Mi ez a betegség?

Az epilepszia ismétlődő rohamokban jelentkező betegség. A rohamokat az agy rendellenes elektromos tevékenysége (egyes neuron csoportok kóros, a gátló hatás alól felszabaduló ingerület vezetése) váltja ki. A rohamok, melyek befolyásolhatják az éberséget, sokfélék lehetnek, jelentkezhetnek szokatlan, ismétlődő esetleg ritmikus mozdulatok (végtagrángatózás), vagy az egész test izomzatára kiterjedő görcsök formájában. A rohamokat néha ún. aura előzi meg. Az aura megmutatkozhat fokozott érzékenység, szokatlan látási, hallási szaglási, ízlelési és tapintási inger formájában, mely előjelzi a rövidesen bekövetkező rohamot. Az illető egyén például fényes felvillanásokat lát, szellő érintéséhez hasonlatos érzés támad a bőrén, hányingere, zsibbadásérzése lehet. A roham milyensége attól függ, hogy az agy mely területei érintettek. A legtöbb epilepsziás beteg rohamai egymáshoz igen hasonló lefolyású, de egyeseknél igen eltérő, változatos tünetek is mutatkozhatnak.

A legtöbb roham néhány másodpercig,esetleg néhány percig tart. Ha a beteg közben elveszti az eszméletét, a roham ideje alatti történtekre nem fog emlékezni. A roham után időnként átmeneti zavartság, gyengeség, fáradtság jelentkezhet, ez utóbbiak akár napokig is eltarthatnak. Maga a roham általában nem befolyásolja az agy vagy a szervezet későbbi működését, de az eszméletvesztés következtében a beteg eleshet és megsérülhet, különösen ha éppen autót vezet, fürdik, főz vagy egyéb, potenciálisan veszélyes tevékenységet végez. Az 5-10 percnél hosszabb idejű rohamokat már status epilepticusnak nevezik, és ezek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. A még ennél is hosszabb rohamok (30 perc felett) már maradandó károsodásokkal járhatnak, illetve ritkán halálos kimenetelűek is lehetnek.

Nem minden rohamot kell azonban epilepsziának tartani. Kiválthat ilyet például magas láz (főleg csecsemőkben), agyhártya- vagy agyvelőgyulladás, hirtelen tőrténőalkohol- és gógyszermegvonás. Hasonlóképpen nem minden rohamszerű tünet hátterében áll az agyi elektromos aktivitás megváltozása. Az éberséget és az érzékelést számos egyéb állapot is befolyásolhatja [migrénes fejfájás, gyógyszerhasználat, narkolepszia (kóros alváskényszer), pszichiátriai betegségek], melyek az epilepsziához hasonló tüneteket produkálhatnak.

Az epilepszia diagnózisa akkor állítható fel, ha az illetőnek legalább 24 óra különbséggel két vagy több, az előzőekben említett tényezők által nem provokált rohama volt. Tíz felnőttből egynél élete során legalább egyszer előfordul epilepsziás roham, de a legtöbb esetben ez később soha nem ismétlődik meg. Az Egyesült Államokban nagyjából 2,7 millió epilepsziás beteg él, és évente 200 ezer új esetet ismernek fel. Epilepszia bármely életkorban kialakulhat, de 2 éves kor alatt és 65 éves kor felett fordul elő a leggyakrabban. Az epilepsziás betegek nagy része gyógyszerekkel jól kezelhető, de mintegy 25-30%-ban a rohamok a gyógyszeres kezelés mellett is fellépnek.

Bármilyen, az agyat érő hatás kiválthat epilepsziát, beleértve a fejet ért sérüléseket, az agy fejlődési rendellenességeit, a szülés alatt a magzatban fellépő oxigénhiányt, az agydaganatokat, a szélütést (stroke), agyi érrendszeri betegségeket, mérgező anyagokat (pl. ólom), fertőzéseket, idegrendszeri betegségeket, anyagcserezavarokat. Az epilepszia néhány esetben genetikai ok következménye, és öröklődhet. Számos esetben azonban az okra nem derül fény. Az ilyen eseteket ismeretlen eredetű (idiopathiás) epilepsziának nevezik.

Az epilepsziás rohamok lehetnek részlegesek (parciális, fokális epilepszia) vagy generalizáltak. A parciális rohamok az agy egy jól körülhatárolt területéről indulnak ki, míg a generalizált rohamokban az agy mindkét féltekéje érintett. Néhány esetben a roham parciálisan indul, és másodlagosan generalizálódik. Az epilepsziás betegek mintegy 60%-ának rohamai parciálisak.