Mi ez a betegség?
A méhnyakrák kialakulásának oka a méhnyak sejtjeinek túlzott szaporodása. A méhnyak a női méh elkeskenyedő, alsó része. Kúp alakú, összeköti a méh felső részét a hüvellyel és ez képezi a szülőcsatorna „bejáratát” is.

A méhnyakrák lassan alakul ki. A legkorábbi, rákot megelőző állapotot a méhnyakot kívülről és belülről borító sejtek némelyikének kóros elváltozásai jelentik. Ezeket az elváltozásokat mutató sejteket a nőgyógyászati citológiában „atipusos sejteknek” nevezzük.  Az atipusos sejtek nem csak a rákot megelőző állapotra jellemzők, hanem a méhnyak sejtjeit érő ingerlésre vagy fertőzésre adott válaszként is megjelenhetnek. Rákot megelőző állapotban az atipusos sejtek idővel egyre kórosabbá válnak és kezelés nélkül kifejlődik a rák. Ekkor a közepes mértékű sejtelváltozások utalnak a laphámsejt-réteg alacsony vagy magas fokú intraepithelialis léziójára. Ha ezek a sejtek ráksejtekké alakulnak, akkor kezdetben csak a méhnyak felszíni rétegében és a nyáktermelő mirigyekben találhatók (in situ). Kezelés nélkül a ráksejtek tovább terjednek, a méhnyak támasztó szöveteit is benövik és képesek a test egyéb részeibe is szóródni.

A méhnyakrák az esetek 80-90%-ban elszarusodó laphámsejt rák, amely a méhnyak külső felszínét borító laphámsejtekből alakul ki. A második leggyakoribb forma a mirigyrák (adenocarcinoma), amely a méhnyak belsejében lévő nyáktermelő mirigysejtekből jön létre. Ritkán a két típus keveréke is előfordulhat.

Korai felismeréssel, különösen a laphámsejtes rák jól kezelhető, kezelés nélkül viszont majdnem minden esetben végzetes kimenetelű. Adott idő múlva a méhnyakrák képes szóródni, áttétet ad a méhbe, húgyhólyagba, végbélbe, hasfalba, és eléri a medencei nyirokcsomókat is. A rákos sejtek betörnek a test más, távolabbi szerveibe is.

A méhnyakrák nőknél (a mellrák után) a második leggyakoribb rák típus világszerte. A tovább terjedő méhnyakrák egykor a fejlett országokban - így az Egyesült Államokban is - nagyon gyakori kórkép volt. A nőgyógyászati citológiai vizsgálat bevezetését követően a rákos és rákot megelőző méhnyak elváltozásokat időben fel lehet fedezni, így a méhnyakrák előfordulási aránya sok országban akár 70%-kal is csökkent. A fejlődő országokban szűrőprogramok hiányában a méhnyakrák továbbra is súlyos probléma.