hazánkban az 50 év feletti korosztályban kb. 600 ezer nőt és 300 ezer férfit érint a csontritkulás.

A fokozott kockázattal rendelkező egyének (női nem, idősek, családi halmozódás, vékony és alacsony termet, dohányzás, anorexia vagy bulimia, stb.) gyakran nincsenek is tudatában ennek. A csontritkulás „csendes” betegség (lappangó, néma járvány), mivel egészen addig nem okoz tüneteket, amíg a betegnél csonttörés nem következik be. A csonttörés (rendszerint a gerinccsigolyákon, a csuklón vagy a csípőcsonton) már kis erőhatásra is létrejöhet, a betegnek nagy fájdalmat és hosszabb-rövidebb ideig tartó mozgáskorlátozottságot okozva. Ha a csonttörés olyan súlyos mozgáskorlátozottsággal jár, amely a beteg általános egészségi állapotát is jelentősen befolyásolja, a csontritkulás ilyen módon sokszor a beteg halálát okozza. Magyarországon évente kb. 15000 17000 csípőtáji (combnyaktörés) törést okoz az osteoporosis, s ezen betegek 14-16%-a egy éven belül meghal. 2010-ben az Országos Egészségbiztosítási Alapból a fekvőbeteg ellátás-keretében a legnagyobb összeget – közel 13 milliárd forintot – fizettek ki a combcsonttörés direkt ellátására (műtét és kezelés).

A csontok elsődlegesen I-es típusú kollagénből és kalcium-foszfátból állnak. Fehérje szivacsos hálózat alakul ki, mely a kalcium beépülésével mineralizálódik, és így a csont egyszerre lesz erős és rugalmas. A csont élő szövet, lassan ugyan, de folyamatosan átépül, megújul. A felszívódási folyamat során az osteoclastoknak nevezett sejtek mikroszkopikus méretekben megemésztik a csontot, a kollagént pedig enzimek lebontják. Ezt az új csontszövet felépítése követi, melyet az osteoblastok végeznek. Ezek oszteokalcint és a kollagén előalakjait termelik, melyből az új fehérjeháló kialakul. A fehérjehálóba ezután kalcium épül be, és új csont keletkezik. Ez a folyamatosan zajló lebomlás és épülés a csontújraképződés (bone remodeling), a szervezet teljes csontállományát érinti. A csontrendszer mintegy 4-10%-a újul meg évente (a csontfajtájától függően).

Gyermekkorban a csontépülés nagyobb mértékű a lebontásnál, és a csonttömeg kb. 30 éves korra éri el a maximumát (csúcscsottömeg). Ezután a épülési folyamatok lelassulnak, és a továbbiakban a csonttömeg az életkor előrehaladtával csökken. A gyermekkori elégtelen kalcium- és D-vitamin bevitel, a szteroidtartalmú gyógyszerek (pl. asztma kezelésére), az anorexia (kóros soványság), a mozgáshiány, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mind növeli a csontritkulás kialakulásának valószínűségét. A csontokra hatással vannak egyes betegségek is, mint például a pajzsmirigybetegségek, a Cushing-szindróma, a rheumatoid arthritis, a D-vitaminhiány, stb. A csontritkulás családi halmozódást is mutathat.

A menopauza az ösztogéntermelés drasztikuscsökkenése miatt nőkben a csonttömeg fokozott vesztését okozza. A korai menopauza tovább rontja ezt a veszteséget. A menstruáció elmaradása utáni első 5-8 évben a nők csonttömegük 20%-át is elveszíthetik. A 80 év feletti nők 70%-ának van osteoporosisa. Férfiakban a csökkent tesztoszteron-termelés is növeli a csontvesztés mértékét.

A csontritkulásnak két típusa van:

Elsődleges (életkorhoz kötött, fokozott csontlebomlás miatti) csontritkulás. A menopauza eredményeképp kialakuló osteoporosis (már a menopauzát megelőző években megindul a fokozott lebomlás) ösztrogénszint-csökkenés hatására lép fel az 50-65 éves korú nők jelentős részében. A csontokból kalcium kerűl ki, melynek hatására a csonttörések (csípő, csukló, alkar, csigolya) valószínűsége megnő. Az életkorhoz kötött csontritkulás a 70-75 évesnél idősebb férfiakban és nőkben jön létre, és valószínűleg a kalcium-felszívódás csökkenése, valamint D-vitaminhiány áll a hátterében. Életmód változtatás, a kalcium- és a D-vitaminbevitel növelése, esetleg egyéb gyógyszerek alkalmazása lassíthatja a betegség előrehaladását.

Másodlagos csontritkulás

A csontlebomlás és újraépülés egyensúlyának zavara esetén alakul ki, ha a csontlebontó folyamatok kerülnek túlsúlyba. Férfiakban és nőkben egyaránt előfordul, számos betegség és állapot következménye lehet (rheumatoid arthritis, mellékpajzsmirigy-túlműködés, Cushing-szindróma, idült vesebetegség, myeloma multiplex, epilepsziaellenes gyógyszerek, glükokortikoidok, lítium szedése). A kiváltó ok kezelése lassíthatja a csontvesztést.