Mi jellemző erre a betegségre?

A gyulladásos bélbetegségek (Inflammatory Bowel Diseases, IBD) az Egyesült Államokban mintegy egymillió embert érintenek. A betegségben a bél nyálkahártyája a gyulladástól megduzzad és károsodik. A tünetek súlyossága betegről betegre változik, és ugyanazon betegben sem mindig egyforma. A betegség aktív szakaszai tünetmentes időszakokkal váltakozhatnak. A gyulladás fellángolásakor a betegnek gyakori vizes vagy véres hasmenése, hasi fájdalmai vannak, lázas és fogy. A gyulladásos epizódok közötti időszakban a tünetek megszűnnek. Sok betegben a tünetmentes időszakok igen hosszúak is lehetnek. 

A gyulladásos bélbetegségek okait nem ismerjük, de valószínű, hogy örökletes tényezők, vírusfertőzés és/vagy környezeti tényezők okozta autoimmun folyamatról van szó. A betegség mindkét nemet egyaránt érinti, és leggyakrabban a kaukázusi, fejlett ipari államokban élő népcsoportokban fordul elő. A két leggyakoribb formája a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa). Mindkét betegség előfordulhat bármely életkorban, de a legtöbb újonnan diagnosztizált beteg a 15-35 éves korosztályból kerül ki, de kisebb mértékben 50 és 70 éves kor között is megszaporodik az esetszám. Gyermekeknél a gyomor-bélrendszeri tünetek mellett növekedés- és fejlődésbeli elmaradás is jelentkezhet. Minél fiatalabb életkorban kezdődik a betegség, annál nagyobb a veszélye, hogy a későbbiekben vastagbélrák alakul ki.

A Crohn-betegség a tápcsatorna bármely szakaszát érintheti a szájüregtől a végbélnyílásig, de leggyakrabban a vékonybél utolsó szakaszán (az ileumban) vagy a vastagbélben lép fel. Ebben a betegségben a gyulladásos bélnyálkahártya-szigetek egészséges területekkel váltakozva lehetnek jelen (a betegség szegmentális jellegű). A gyulladás a bélfal mélyebb rétegeibe is terjedhet, melynek következtében fekélyek és sipolyok (a bélcsatorna különböző szakaszai közötti kóros összeköttetések) alakulhatnak ki. A Crohn-betegség szövődménye lehet bélelzáródás, perforáció, sipoly a vérzések miatt vérszegénység és fertőzések. A Crohn-betegek mintegy kétharmada szorul sebészi kezelésre, melynek során a károsodott bélszakaszok eltávolítása, illetve az elzáródások és sipolyok kezelése történik.

A fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) leginkább a vastagbél belső felszínét érinti. Noha a tünetek a Crohn-betegséghez nagyon hasonlóak lehetnek, a gyulladás jellege ebben a kórképben más; a vastagbél egészét érinti, gyakorta a végbélnyílástól indulva és a vastagbélen felfelé terjedve (soha nem érinti a vékonybelet). Gyakoribb a véres hasmenés, a legsúlyosabb szövődmény pedig az ún. toxikus megacolon kialakulása. Ez egy ritkán előforduló heveny kórkép, melyben a vastagbél egy szakasza gyakorlatilag megbénul, és nem képes továbbítani a béltartalmat, így az felhalmozódik, és a bél falát kitágítja. Mindez hasi fájdalmat, lázat, gyengeséget okoz, és kezelés nélkül akár életveszélyessé is válhat.