Mi az immunrendszer?
Az immunrendszer a szervezet eszköze a baktériumok és egyéb testidegen anyagok elleni védelemre. Az immunrendszer alapvetően két fő egységből áll:
Az egyik, az úgynevezett humorális rendszer molekuláris szinten védi a szervezetet. Működése során a testidegen anyagokkal szemben antitestek termelődnek, amelyek hozzákötődnek a testidegen anyagokhoz, majd eliminálják azokat a szervezetből.
A másik, úgynevezett celluláris rendszer sejtszinten védi a szervezetet. Ennek fő alkotói a T-lymphocyta sejtek, amelyek képesek közvetlenül is megtámadni a testidegen anyagokat. Az újszülötteknél csak azok az ellenanyagok biztosítják a szervezet védelmet, amelyet a születés előtt a magzat az anyától kapott. A szervezet saját ellenanyagai és a T-lymphocyták csak azt követően válnak védelmezővé, miután megtörtént az első találkozás az idegen anyaggal. Ez az alapja a védőoltásoknak is, ugyanis a testidegen anyagok (úgynevezett antigének) bejuttatásával megadják a lehetőséget az immunrendszernek, hogy felismerje a legyengített, vagy inaktivált formában lévő, egyébként kórokozó baktériumokat vagy vírusokat. A szervezet ezt követően védetté válik, és amikor legközelebb ismét találkozik a mikroorganizmussal, már hatékonyan képes védekezni ellene.

A szervezet azonban nem csak a mikroorganizmusokkal szemben képes fellépni, felismeri a testidegen szöveteket is. Van, amikor ez nem kívánatos. Tipikus esete ennek a szervátültetés, amikor a transzplantált személy szervezete illetve immunrendszere támadást indít a beültetett szerv, szövet ellen. Ezt a folyamatot hívják kilökődésnek. Ennek elkerülésére olyan gyógyszereket (úgynevezett immunszuppresszánsokat) adnak a szervátültetésen átesett személynek, amelyek csökkentik az immunrendszer aktivitását. (Erre elméletileg nincs szükség abban az esetben, ha a transzplantált személy és a szervadományozó egypetéjű ikertestvérek.)
A daganatos sejtek néha eléggé különböznek a normál sejtektől, így az immunrendszer képes felismerni és megtámadni őket. Sajnos az immunválasz önmagában rendszerint nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a daganat metasztatizálódását (szétszóródását) a szervezetben.

Melyek az autoimmun kórképek?
Az autoimmun kórképek olyan betegségek, amelyek során a szervezet a saját szövetei ellen indít immunválaszt indít. Az autoimmun betegségek oka nem ismert, figyelemre méltó azonban, hogy sok esetben megfigyeltek öröklött hajlamot a betegség kalakulására. Az autoimmun kórkép néhány típusában (mint pl. a reumás lázban), valamilyen baktérium vagy vírus indítja el az immunválaszt. Ilyenkor az ellenanyagok vagy T-sejtek megtámadják a normál sejteket is, mivel ezek bizonyos szerkezeti része hasonlít a fertőző ágensekéhez.

Az autoimmun kórképeknek alapvetően két típusa van: az egyiknél több szerv is károsodik (úgynevezett szisztémás autoimmun betegségek), a másik csoportba azok a betegségek tartoznak, amelyeknél csak egyetlen szervet vagy szövetet érint az autoimmun folyamat (lokalizált autoimmun betegségek). Fontos tudni, hogy a lokalizált autoimmun kórképek gyakran szisztémássá válnak. Ennek oka, hogy a lokalizált megbetegedéseknek is van indirekt (közvetett) hatásuk a szervezet más szerveire, szervrendszereire.
Az alábbi táblázat a leggyakoribb autoimmun kórképeket mutatja:

* Még vitatott, hogy a sclerosis multiplex autoimmun kórkép-e.

Előfordulhat, hogy valakinek egyszerre egynél több autoimmun kórképe is van; például az Addison-kóros pácienseknek gyakran van 1-es típusú diabetesük is, míg a sclerotizáló cholangitiseseknek gyakran van vagy colitis ulcerosájuk vagy Crohn-betegségük is.

Előfordul, hogy az autoimmun betegség során keletkező ellenanyagok nem közvetlenül hatnak egy-egy szövetre vagy szervre, hanem közvetett módon okoznak betegséget. Erre tipikus példa, amikor az antifoszfolipid antitestek a vérben lévő alvadási fehérjékkel reagálnak, melynek következtében az érpályán belül véralvadék képződik, amely érelzáródáshoz vezet (thrombosis).