Vizsgálatok

A Cushing szindróma kivizsgálása két lépésben történik. Az első lépéshez egy 24 órán át gyűjtött vizelet vizsgálata és egy alacsony dózisú dexamethason szuppressziós teszt tartozik. A második lépésben olyan vizsgálatokat végeznek, amelyek segítségével kideríthetik az emelkedett kortizolszint okát: hypophysis, mellékvese vagy egyéb eredetű-e. Ezekhez a vizsgálatokhoz a magas dózisú dexamethason szuppressziós teszt, a CRH stimulációs teszt, és egy vagy több képalkotó eljárás alkalmazása tartozik.

Laboratóriumi vizsgálatok
Mivel a kortizol szintje napi ingadozást mutat, egy egyszeri kortizolszint meghatározásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ezért egyéb eljárásokat alkalmaznak a napi összkortizol termelésének megítélésére.

24 órás gyűjtött vizelettel ürített kortizol
A 24 órán át gyűjtött vizelet kortizolszintjének vagy szabad kortizol szintjének meghatározást a napi összkortizol termelés megítélésére használják.

Egy másik lehetőség szerint a kortizolszintet vér- esetleg nyálmintából határozzák meg több napon át 23:00 órakor vett mintákból akkor, amikor általában a legalacsonyabb a szintje. Ha ezen vizsgálatok szerint a kortizolszintekben nincs napi ingadozás és tartósan magasak, további vizsgálatokat végeznek az ok kiderítésére.

Dexamethason szuppressziós teszt
A dexamethason egy szintetikus szteroid, mely ugyanúgy gátolja a CRH és az ACTH termelését, mint a kortizol. Több verziója is van a dexamethason szuppressziós tesztnek, mely segíthet a Cushing szindróma diagnózisában. Dexamethosan adására a megszokott válasz a kortizolszint csökkenése (szupprimálása). A különböző típusú Cushing szindrómákban szenvedő betegek a lefekvéskor adott alacsony dózisú dexamethasonra nem mutatnak megfelelő szupressziót.

Magasabb dózisokat lehet adni 48 elteltével annak megítélésére, hogy a magas kortizolszint ACTH-t termelő hypophysis daganatnak vagy egyéb típusú Cushing szindrómának tulajdonítható.

CRH stimulációs teszt
A vizsgálatot közvetlenül megelőzően vérmintát vesznek a pácienstől, majd injekcióval CRH-t juttatnak a szervezetébe, és a beadást követően 30 és 60 perc elteltével újabb vérmintát vesznek, amelyekből kortizol és ACTH szinteket határoznak meg. Normál esetben 30 percnél mutatkozik az ACTH szint csúcsa és 60 percnél a kortizolszinté. Mellékvese- vagy ectópiás ACTH-t termelő daganatok esetében nem ez a válasz jellemző, azaz a szervezet nem reagál a CRH beadásra. Az ACTH szinteket a hypophysis gyűjtőereiben elhelyezett katéterből származó vérmintákból szokás meghatározni.

Nem laboratóriumi vizsgálatok

* CT (computer tomographia): melynek segítségével a mellékvese, a hypophysis vagy az ectópiás tumorok elhelyezkedését határozzák meg.
* MRI (mágneses rezonancia képalkotás): néha kérhetik a mellékvesék és a hypophysis morfológiájának megítélésére.
* Ultrahang