Mikor beszélünk jóindulatú prosztata-megnagyobbodásról?

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prosztata hyperplasia, vagy más néven benignus prosztata hipertrófia, BPH) nem rákos eredetű elváltozás. A prosztata egy kisméretű mirigy, mely férfiakban a húgyhólyag alatt, a húgycsövet körülölelve helyezkedik el, és az általa termelt folyadék az ejakulátum részét képezi. A prosztata megnagyobbodása a húgycsövet összenyomja, ezáltal a vizeletáramlás lassulása és akadozása következik be, gyakori és sürgető vizelési ingerrel. A prosztata megnagyobbodásának az is lehet a következménye, hogy a húgyhólyag vizeléskor nem ürül ki teljesen, a visszamaradt vizelet pedig idővel a húgyhólyag izmos falának elgyengüléséhez, húgyúti fertőzésekhez, esetleg vesekő kialakulásához vezethet. Néhány súlyos esetben a prosztata megnagyobbodása miatt a vizelet visszakerülhet a vesékbe, és károsíthatja azokat. Ritkán az is előfordul, hogy a beteg egyáltalán nem tud vizelni, ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel.

A BPH a szexuális életre is hatással van, fájdalmas orgazmushoz, impotenciához vezethet. A tünetek és azok súlyossága betegenként és a betegség lefolyásának különböző időpontjában is eltérő lehet. A legtöbb BPH-s férfi számára ez az állapot csak kisebb kellemetlenségeket okoz, de akár az életminőséget jelentősen befolyásoló problémává is válhat. A BPH gyakorisága az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. Az Amerikai Urológusok Szövetségének adatai szerint 60 éves korra a férfiak legalább felében alakul ki valamilyen fokú BPH, míg 80 éves korra ez az arány eléri a 90%-ot. A BPH önmagában nem okoz prosztatarákot, de előfordulhat, hogy a két betegség egyszerre van jelen.